Az EU felé tett első lépésként Horvátország 2001 októberében aláírta a Stabilizációs és Társulási Megállapodást (Stabilisation and Association Agreement – SAA), melynek lényege a politikai, gazdasági és szociális fejlődés melletti elkötelezettség kifejezése. Mindezért cserébe a horvátok, többek közt, majdnem minden termékre vámmentes kereskedési jogot szereztek az EU-val. Az ország 2003. február 21-én nyújtotta be hivatalosan csatlakozási kérelmét az EU-nak, melyet az Európai Bizottság pozitív reakciója és véleménye követett. Így 2004 júniusában Horvátország megkapta a bővítési jelölt státuszt. 2005 márciusára tűzték ki a tárgyalások kezdetét, azzal a feltétellel, hogy az ország teljes mértékben együttműködik a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Bűnügyi Bíróságával (ICTY), azonban ezt csak 2005 októberére sikerül elérni. Ezt követően megkezdődött az ország részletes vizsgálata, majd az eredményekről és teendőkről szóló tárgyalások. Ezek az európai közösségi jog alapján folynak, melynek során 33 témafejezetre bontották a lényeges és alakítandó szektorokat. Ilyen például az áruk szabad áramlása, a média, vagy akár az adózás is. A jogharmonizáció mára majdnem teljes mértékben lezárult, csupán 6 területen (versenypolitika, mezőgazdasági és vidéki fejlesztés, halászat, strukturális eszközök régiós szabályzása és koordinálása, igazságszolgáltatás és alapvető jogok, pénzügyi és költségvetési intézkedések) vannak továbbra is tárgyalások, melyből a költségvetési intézkedések esetében már csak a lezárásra várnak, tehát valós reformokra csak 5 területen van szükség. Amennyiben a jogharmonizáció sikeresen befejeződik ezekben a szektorokban is, úgy Horvátország nagyrészt készen áll az Európai Uniós tagságra. Ez főleg annak köszönhető, hogy a többi adandó problémát és akadályt mostanra sikeresen feloldotta a horvát kormány. Ilyen hátráltató tényező volt például a horvát-szlovén határvita a Pirani-öböl kérdésében, vagy az olasz sérelem, miszerint nem vehetnek földet az országban (az Isztriai-félsziget olasz fennhatóság alatt volt a második világháború végéig), vagy a Lisszaboni Szerződés megkésett aláírása.

 

("Közös nevezőn - Jadranka Kosor és Orbán Viktor", f: vlada.hr)

 

A csatlakozási folyamat lezárása mindezek fényében első olvasatra talán könnyű feladatnak tűnhet, azonban ennek teljesítéséhez, vagyis a tárgyalások lezárásához még további 22, úgynevezett opening benchmark (nyitási kritérium) teljesítésére lesz szükség. Az általánosnak mondható pozitív vélemények mellett, melyek a csatlakozás előnyeit taglalják az EU számára (pl.: egy stabilan működő gazdaság, melynek egy főre jutó GDP-je meghaladja a már tagsággal rendelkező Romániáét, Bulgáriáét és Magyarországét is), olyan nézőpontok is megjelentek, melyek az ország magas szintű korrupcióval való túlzott összefonódását hangsúlyozzák. Ezen kritikusok szerint Horvátországot mindaddig nem szabadna beengedni az EU-ba, amíg az nem számol le a szervezett bűnözéssel. Emellett továbbra is folyamatos probléma az ICTY-al való együttműködés, az információk és dokumentumok kért átadása nehezebben folyik az elvártnál. Így pedig nehéz lesz lezárni az egyik legfontosabb, még tárgyalási fázisban lévő igazságszolgáltatási témafejezetet, melyet a másik, kritikusan lényeges versenypolitikaival együtt csupán 2010. június 30-án nyitottak meg.

 

Mindenesetre Štefan Füle, a bővítésért felelős EU biztos és (természetesen) a horvát miniszterelnök, Jadranka Kosor bizakodóan tekint az elkövetkezendő év elé, és a csatlakozási tárgyalások lezárásának „elméletileg lehetséges időpontjaként” 2011 első felét jelölték meg. Ezután következhetne a szerződés aláírása, majd a népszavazás a kérdésről, ami még mindig tartogathat meglepetéseket (egy 2010. júliusi felmérés szerint a horvátok 43 százaléka nemmel szavazna az EU tagságra, így komoly kommunikációs kampány várható az elkövetkezendő hónapokban). Mindezek után 2013. január elsejétől léphetne be az ország az Unióba. Ha képesek lesznek tartani ezt az ütemtervet, az a magyarországi elnökség számára is nagy presztízzsel járna, ám látható, hogy a magyar félnek kevés közvetett befolyása van a dolgok alakulására. A kulcs a horvát kormány kezében van, az viszont biztos, hogy a jelenleg reflektorfényben lévő magyar féltől minden lehetséges támogatásra számíthat.