Nincs könnyű helyzetben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök, mikor saját és fennmaradó koalíciós partnere politikai vezetését szeretné fenntartani. Az FLI kilépésével bár nem sikerült Fininek egyszerre teljesen kihúznia a Lovag (il Cavaliere, ahogy az olaszok a kormányfőt hívják) alól a talajt, és megmenteni a koalíciót egy új párt- és miniszterelnök választásával, azonban erőteljesen megremegett az ellenfelébe vetett hit mind társadalmi, mind politikai oldalon. Olyannyira, hogy december 14-re a parlament mindkét háza bizalmi szavazást rendelt el. Mindez azonban tökéletesen egybevág Berlusconi kezdetben kinyilatkozatott stratégiájával, aki a november 24-i, a Chigi palotában tartott sajtótájékoztatóján is a következőképpen festette le az ország valószínűsíthető jövőjét: „Meglesz a többség, elegendő lesz a Szenátusban és a Képviselőházban egyaránt. Ha a bizalmi többség nem hozza magával a reformok véghezviteléhez szükséges többséget, akkor az államfő (Giorgio Napolitano) elé visszük az ügyet, és megkérjük, hogy írjon ki új választásokat.”

 

A bizalmi szavazás nem jön jókor a kicsapongó életéről elhíresült politikusnak: december 10-ig ugyanis a törvényhozásnak el kell fogadnia a költségvetést is. Nem véletlenül teszik ezt még a nagy döntés előtt, a különböző pártok vezetői ugyanis kijelentették, hogy végső soron a legfontosabb Olaszország pénzügyi helyzetének a megőrzése, ezt semmiféle politikai ellenségeskedés sem hátráltathatja. Valószínű, hogy ennek megfelelően a büdzsé átmegy a megmérettetésen, ezt jelzi, hogy az Alsóház már el is fogadta a tervezetet. Emellett tovább szítja a társadalmi indulatokat az felsőoktatási reform előterjesztése is, mely körülbelül 9 milliárd eurót (2500 milliárd forintot) vonna el az egyetemektől, és emellett 2013-ig megszüntetne 130 ezer munkahelyet is. Az ügy okán az utcára vonuló diákok össze is csaptak az ellenük kirendelt rendőrökkel. Mondhatni az már csak „hab a tortán”, hogy a nemrég maffiakapcsolatai miatt elítélt szenátorról (Marcello Dell'Utri) kiderült, hogy Berlusconi és a Cosa Nostra között közvetített a maffiának fizetett védelmi pénzek ügyében, valamint hogy mostanra körülbelül ezer tonna szemét rondítja el Nápoly utcáit. Mindezek korántsem hajtják a még kormányzó PdL és Északi Liga malmára a vizet.

 

(Alakuló partnerség? - Bersani és Fini, forrás: www.sky.it)

 

Ennek fényében tehát bekövetkezhet a már említett előrehozott választás is, melyet nagy valószínűséggel márciusban folytatnának le az országban. A politikai lavinát elindító FLI számára azonban az erőviszonyok nem sokat változtak az eddigiekhez képest: pártjuk korántsem tűnik megfelelően erősnek egy ilyen korai megmérettetéshez, ezt támaszthatja alá politikusaik alapvető álláspontja is, mely szerint ilyen nemzetközi és gazdasági helyzetben óriási hiba volna az ország számára új választásokat kiírni. Mindezt természetesen a jobboldalról, Berlusconi támogatói ellenzékük gyengeségként értékelik, és pont ezért bíznak abban, hogy az FLI végül csak „lenyeli a békát”, és bizalmat szavaznak a jelenlegi kormányfőnek. Ez viszont olyan szintű hitelvesztéssel járna, ami még tovább gyengítené az új párt erejét. Emellett viszont érdemes megemlíteni, hogy a baloldal egy másik pártja – a Pier Luigi Bersani vezette Demokrata Párt (PD) – az újabb közvélemény-kutatások szerint az elmúlt három évben még sosem volt ilyen erős. 26 százalékával csupán 2,5 százalékkal marad le miniszterelnök pártjától. Ez pedig a kisebb pártok eredményeivel együtt már felcsillantja a lehetőséget arra, hogy a következő választásokkor egy újabb Olajfa-koalíció jöhessen létre a kormányzásban. Nem látszik tehát még egyértelműen, mi is lesz a végkifejlete a mostani olasz belpolitikai felfordulásnak, azonban úgy tűnik, hogy a nagy túlélő hírében álló Silvio Berlusconi pályafutásának egyik legnagyobb harcát kell megvívnia, hogy folytathassa sokak számára megosztó miniszterelnökségét.