Maratoni csúcsértekezleten egyezett meg egymással az eurózóna vezetése és Görögország az évek óta pénzügyi lélegeztető gépen sínylődő dél-európai államnak biztosítandó újabb mentőcsomagról. A hírek szerint kőkemény, heves szócsatákat is magába foglaló 17 órás tárgyalásról azonban fontos megjegyezni, hogy csak a lehetőségét teremtette meg egy valódi és teljes megállapodásnak. A görög drámának ugyanis nincs még vége, hiszen a mostani egyezségről a görög parlamentnek is szavaznia kell, amely szinte biztosan elutasítja majd az országot tulajdonképpen nemzetközi pénzügyi gyámság alá helyező, vélhetően a mai nap folyamán pontosított megállapodást. A média hisztéria és a hajnalba nyúló brüsszeli egyeztetések végeláthatatlan sora tehát még egy darabig folytatódik.

Az EU, az IMF, az Európai Központi Bank és az eurózóna vezetői láthatólag sikerként könyvelik el a maratoni csúcsértekezleten született görög megállapodást. A többség persze csak visszafogottan örül, hiszen mindenki, aki kicsit is ismeri a görög válság eddigi történetét tudja, hogy minden egyes nappal teljesen új helyzet állhat elő. Hol a görögök, hol pedig Brüsszel miatt. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni, hogy miben egyeztek meg a felek:

1) Egy 50 milliárd eurós pénzügyi alapot kell létrehoznia Athénnak, ami részben a görög bankok feltőkésítését, részben pedig az országnak talán a közeljövőben juttatott újabb nemzetközi hitelek fedezetét szolgálja – a valóságban ez az jelenti, hogy a görög kormánynak jelentős mennyiségű állami tulajdont kell zálogosítania.

2) A hitelezők hajlandóak áthidaló forrásokat biztosítani a görög bankrendszer megmentése és az állami hiteltörlesztések szinten tartásának érdekében, ám ehhez előbb rendeznie kell Athénnak a júliusra, valamint augusztusra esedékes törlesztő részleteit - a valóságban ez az jelenti, hogy a görög kormánynak sürgősen elő kell teremtenie kb. 7 milliárd eurót, különben nincs áthidalás.

3) A mai nap folyamán az eurózóna vezetése által pontosított elvárások teljesítését, amely az újabb mentőcsomag biztosításának alapfeltétele lesz, a görög parlamentnek a következő két napban el kell fogadnia – a valóságban ez az jelenti, hogyha nincs athéni ratifikáció, akkor nincs újabb mentőcsomag.

4) A nemzetközi hitelezők hozzájárulnak a görög adósság átalakításhoz – a valóságban ez az jelenti, hogy ellentétben Ciprasz és Athén korábbi követelésével, nem lesz semmilyen adósság elengedés, maximum a futamidők meghosszabbítására kerül sor.

5) A görög állam mélyreható strukturális reformjának megkezdése, pontos vállalások mentén – a valóságban ez az jelenti, hogy a görög kormánynak minden jel szerint sokkal szigorúbb vállalásokat kell tennie, mint bármikor korábban.

("Görög gazdasági helyreállítás", f: beforeitsnews.com)

A fentiekből – annak fényében persze, hogy minden most elfogadott feltételt és annak teljesítését először a görög, majd az összes többi eurózóna tagnak is el kell fogadnia – meglátásom szerint négy forgatókönyv rajzolódik ki: az első, hogy a megállapodás elbukik a görög parlamentben, Ciprasz lemond, a Sziriza felbomlik, és friss parlamenti választásokat írnak ki, megjósolhatatlan kimenetellel. A második, hogy a megállapodás elfogadásra kerül a görög parlamentben, miután Ciprasz kiteszi a pártból a leghevesebb ellenzőket (állítólag 17 képviselő kizárása, akik a legutóbbi Ciprasz-csomag ellen szavaztak, már előkészületben van), a Sziriza nem bomlik fel, és így Athén által elfogadásra kerül az eddigi legszigorúbb nemzetközi mentőcsomag. A harmadik, és egyben az előző pontból következő, hogy a görög kormány bár rábólint a csomagra, azonban a finnek (és/vagy a lettek, litvánok, szlovákok, osztrákok) elutasítják azt, vagyis, a megállapodás mégis dugába dől – fontos hozzátenni, hogy mindez csak úgy igaz, ha a befolyásosabb zóna tagok nem rendelnek el rendkívüli szavazást az ügyben, mert akkor csak a tagok 85 százalékának szavazata kell az egyezséghez, ergo a finneket, vagy bármelyik másik kisebb tagállamot simán félre állíthatják a nagyok. A negyedik pedig, hogy mindenki elfogadja és ratifikálja az új mentőcsomagot, és a görög dráma csodával határos módon, évek agóniája után végleg megoldódik.

("Megint készülhetnek a görög rohamosztagok" f: hellenicinsider.com)

És, hogy szerintem ezek közül melyikre van a legnagyobb esély? Figyelembe véve Athén elmúlt öt hónapos hozzáállását és taktikáját, valamint az eurózóna vezetőinek eddigi nyilatkozatait, egytől háromig szerintem bármelyik eshetőség bejöhet. Az utolsóra viszont, bármennyire is fontos lenne az európai szolidaritás és az Európai Unió felbomolhatatlanságának nimbusza miatt, szerintem semmi esély. Nincs, mert láthatóan Angela Merkel német kancellár asszony türelme elfogyott – vagy inkább csak a népének, de ezt ki-ki döntse el maga. Nincs, mert sokkal rosszabb elveszteni 4-5 tagállam együttes bizalmát az eurózónában, mint Görögországot egymagában. Nincs, mert Ciprasz és a Sziriza vélhetően nem fogja túlélni a következő két napban esedékes parlamenti szavazást az új, sokak szerint szándékosan brutális mentőcsomagról és annak feltételeiről, amilyet még a korábbi Paszok, vagy Új Demokrácia fémjelezte kormányok sem kaptak.

Ma tehát született egy kvázi megállapodásunk Athén és Brüsszel között, aminek az eredményeként Görögország végre nyugodt szívvel, tényleg távozhat az Európai Unióból. Mindenkinek jobb lenne.

Németh Áron Attila