Herman Cain, - avagy a pizzakirály, ahogy az Egyesült Államok sajtója szokta nevezni - a jövő évi elnökválasztásra induló republikánus elnökjelölt számára óriási médiavisszhangot kiváltó politikai skandalum október végén robbant ki. A 2012 novemberére tervezett választás közeledtével fokozódik a verseny a jelöltek között, a népszerűségi lista folyamatosan változik Rick Perry (korábbi beszámolónk: itt), Michele Bachman, Mitt Romney (erről pedig: itt) és Herman Cain között. Ráadásul az utóbbi népszerűsége az ősz folyamán emelkedett meg, amivel Mitt Romney stabil elsősége megkérdőjeleződött.

 

A baptista politikus 1945-ben született az Egyesült Államok déli részén. Hírnevet újságírói és rádiós műsorvezetői tevékenysége révén, illetve a Godfather’s Pizza vezérigazgatójaként szerzett (innen ered a pizzakirály név is). A négyes stádiumú vastagbélrákot is túlélt elnökjelölt a politikába lobbistaként érkezett, az őt ért vádak erre az időszakra tehetők. A National Restaurant Association (Nemzeti Éttermi Szövetség) lobbi csoport elnökeként 1996-1999 között eltöltött évek alatt ugyanis állítólag szexuálisan zaklatta női beosztottait. Ketten jelentkeztek először azzal, hogy szexuális célú felhívásokat intézett feléjük a csoport akkori elnöke, majd egy harmadik fiatal nő állt elő hasonló történettel. A New York Times szerint a két nő a hallgatásukért az éves bérüknek megfelelő összegben részesültek ellentételezésben.

 

(Herman Cain, a Pizzakirály - f: www.tulsachange.com)

 

Természetesen a jobboldali vezetők a liberális sajtó támadásának tekintik az egész ügyet, noha azt a Politico nevű centrista blog hozta nyilvánosságra (a hírhedtté vált link: itt). Az esemény sajtóháttere mindenesetre rendkívül összetett. Egy Rick Perryt támogató aktivista saját szemével látta Herman Caint zaklatni valakit, az NRA egyik korábbi alkalmazottja kiállt volt főnöke mellett, míg az elnökjelölt egyik 2004-es szenátori választásokban segítő kollégáját vádolta meg a történet kiszivárogtatásával. Cain kommunikációs vezetője szerint mivel nem találtak fogást a jelöltön magán, ezért a személyét kezdik ki.

 

Bár véleményem szerint ez a megállapítás ebben a formában nem feltétlenül reális, hiszen Cain számos kérdésben meglehetősen járatlan jelölt, hogy más ne mondjak, például a külpolitikában abszolút amatőr, még saját elmondás alapján is. Üzbegisztánról például azt találta mondani, hogy egyike a „kicsi, jelentéktelen államoknak a világon”, miközben ott található az egyik legfontosabb afganisztáni támaszpont. Nem hisz a globális felmelegedésben, de a bevándorlással kapcsolatban szerinte meg kell teremteni a legalizálás lehetőségét. A kiforratlan politikai koncepciója miatt a TIME magazin szerint Cain valójában pozitívan jön ki a vádaskodásból, mivel eltereli a figyelmet politikájáról, vagy ellentmondásos abortusz-álláspontjáról.

 

Ugyanakkor az, hogy ténylegesen mit gondolnak az emberek a jelöltről, még nem világos. Steve Deace, a konzervatív Newsradio egyik szerkesztője szerint például „Herman Cain egy olyan jelölt a mezőnyben, akit az emberek meg akarnak szeretni.” Ez részben azért lehet, mert a politikán kívülről érkezett, másrészt pedig a konzervatívoknak elegük van abból, hogy állandóan lerasszistázzák őket.