Pro/Kontra - Szabad-e tovább bővíteni az Európai Uniót?

2013. november 05.

A mai nappal visszatér a blog hasábjaira egy sokatok által kedvelt rovatunk, a pro/kontra, aminek a fókuszába most az Európai Unió bővítése kerül. Bár az első kettő, hasonló megközelítésben írt cikkeink a multikulturalizmusról és az Izrael által elfoglalt gázai török flottilláról (linkek: itt, itt, itt és itt) komoly siker lett és jelentős párbeszédet generált több nekünk írt levél formájában, a folytatásra mindezidáig nem került sor. Mostantól azonban vége a hallgatásnak és ismételten írni fogunk egy témáról – két szemszögből, tehát Pro/Kontra, újra a DiploMacin!

Pro – Csepregi Zsolt

Az Európai Unióra gyakran úgy tekintünk, mint egy olyan szervezetre, amely kizárólag a mostani állapotnál csak jobb lehetne. Nem tesz eleget a gazdasági nehézségek ellen, nem eléggé demokratikus, túl nagy a brüsszeli bürokrácia stb. Éppen ezért sokat beszélnek politikusaink arról, hogyan lehetne jobbá tenni az Uniót (majd időnként akár tettekre is sor kerül hosszas egyeztetések végén), de kevés nyilatkozatot hallunk az Európai Unió céljáról. Véleményem szerint az Uniónak három területen kell „missziót” hirdetnie: technológiai haladás és űrverseny, társadalmi és gazdasági forradalom és egy ambiciózus bővítési politikán keresztül elért újraosztása a világszintű nagyhatalmi politikának, ezek közül most az utolsóról lesz szó. Már az is hatalmas eredmény, hogy a mára 28 tagú lett az Unió, így példát mutat a világnak, hogy olyan országok is képesek békében és szoros szövetségben élni egymás mellett, mint Franciaország, Németország és Lengyelország hármasa, azonban mindez elégtelen. Az Európai Unió ambiciózus bővítési céljai és az integráció elmélyítése olyan igazodási pontot jelentene a világ összes államának a XXI. században, amely megakadályozná, hogy újra kétpólusú világ jöjjön létre, vagy visszatérjünk a XIX. század hatalmi egyensúly politikájához. Ezt a bővítést így négy területen fejteném ki röviden: Oroszország, Egyesült Államok, Közel-Kelet és Kína.

134766_600.jpg

"Szerencsésnek kell lenni, hogy az ember bejusson" (forrás: Paresh www.cagle.com)

Oroszországnak jelenleg a legnagyobb gondja a hatalmi manipuláció Ukrajnában és a Kaukázusban. Az egyértelműen kinyilvánított uniós bővítési szándék az orosz játékteret nyesné vissza, egyben egyértelmű demokratikus politikai fejlődési útvonalat adna a volt szovjet tagköztársaságoknak. A jelenlegi bizonytalan brüsszeli ígéretek nem gyakorolnak elegendő nyomást ezen államok politikai elitjére, pontosabban a lakosság nem kérheti számon az Uniós perspektíva elszalasztását vezetőiken. Oroszországnak egy hosszú távú partnerségi keretet kellene felajánlani, kárpótolni gazdasági veszteségeit és biztonsági garanciákat adni arra az esetre, ha legalább nem akadályozza az Unió keleti bővítését.

A Közel-Kelet kapuja Törökország és Izrael és a majdan megszülető Palesztina. Törökországnál láttuk, hogy a brüsszeli ígéretekben való csalódás külön utas török politikát eredményezett, éppen az arab tavasznak nevezett felfordulás idején, így a csatlakozási tárgyalások magabiztos folytatásával újra megfelelő külső ellensúlyokat kell teremteni a török kül- és belpolitikában. Az izraeli-palesztin béke, ahogy azt Netanjahu izraeli miniszterelnök kinyilvánította, kizárólag egy „történelmi kompromisszummal” záródhat mindkét fél részéről. Ezt az Európai Unió egy legalább ugyanakkora „történelmi garanciavállalással” segítheti elő, ahol garantálja a zsidó állam biztonságát és a születendő palesztin állam gazdasági és társadalmi fejlődését. Ugyanilyen politikai útiterv felvázolásával lehetne Marokkót és Tunéziát stabilizálni a demokratikus fejlődés útján, egyben egy társult Unió alá szervezni a közel-keleti és észak-afrikai államokat.

Az Egyesült Államok nyerne a legtöbbet egy önmagáért nagyobb felelősséget vállaló Európával, mivel így nem kellene mindig mindenhol a biztonság végső garantálójának lennie, ahogy manapság is kizárólag azt kérdezzük, miért nem avatkozik be az USA Szíriában? És hol marad a többi kétszáz állam felelőssége? Az Egyesült Államok és az egyesült Európa szövetsége a legfőbb igazodási pont lehetne a világban, amennyiben ezek kiszámítható nemzeti érdekeik mentén politizálnának.

Az Európai Unió államainak be kell látniuk, hogy elmúltak azok az idők, amikor bármiféle jelentős önálló hatalommal rendelkeztek a világban, az európai nemzetállamok világpolitikai súlya a következő évtizedekben pedig tovább fog csökkenni. Ezért szükséges új alapokra helyezni az integrációt, kinyilvánítani (ahogy John F. Kennedy a helyes pályára vezette az Egyesült Államokat 1961-ben a hihetetlenül ambiciózus űrprogramjával) céljainkat és ezek mellé rendelni az eszközöket, amelyek képessé teszik az Uniót az új tagok befogadására, mint például a gazdasági növekedés beindítása. A célok és eszközök megfelelő szétválasztása és kommunikálása új lendületet adna az Európai Uniónak, amely a világtörténelem eddigi legfontosabb politikai vállalkozása, ahol teljes nemzetek döntöttek amellett, hogy innentől kezdve nem külön-külön, nem egymás ellen, hanem együtt, egymást támogatva küzdenek meg a történelem viszontagságaival.

Kontra – Németh Áron

Az én véleményem az Európai Unió további bővítéséről, hogy az EU jelenlegi helyzetét és az eddigi tapasztalatokat elnézve, annak nincsen semmilyen létjogosultsága. Meglátásom szerint, bár ennek több összetevője van, most érdemes csak a három legfontosabb tényezőre fókuszálni, amelyek a következők: 1) Politikai- kontra Gazdasági Unió, 2) demokratikus deficit, 3) korábbi bővítések.

breakdown.jpg"Lerobbant? Nem gond, toljuk meg mindannyian!" (forrás:zerohedge.com)

Gazdasági értelemben az ún. „Európai Projekt” sikeres. Ezt a tényt elemzések is alátámasztják. A harmonizált vámrendszer, a közös fizetőeszköz, az összefüggő belső piac és megnövekedett belső kereskedelem mind-mind olyan eszközök és eredmény, amely a tagállamok és a csatlakozni kívánó országok számára egyaránt kívánatossá teszik az EU-t. Ezek azonban gazdaságpolitikai és nem vegytiszta politikai kérdéseket vetnek fel, többé-kevésbé ezért működnek. Ezzel szemben, amikor az EU egyes kiemelt tagállamai (pl. Franciaország) és meghatározó politikusai (pl. Jacques Delors) növelni akarják a szervezet politikai befolyását (lásd: EU-szerződések fejlődése) az eredmény: katasztrófa. Részben, mert az EU vezetői képtelenek szinte bármilyen politikai ügyben megegyezni, részben pedig, mert bizonyos tagállamok nemzeti önérzete és szuverenitás iránti vágya (pl. hazánk vagy az Egyesült Királyság) olyan erős, ami jelenleg lehetetlenné teszi a politikai uniót és ezt nem elismerni / látni, hatalmas hiba. Meglátásom szerint tehát a gazdasági unió működőképes és elmélyítése minden tagállam számára üdvös cél. A politikai unió ellenben még az elkövetkező évtizedekben is súlyos tévút, amely gátolja az EU gazdasági fejlődését.

Az EU-s bürokrácia messze földön híres diszfunkcionalitásáról és elszámolhatatlanságáról, elsősorban ebből fakad az EU egyik legnagyobb problémája is, az ún. demokratikus deficit. Az európai polgárok számára az Uniós választások másodrangúak, hiszen nem különösebben ismerik a jelölteket (leszámítva talán az egyes listákon szereplő levitézlett helyi politikusokat, amiből 3-4 mindig van) és nem ismerik a helyi pártok EU-s programját (ez mondjuk nehéz is lenne, hiszen a legtöbb pártnak nincsen ilyen). Így az Uniós szavazások jellemzően protest választások, ahol a mindenkori kormánypárt(ok) rosszul, a mindenkori ellenzék pedig jól szerepel. Erre aztán ráépülnek az EU biztosi szavazások és még inkább, az EU Tanács és Bizottság vezetőjének megválasztása, amely személyek konkrétan semmilyen európai polgárnak vagy tagállamnak nem tartoznak felelősséggel, holott fizetésüket például Uniós adófizetők fedezik. Addig tehát, amíg tagállami szinten az EU-s szavazások érdektelenek lesznek (és azt maguk a helyi pártok sem veszik komolyan), illetve olyan vezetői lesznek a szervezetnek, akik nem tartoznak felelősséggel az Uniós állampolgároknak, addig a további bővítés és az EU bárminemű politikai színezetbe burkolása lehetetlen és kudarcra ítélt.

Érzésem szerint a korábbi bővítések tapasztalata még a fentieknél is világosabbá teszi, hogy a jövőben el kell felejteni a szervezet terjesztését. Elég itt talán Spanyolország, Görögország vagy Bulgária példáját említenem, hogy magunkat most ne vegyem sorba. A spanyolok konkrétan képtelenek voltak évtizedekig megfelelően gazdálkodni, a görögök hazugsággal teljesítették a maastrichti kritériumokat (majd évtizedekig képtelenek voltak megfelelően gazdálkodni), a bolgároknál meg olyan infrastrukturális, jogállami, társadalmi és korrupciós helyzet uralkodik, hogy ahhoz képest mi majdnem Ausztria szintjén állunk – na persze tényleg csak a bolgárokhoz mérten. Ezek a bővítési esetek pedig mind arról tanúskodnak, hogy az EU-ba nem valós érdem, nem valós fejlettségi szint, hanem pusztán politikai döntés alapján lehetett korábban bekerülni, és ezért tartunk ott, ahol, és ezért kell ennek a jövőben – egyszer és mindenkorra – véget vetni.

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr915616987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.11.06. 16:07:17

Valószínűleg az egész EU-nak véget kell vetni, szóval a kérdés kezd lényegtelenné vélni.

alfax 2013.11.06. 16:17:02

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: legalábbis a jelenlegi formája nem működőképes.

maretz 2013.11.06. 16:18:14

1) Oroszországot nem lehet "kárpótolni". A jelenlegi orosz vezetés igaztalanul elveszett területnek, elvi kérdésnek, "gyarmat"-nak tekinti Ukrajnát és a Kaukázust. Semmiféle kártérítést nem fog elfogadni, mert úgy gondolja, hogy megnyerheti a csatát.

2) Törökország nem a csatlakozási perspektíva lelassulása miatt fordult el Európától, hanem mert olyan gazdasági fejlődést produkált önmagában is, amivel már nincs szüksége az uniós tagságra. Ráadásul Európa képtelen zöld ágra vergődni a külpolitika terén, ezért Ankara számára értelemszerűen nem vehető komolyan, mint közel-keleti partner. Törökország a Közel-Keleten önálló szereplő is tud lenni, ráadásul a gazdasága is jól megy, mi a fenének csatlakozzon egy olyan tömörüléshez, amelyik éppen a döntésképtelenség iszapjában tapicskol? Törökország csatlakozása igazából sem az Uniónak, sem Törökországnak nem érdeke. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene a lehető legszorosabb kapcsolatot kialakítani Ankarával...

3) Az Európai Uniónak nincs egységes és hiteles külpolitikája. A közel-keleti békével kapcsolatban a tagok többsége hasonló véleményen van, de mindig van egy-kettő, amelyik Washington (és Tel-Aviv) kegyeit keresve megtorpedózza az aktív közel-keleti szerepvállalást. Az EU mint garancia felvetés azt feltételezi, hogy Izraelt elsősorban a béke érdekli. Ez tévedés. Izraelt a terület érdekli. Ezért építi a falat (és jelentette be a minap, hogy annak nyomvonala alapján képzeli el a végleges határokat), ezért buldózereli kitartóan a palesztin negyedeket, és ezért húzza az időt a megállapodással. Izrael biztonságát az összes nagyhatalom (beleértve a regionális katonai hatalmakat, mint Törökország és Egyiptom) hajlandó lenne garantálni, ha visszatérnének a '67 előtti határok mögé és kárpótolnák valamilyen formában az elüldözött palesztinokat. De nyilvánvalóan nem ez a cél, a biztonság csak duma. Az európai és amerikai politikai elitnek pedig látszólag nincs ereje ahhoz, hogy az izraeli lobbit lenyomva kikényszerítsék a békét. Pedig baromi egyszerű lenne. Európa megpumpolná a palesztinokat, Washington meg azt mondaná Izraelnek, hogy amíg nincs béke, addig nincs katonai segély. Fél éven belül béke lenne.

4) "ahogy manapság is kizárólag azt kérdezzük, miért nem avatkozik be az USA Szíriában?"

Ki kérdez ilyet? A legtöbben szerintem inkább azt kérdik, hogy miért akarna egyáltalán beavatkozni. Az átláthatatlan és céltalan amerikai közel-keleti politika (stratégiának végképp nem lehet nevezni) súlyos problémákat teremtett Európa határai környékén, amelynek aztán megint mi isszuk meg a levét.

5) Európának nem lehet "kiszámítható nemzeti érdeke", ugyanis több nemzetből áll. Ez a probléma. Az USA esetében még csak-csak lehet nemzeti érdekről beszélni (bár ennek a gyakorlatban homlokegyenest ellenkezőjét csinálják többnyire), de Európában ilyen definíció szerint nem lehet. Amíg olyan banális kérdésekben sem sikerül megegyezni, mint Koszovó elismerése, mert ugye Európa egy része (khm, Szlovákia, Románia, and co.) annyira retteg a kisebbségeitől, hogy minden ilyesmit elutasít, nos addig értelmetlen bármiféle egységes európai érdekről beszélni.

Az EU-nak rá kellene jönnie, hogy nem csak gazdasági és politikai Unióról van szó, hanem hagyomány- és értékközösségről is. Vissza kellene térni a közös alapokhoz. Az európai integráció nem ködös gazdasági érdekeken, hanem az európai kultúrkör egységének gondolatán alapult. Kétséges, hogy Törökországgal, Azerjbajdzsánnal, vagy akár Ukrajnával milyen közös alapjaink vannak nekünk európaiaknak... Mert nem sok, az biztos.

Az Unió elérte bővítésének végső határait. Sőt bizonyos szempontból Romániával és Bulgáriával már túl is lépett ezeken. Az európai kultúrkör széle a balti-lengyel-magyar-horvát határon ér véget. Ezen napi politikai érdekekből túl lehet szaladni, de nem érdemes, mert hosszú távon nagy akarásnak nyögés lesz a vége. Így is nagy falat kompromisszumot találni észak és dél, kelet és nyugat között. Pedig mindannyian egy kultúrkörből (római-keresztény) származunk...

kantonpárti (törölt) 2013.11.06. 16:19:56

előbb fel kellene szabdalni az európát. kisebb föderatív vagy konföderatív egységekre: brit, skandináv, atlanti, közép-európai és mediterrán régióra. első körben csak így lehet szorosabb az integráció.

ehhez illeszkedhet a keleti partnerség. kelet-európa és a kaukázus. amihez csatlakozhat oroszország. ez alapvetően egy berlin-moszkva kiegyezés függvénye.

illetve lehet egy déli partnerség pánerurópai projetkben: izrael, törökország és az arab liga. a földközi-tenger vidékén egy föderális észak és egy feudális dél alkot partnerséget.

az usa nyilván nem lesz az eu tagja. ti. másik egy unió. kína azért nem, mert egy másik civilizáció. a gazdasági érdekeken túl erre az egészre azért van szükség, hogy valamilyen módon leszereljék iránt. ez az usa, az eu, az arabok, a zsidók, az oroszok, a kínaiak közös érdeke.

2013.11.06. 16:28:38

Nem a további bővítés a kérdés, hanem a jelenlegi agonizálást kellene megpróbálni orvosolni.

kvadrillio 2013.11.06. 16:31:41

@kantonpárti: én csak azt nem értem, MILYEN JOGON, ALAPON BOMBÁZOTT IZRAEL SZÍRIÁBAN ????????
AVAGY...., AKKOR EZ A BEAVATKOZÁSA HADÜZENET VOLT ? AVAGY HADBALÉPETT SZÍRIÁVAL ?????????????

Brix 2013.11.06. 16:43:46

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: "Valószínűleg az egész EU-nak véget kell vetni, szóval a kérdés kezd lényegtelenné válni" Az EU egy nagyon sikeres szerveződés, habár most több féle okból válságba került, nem nagyon van más jövője az európai országoknak. Magyarországnak, és a többi alulfejlett államnak egy atomcsapással érne fel, ha megszűnnének a támogatások. Csak az elmúlt 3 éven , 2000 milliárd eu-s forrást használtunk fel , és a beruházások 80%-a ebből valósult meg.
Éppen hogy erősíteni kell az európai integrációt, és minél magasabb szinte emelni az együttműködést.
A renegát országokat, meg szigorúan szankcionálni vagy kitenni a közösségből
Több tagra jelen helyzetben, amíg az EU belső reformja nem érik be, nincs szükség. Éppen elég problémát okoz Románia, Bulgária vagy Magyarország EU tagsága is...
Csak olyan országot szabad felvenni a továbbiakban, amelyik 100%-ban elfogadja az európai értékvilágot. Ha nem így lesz, akkor a régi tagországok állampolgárai fogják elutasítani a bővítési törekvéseket.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.11.06. 16:45:56

@Brix:

Nem csak értékvilág-kérdés ez, hanem szimplán gazdasági is. Egyszerűen túl nagyok a belső különbségek az EU-ban.

Morgan kapitány (törölt) 2013.11.06. 16:59:56

Németh Áron +1
Az EU-t mintha Amerika találta volna fel, hogy megakadályozza az európai fejlődést.
Vagy mintha Németország ebben a formában folytatta volna a II. világháborút. Hát, tulajdonképpen ebből a nézőpontból tekintve, ők nyerték meg.

Brix 2013.11.06. 17:02:59

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Az is kérdéses , hogy központi elosztással, bürokratikusan lehet-e jól allokálni az erőforrásokat. A konvergencia valahogy nem olyan ütemben valósul meg az EU-n belül , ahogy azt korábban elképzelték. Inkább a megerősödtek a centrum-periféria viszonyok, és az utóbbi időben a kevésbé versenyképesek lemaradása is gyorsult. Ennek nagyobbik részét a közös pénz, az euró okozta.
Ebbe a közösségbe most semmi esetre nem kellenek új tagokat felvenni, bár hosszú távon Ukrajna, Szerbia, Macedónia szóba jöhet mint tag.

Brix 2013.11.06. 17:10:30

@Morgan kapitány: Az Eu azért összességében sikertörténetnek tekinthető. Olaszország, Spanyolország, vagy Görögország rendkívül szegény volt, és az EU tagság minőségi ugrást hozott életszínvonalban. Csak az utóbbi években vált az EU kontraproduktívvá, mivel a déli országok nem tudtak termelékenyebbé válni és elvéreztek a világgazdasági versenyben. A közös euró nagyban hibás a gazdasági válságért

_most_ 2013.11.06. 17:13:42

Az EU-nak vannak hibái, de nincs más út, az apró európai nemzetállamok önmagukban teljesen életképtelenek.

buday008 2013.11.06. 17:39:46

Az EU határai: Bécs , Csehország, Lengyelország, Baltikum-- MO totál nem üti meg a szintet ( a mostani kormánynak hála lassan a balkánét), románia-bulgária meg főleg nem. Semmilyen értelemben. Sem szellemi sem gazdasági. Az EU addig működött még Közös piacnak hívtáűk és nem lepték el a 3 világbeli bevándorlók.. azóta egy vicc-

Morgan kapitány (törölt) 2013.11.06. 18:19:47

@Brix: Te, ez nem úgy volt, hogy a déli országok sosem voltak termelékenyek, hanem összevissza hazudoztak a mezőgazdasági támogatásokért?
Aztán mikor a fejlett országoknak sem ment olyan jól és leesett, hogy a lusta cigányokat mégsem kellene pusztán a mosolyukért fenntartani, akkor tönkre is mentek?

Emlékszem én, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország volt a leghangosabb ellenző, mikor a frissen belépett országoknak (azaz nekünk) megállapították az egyébként övéknél alacsonyabb kvótákat.

Gerilgfx 2013.11.06. 18:26:51

szabad hát, de szigorúan, miután kiléptünk.

Gerilgfx 2013.11.06. 18:27:55

@_most_: max te vagy önmagadban életképtelen. képtelen vagy produktumot előállítani, mert nem rendelkezel a hozzá szűkséges tehetséggel, és képességekkel. a hozzád hasonlóknak pedig nagyon jó táptalajt biztosít az eu langyos kis mocsara, hogy lubickoljanak benne. csak nehogy közben egy arab vesén szúrjon!

Gerilgfx 2013.11.06. 18:36:11

@Gerilgfx: (természetesen ezt nem személyeskedésnek, csak gondolatébresztőnek szánom!)

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2013.11.07. 05:35:33

A valuta kosár alapú Európa volt az igazi erő. A pár tárgyalás/év költségét ha viszonyítod az Eu működési költségéhez akkor tényleg Európa USA ihletésű leszegényítése az egész. A ~ szabad utazás pedig a mai elektronika szintjén nem jelentene határon ácsorgást. A setét kis százalék, aki fennakadna a szűrőn az meg max.. csak otthon garázdálkodna.
süti beállítások módosítása