Elefántok a porcelánboltban – Ankara egy nehezen kezelhető szövetséges, de ez mégsem jelenti azt Washington számára, hogy útjára kéne engedni. A Foreign Policy elemzése az amerikai-török kapcsolatról ír, melyet Erdogan török elnök közelmúltban tett kijelentéseit követően meglehetős feszültség jellemez. Mit lépjen az Egyesült Államok?

„Ha az Egyesült Államok nem nézne szembe elég problémával Szíriában, Erdogan török elnök nemrég fenyegette meg az amerikai csapatokat egy "ottomán pofon" kiosztásával, amennyiben azok összekülönböznének a török katonai betöréssel Északnyugat-Szíriában. E fenyegetés, mely két nappal Rex Tillerson néhai külügyminiszter látogatása előtt érkezett, megmutatta, mennyire vitatottá vált a kapcsolat Ankara és Washington között.”

„Annak listája igen hosszú, hogy milyen tényezők osztják meg jelenleg Törökországot és az Egyesült Államokat. Amerikai és más nyugati funkcionáriusok is aggódva tekintenek Erdogan putyinista hatalomszervezésére, és az emberi jogok semmibevételére, és több ízben is tiltakoztak amerikai állampolgárok, valamint amerikai diplomáciai kiküldetésen részt vevő törökök letartóztatása ellen.”

„Még ennél is élesebben osztja meg Washingtont és Ankarát az a divergens út, melyet a két állam Szíriát illetően bejárt az elmúlt évtized jelentős részében. Erdogan rendkívüli haragra gerjedt az Obama-adminisztráció azon politikája miatt, melyre a törökök úgy hivatkoznak, mint az amerikaiak indifferens hozzáállása ahhoz a fenyegetéshez, melyet Szíria jelent a törökök számára.”

„Az amerikaiak javára legyen mondva, hogy számukra jelentős problémát jelentett Ankara kooperációja a különféle, szövetségesnek tekintett dzsihadista csoportokkal, s ami még aktuálisabb, a kooperáció Oroszországgal, mely kiterjed egy orosz légvédelmi rendszer megvásárlására, ami tovább bonyolítja Törökország NATO-beli helyzetét.”

„A török szál elvarrásával az Egyesült Államok magának okozna sérülést. Törökország nem csak Erdogant jelenti, hanem egy regionális földrajzi és gazdasági óriást, mely ütközőzónaként szolgál Európa és a Közel-Kelet között, valamint a Közel-Kelet és az oroszok között. Törökország elvesztése azt jelentené, hogy a Közel-Kelet Európa küszöbére kerülne, valamint az orosz front közvetlenül a közel-keleti folyamatok szívébe csöppenne. Mindemellett Törökország az az állam, mely a legjobban van pozícionálva arra, hogy balanszírozza Irán regionális előretörését, amely ambíciói párhuzamosan terjednek ki az orosz partnerségükkel.”

„Törökország egy nehéz szövetséges. De ha az Egyesült Államok minden nehezen kezelhető szövetségesétől elfordulna, akkor egy sem maradna számára. Erdogan szeszélyes természetét és az elmúlt évek kumulálódott feszültségét véve, közös platformra kerülni Ankarával a szír és más kérdéseket illetően, nem lesz egyszerű. De egy stratégiai versengésekkel és egyre telhetetlenebb hatalmakkal telített világban elkerülhetetlen.”

A teljes cikket a következő linken olvashatja el:

http://foreignpolicy.com/2018/03/19/the-u-s-alliance-with-turkey-is-worth-preserving/

Holló Richárd