Megbukott a független palesztin állam terve?

2011. április 28.

Bombaként robbant a hír miszerint az eddig szembenálló palesztin politikai erők, a Fatah és a Hamasz megegyezett az egységkormány felállításáról. A szélsőséges fegyveres csoport beemelése azonban elbátortalaníthatja azokat a nyugati hatalmakat, amelyek már-már rábólintani látszottak a palesztin állam közeljövőben tervezett egyoldalú kikiáltására.
 
Az elmúlt hónapokban befelé forduló Kairó látványosan tért vissza a regionális politika színpadára, hiszen miután hosszú éveken keresztül hiábavalóan igyekezett kibékíteni a palesztinokat, most éppen a politikai káoszból kiemelkedve sikerült ezt elérnie. Mindez azért különösen meglepő, mivel az utóbbi egy évben a Fatah kiváló stratégiai érzékkel készítette elő a független palesztin állam (újbóli) kikiáltását, amely ellen eddig úgy tűnt, az egyre inkább elszigetelődő Izrael semmit se tehet. Első lépésben a latin-amerikai államokat nyerte meg a Ciszjordániát nagyrészt uraló Fatah, amely létszámát tekintve komoly ütőkártyát jelentene egy, az ENSZ Közgyűlésében megtartandó szavazáson. A számszerű többséggel (amely az ENSZ legtöbb fórumán amúgy is adott a palesztin ügy támogatóinak) azonban nem elégedhetett meg a Fatah, igyekezett megnyerni a nyugati demokráciákat is a független palesztin állam kikiáltásához, ezzel Izraelt egy korábban szinte elképzelhetetlen kényszerhelyzetbe hozva. Az elmúlt egy év palesztin diplomáciájának legnagyobb húzása az volt, hogy miután Obama amerikai elnök kérte a ciszjordániai zsidó építkezés teljes befagyasztását, ezt a követelést a Fatah a béketárgyalások előfeltételévé tette, így megbénítva azokat. Az izraeli-palesztin konfliktust minél hamarabb megoldani kívánó nagyhatalmak számára egyre tarthatatlanabbá vált az érdemi párbeszéd hiánya a felek között és éppen ezért, élen Franciaországgal, hajlandónak mutatkoztak elfogadni a palesztin állam egyoldalú kikiáltását, ráadásul a hatnapos háborút megelőző izraeli, jordán és egyiptomi fegyverszüneti vonalak mentén.
 
("Megegyeztek", forrás: www.telegraph.co.uk)
 
Minden együtt volt tehát, hogy a Fatah kikerülve az Izraellel való alkudozást, nagymértékben javítsa tárgyalási pozícióit, továbbá úgy tűnt az izraeli vezetésnek nincs is semmilyen terve arra nézve, hogy mihez kezdjen akkor, ha a világ államainak elsöprő többsége rábólint Palesztina megszületésére. Éppen ezért különös, hogy a Fatah félredobva az eddig mérnöki precizitással és kiváló időzítéssel végrehajtott stratégiáját, amelynek része volt az intézményi és a gazdasági építkezés, a biztonsági helyzet megszilárdítása Ciszjordániában és a már említett diplomáciai hadjárat, inkább belement egy kétes eredményű kiegyezésbe a Hamasszal. A két szervezet rövid polgárháborút vívott 2007-ben, amelyben a Fatah erőit egyszerűen kizavarták a Gázai övezetből. Az összecsapás mintegy 120-150 Fatah-fegyveres életébe került és pusztán Izrael fizikai jelenléte akadályozta meg a további vérontást a felek között. A Hamasz által képviselt politika azonban rossz fényt vet a most kialakulóban lévő palesztin egységkormányra, a nagy nehezen megnyert európai támogatókat elriaszthatja, továbbá minden kételyt felold, miszerint az Egyesült Államok végül szembehelyezkedne Izraellel a palesztin kérdés kapcsán. Véleményem szerint továbbá a palesztin állam kikiáltását követően jóval könnyebb lett volna a Fatahnak, mint a palesztin nép egyetlen igazi képviselőjeként megjelenni, ezzel aláásni a Hamasz külföldi támogatását és végezetül visszaszerezni a Gázai övezet feletti uralmat.
 
Izrael ezzel a mostani fejleménnyel tulajdonképpen egy diplomáciai katasztrófától menekült meg, legalábbis átmenetileg, hiszen a zsidó állam elszigetelődését mi sem jelzi jobban, minthogy az elmúlt hónapokban az izraeli városok ellen indított intenzív rakétatámadások híre szinte át sem ütötte a nyugati demokráciák ingerküszöbét, a Netanjahu-kormány minimális támogatást kapott az eszkalálódó összecsapások során. A palesztin egységkormány létrejötte után azonban már nem Izrael lesz lépéskényszerben, hanem a Hamasznak kell a nyugati hatalmak számára emészthetővé tennie a politikai céljait, amelyek ma a zsidó állam elpusztításában csúcsosodnak ki és a szervezetet több országban terrorista csoportként tartják nyílván. A mostani fejlemények jóval több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak, a legfontosabb ezek közül, hogy a soron következő palesztin választásokon miként fognak az eddig ellenséges szervezetek kampányolni egymás területén, illetve mit fognak szólni az izraeli biztonsági erők, ha az eddig a Fatahval közösen üldözött Hamasz aktivisták elkezdenek beszivárogni Ciszjordániába a kiegyezés ürügyén.
 
Végezetül érdemes megemlíteni, hogy a nagy öngól közben egy kisebbet is sikerült azért belőniük a Fatah vezetőinek, a kairói megállapodást követő sajtótájékoztatón elhangzott, hogy „most véget érhet Palesztina megszállása, a történelem utolsó megszállása”. Érdekes szemléletre vall ez a kijelentés, hiszen eltekintve attól a kérdéstől, hogy vajon Izrael megszálló hatalom-e, kíváncsi lennék, miként vélekedik a retorikai fordulat kiötlője a Nyugat-Szaharában állomásozó marokkói csapatokról, az észak-kaukázusi orosz politikáról, az azeri-örmény konfliktusról és még sorolhatnám. Azért tartom ezt a látszólag ártatlan kijelentést nagyon fontosnak, mivel rámutat arra az igen veszélyes várakozásra, miszerint a független Palesztina megalakulása után egy csodás és békés korszak köszönt majd a világra, márpedig egyáltalán nem biztos, hogy nem a mélyen megosztott és relatív szegénységben élő palesztinok fognak először egymás torkának esni a korábban említett 2007-es események példájára, ezzel tovább veszélyeztetve a régiós stabilitást. A tartós béke megteremtése sajnos nem ilyen egyszerű folyamat és nem lehet egyoldalú lépésekkel elérni.
 
Csepregi Zsolt

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr122861578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lesliegabe 2011.05.01. 13:18:30

A válasz egyszerű, a palesztin állam létrejötte csak és kizárólag úgy elfogadható a palesztin fél részéről, hogy egyben Izrael eltűnik a térképről. Ha bárki is komolyan vette, hogy bármilyen palesztin állam létrejöhet Izrael létezésével és nyilván valahol annak környezetében, az vagy hiú ábrámdokat kerget, vagy nincs tisztában a valódi helyzettel az adott régióban. Persze lehet ezt a kérdést oda-vissza boncolgatni, de ettől a Palesztinok célja nem fog megváltozni. Arról nem is beszélve, hogy akkor nem lesz alapja, hogy a segélyeket, támogatásokat fegyverekre fordítsák.

Állományjavító 2011.05.01. 15:18:00

A válasz még egyszerűbb: a békekötés eleinte egyetlen palesztin tényezőnek és egyetlen külső iszlám erőnek sem állt érdekében, az utóbbi időben pedig mindössze egy rendkívül szűk politikai bázissal rendelkező, választásokat meg sem kockáztató illegitim klikk (Abu Mazen és Fayyad ) jutott el addig a gondolatig, hogy esetleg mégis el lehet képzelni valamilyen békekötést, amelyben azonban a "palesztin narratíva" maradéktalanul érvényesül, és így az Izraelre nehezedő nyomást továbbra is fenntartja, miközben a maximális területi nyereséget éri el. Most azonban a Hamasz nyolcvan milliós hátországra tett szert az egyiptomi fejlemények nyomán, és az egyiptomi Muzulmán Testvériség meg egyéb politikai erők fel kívánják eleveníteni az 1947-48-as eseményeket követő megoldásokat, azaz az egyiptomi befolyás alatt álló gázai területről kiindulva tartani fenn a "cionista entitás" teljes felszámolásáig folyó küzdelmet, illetve besöpörni ennek az intranzigenciának a politikai hasznát. Annak idején ez a cél ütközött a "transzjordán" királyság érdekeivel, ezért nem valósult meg. Most erre sokkal jobbak az esélyei, mivel a "jordán" területi követelések megszűntek, a hasemita trón is inog, valószínűleg Szíria is destabilizálódik fundamentalista kézbe kerül, Obama és az EU pedig kifejezetten támogatnak minden olyan megoldást, amely a palesztin narratíva valóságba átültetésének irányába mutat.

Csepregi Zsolt 2011.05.02. 12:05:57

szerencsére ennél plurálisabb minden nép, hogy azt lehessen mondani, hogy pl. "80 milliós hátországa lett a Hamasznak", tehát akkor a 10-15 millió egyiptomi kopt keresztények is együtt menetelnének a radikális muszlimokkal? nem hiszem. ugyanígy a palesztinok között is 100 fajta álláspont van, érdekek szándékok és hitek kavalkádja.
a válaszok sosem egyszerűek a nemzetközi politikában :)
süti beállítások módosítása