A görög szocialista párt, a PASOK tavaly előtti választási győzelme után egy dolog volt biztos, hogy az országot gazdaságilag részben megroggyantó jobbközép ND, vagyis, az Új Demokrácia, egy jó darabig nem kerül a hatalom közelébe. A volt kormánypárt alatt ugyanis a görög gazdaság növekedése vészesen lelassult, a munkanélküliség folyamatosan nőni kezdett, a korrupciós ügyek elterjedté váltak, értelmes és sikeres választ pedig szinte semmilyen kihívásra nem tudtak adni a konzervatívok. A súlyos vereség tehát nagyjából borítékolható volt; a PASOK végül közel kétszer annyi mandátumot szerzett a választásokon, mint az ND. Ennek ellenére azonban a száraz financiális tények maradtak, hiszen világos volt mindenki előtt, hogyha nem hoz változást az új kormány, akkor Görögország csőd közeli állapotba kerülhet. A PASOK és Papandreou miniszterelnök becsületére legyen mondva, a döcögős kezdet után, elfogadták az EU és az IMF 110 milliárd dolláros hitelcsomagját, és megkezdték menteni a menthetőt, elsősorban persze saját hazájukat.

 

("Ennyi volt? - George Papandreou", f: www.ibtimes.com)

 

Ellenben a héten, dacára minden erőfeszítésnek, Görögország lényegében elbukott. Nyilván egy újabb EU-IMF mentőcsomag lendíthet még valamit a szekéren, ahogy egy újabb, talán még brutálisabb megszorító csomag is, de látva az országon belüli helyzetet, erre kevés esély látszik. Kedd óta ugyanis, miután az eurózóna tagjait tömörítő Eurogroup képtelen volt megegyezni a dél-európai államnak nyújtandó második mentőcsomagról, a lakosság és a szakszervezetek utcára vonultak. A több tízezer tüntető pedig az elmúlt két napban (várhatóan ez igaz lesz az elkövetkező napokra és hetekre is!) teljesen megbénította a főváros, Athén életét. Természetesen a felháborodás érthető, hiszen az elmúlt egy évben egy kemény megszorító csomagot már keresztülvitt a szocialista kormányzat, amiben adó emelés, bürokráciacsökkentés és bérbefagyasztás is szerepelt, de tudható, hogy az EU, és főleg Németország, ennél többet akar. A németek ráadásul nincsenek egyedül a véleményükkel, lévén, Ausztria, Finnország és Hollandia is támogatja azt a lépést, hogy a görögök csak úgy juthatnának megint nemzetközi segítséghez, hogy ha a helyi magánszféra is beszáll a görög gazdaság helyreállításába, valamint, ha a PASOK végre érezhető (értsd: több 10 milliárd eurót felölelő értékben) privatizációba kezd - nem beszélve persze egy újabb megszorító csomagról. A görög ellenzék azonban ezt a „javaslatot” elutasította, ahogy elutasította azt a görög lakosság is. Éppen ezért Papandreou már tegnap kijelentette, hogy kész lemondani egy szocialista-konzervatív egység kormány felállása esetén, Antonis Samaras, ahogyan az várható volt, az ND vezetője viszont nem fogadta el a miniszterelnöki felajánlást.

 

Az ellenzéki-lakossági ellenállás tehát marad, ahogy az EU-IMF szigora és követelései, sőt, George Papandreou is, bár minden kétséget kizáróan az ő helyzete a leginkább kérdéses. Egyrészről, mert minden igyekezete ellenére a görög gazdaság még mindig menthetetlennek látszik – az ország eladósodottsága közel 340 milliárd eurós; a gazdaság nagyjából 3 százalékkal zsugorodik; a Standard & Poor’s nemzetközi hitelminősítő pedig éppen most rontotta a lehető legrosszabbra az ország besorolását. Másrészről, mert igazán sem otthon, sem külföldön nem hisznek már benne és kormányában. Ettől még persze a kormányfő néhány hétig, esetleg hónapig ellavírozhat az egyre csak süllyedő országa élén, de valószínűbb, hogy hamarosan bukni fog, még hozzá meglehetősen nagyot.