A Wprost magazin által múlt héten kirobbantott lengyel lehallgatási botránynak (témában írt első cikkünk: itt) újabb áldozata lehet a külügyminiszter, Radoslaw „Radek” Sikorski személyében. Az EU külügyi főképviselőségére hajtó Sikorski, aki nem mellesleg hatalmas euroatlantista hírében áll, elleni támadás azért különösen kellemetlen, mert Barack Obama amerikai elnök nem rég éppen Varsóban tett ígéretet, hogy az USA 1 milliárd dollárt biztosít a NATO régiós megerősítésére. Mindezek fényében Sikorski állítólagos kijelentése, miszerint a lengyel-amerikai szövetség értéktelen, rendkívül káros lehet a már így is súlyos gondokkal küzdő Tusk-kormány számára.
Radek Sikorski lengyel külügyminiszter az ukrán válság kitörése óta Európa egyik legismertebb politikusává vált. Akik azonban ténykedését jó ideje figyelik – mint például Mi itt a DiploMacinál –, azoknak ez a fejlemény nem meglepő. A sok kompromisszumkereső társa mellett ugyanis a lengyel határozott külpolitikai célokkal rendelkezik (saját országa és az EU számára egyaránt), és az oroszokkal szemben meglehetősen konfrontatív. Az előbbiek fényében tehát egy karaktergyilkossági kísérlet – főleg azok után, hogy az ukrán események alatt messze Sikorski volt a legaktívabb uniós politikus, aki az oroszok mellett a németeknek is odamondogatott – szinte várható volt. Tegnap este ez be is következett. Az előző botrányhoz hasonlóan, amikor is a belügyminiszter és a helyi nemzeti bank elnökének privát beszélgetése lett közölve, a Wprost magazin most a külügyminiszter Sikorski és a volt pénzügyminiszter, Jacek Rostowski, magánvacsoráján elhangzottakat publikálta.
(Radoslaw "Radek" Sikorski)
A lap által közölt hanganyag rövid leirata, amin állítólag Sikorski hangja hallatszik, a nemzetközi média szerint nem csak a kormány, hanem a lengyel-amerikai kapcsolatokban is komoly fennakadásokat okozhat. „Tudod jól, hogy a lengyel-amerikai szövetség nem ér semmit (…) Talán még veszélyes is, mert az hamis biztonságérzetet kelt a lengyelekben… tömény lószar. Konfliktusba keveredünk a németekkel, az oroszokkal, de azt gondoljuk, hogy minden tökéletes, mert leszoptuk az amerikaiakat. Vesztesek. Komplett vesztesek vagyunk.” – mondta a külügyminiszter Rostowskinak. Bár egy tisztes botrányhoz ez a részlet is elég lenne, mivel a beszélgetés alatt Sikorski többször használt egy olyan kifejezést („murzyńskość”) a lengyelekre nézve, aminek lealacsonyító-rasszista jelentéstartalma van, a felháborodás vélhetően még nagyobb lesz. Nem beszélve arról, hogy a Wprost friss számában – ma vagy holnap – a teljes hanganyag leiratát publikálni fogja, amiből természetesen újabb karakteres mondatok landolhatnak a helyi/nemzetközi média hasábjain.
Polgári Platform: Most már tényleg lőttek nekik?
Ezzel tehát Radek Sikorskinak és a Donald Tusk vezette kormánynak vége? Nem valószínű. Egyrészről a kormánypárt, a Polgári Platform (PO), választói elutasítottsága még mindig nem tragikus. Persze a botrány kirobbanása óta esett a népszerűségük (ahogy a zloty árfolyama is), ami ráadásul eleve a legnagyobb ellenzéki erő, a Jog és Igazságosság (PiS) mögött kullogott, de a lemaradás nem behozhatatlan. Főleg, ha a Wprost által közlés előtt álló hanganyagok kevésbé lesznek belpolitikailag kompromittálóak, mint az első kettő volt – bár erre azért kevés az esély. Másrészről a PiS szerepe korántsem tisztázott a Wprost-ügyben. A múlt hét közepén ugyanis felmerült a pletyka, hogy a lehallgatások mögött vagy a PiS és a Wprost, vagy az orosz titkosszolgálatok és a Wprost áll. Ha előbbi igaz, akkor a felháborodás és a közvélemény haragja a PO-ról hamarosan a PiS-re terelődhet, ami az ellenzéki párt összeomlását hozhatja, komoly vetélytárs nélkül hagyva az országban a PO-t.
(Vlagyimir Putyin és az "effektív" európai fellépés)
Addig azonban, amíg a fenti irányok tisztázódnak, érdemes megvizsgálnunk Sikorski kijelentésének és a Wprost ügynek az amerikai vonatkozásait, hiszen a tegnap este közölt hangfelvétellel ez a szál is hangsúlyossá vált. Az Egyesült Államok egyik legfontosabb EU szövetségese Lengyelország? Igen. És meglátásom szerint mindez annak ellenére így van, amit Sikorski mondott, több szempontból is. Az egyik, hogy a felvétel vélhetően még Janukovics bukása előtt készült, amikor az USA kiállása a felkelők oldalán, az Orosz Föderáció ellenében, még nem volt egyértelmű, vagyis, félő volt, hogy az USA magára hagyja Európát az oroszokkal. A másik, hogy a lengyel kormány, és különösen a harcos euroatlantista hírében álló Sikorski, egészen pár héttel ezelőttig elkeseredettséggel vegyes fájdalommal figyelte Barack Obama külpolitikai stratégiájának alakulását. Az ugyanis hatalomra kerülése óta (különösen) a közép-kelet európai régiót lényegében elfelejtette; ennek egyik eklatáns példája volt a Bush adminisztráció által kezdeményezett régiós rakétavédelmi rendszer megépítésének elvetése. Az itt felsoroltak mutatják, hogy Sikorski-nak jó oka volt frusztráltnak lennie Amerikával kapcsolatban. Összességében tehát az, amit a külügyminiszter egy alkoholgőzős magánbeszélgetésen elmondott egy vele jó viszonyt ápoló képviselőtársának, nem valószínű, hogy az erős lengyel-amerikai szálakat megrengetnék. Nyilván a tengerentúli médiában és politikában lesznek opportunisták, akik ráugranak majd a témára, hogy minek erősíteni a NATO-t, minek 1 milliárdot adni Európának, ha azok egyik szószólója nem tiszteli őket, de nagy rá az esély, hogy a többséget nem ezek a hangok fogják uralni, mert az Egyesült Államokra és a NATO-ra szükségünk van.
A szavak ereje
Bár minden bizonnyal hamarosan ki fog derülni, hogy Sikorski szavai alapvetően nem voltak Egyesült Államok ellenesek (amerikai feleséggel talán nehéz is lenne), mégis, jó lenne hinni, ahogy azt párszor már én magam megírtam, hogy léteznek a kontinensen olyan euroatlanti realisták, akik nem csak a NATO-ban és Amerikában látják biztonságunk és fejlődésünk zálogát, hanem saját magunkban. Nem kérdés persze, hogy Oroszország árnyékában az EU-nak és tagállamainak fontos szövetségekben gondolkodniuk. Főleg olyanokban, mint az USA vezette NATO, amely nem csak azért lényeges, mert a hidegháborúban már bizonyított, hanem azért, mert Európa és az Egyesült Államok ezer és ezer szállal kötődik a másikhoz, és ezt soha semmilyen új együttműködés nem írhatja felül. Érzésem szerint azonban sokan, kiemelten a régiónkból származó politikusok és értelmiségiek, tévedésben élnek, amikor az oroszokkal szemben kizárólag a NATO-tól várnak segítséget, mivel az nem jön magától. Egyfelől, mert az EU országainak nagy része (pl. Magyarország) potyautas NATO-tag, amennyiben elvár minden előjogot, de a minimálisat (GDP 2 százalékának hadseregre fordítása) sem teljesíti cserébe – így addig felesleges obamai elköteleződést várni, amíg Amerika fizet mindent. Másfelől, mert effektív oroszokkal szembeni büntetőszankciókban képtelenek megállapodni a tagállamok, mindenki a saját érdekeit nézi, előre senki sem tekint – nem csoda, hogy Putyin ma ugyanúgy piszkálja Ukrajnát, mint eddig bármikor, tulajdonképpen rajtunk nevet. A jövő célja ezek értelmében nem lehet más, mint (hosszú távon) tagállami szinten növelni a védelmi kiadásokat, teljesíteni legalább NATO elvárásaink egy részét, felállítani végre egy közös, gyors bevetésekre alkalmas EU katonai alakulatot, és megtanulni kezelni a saját házunk táján felmerülő problémáinkat. És ha ezek megvannak, akkor a NATO mellett törekedni kell egy saját uniós védelmi szervezet felépítésére, mert ma már nem 1945-öt írunk, úgyhogy ideje lenne leszoknunk az USA mániánkról.
(NATO: Európa (közép) és az USA (jobb))
Ha ez sikerülni fog, akkor nem csak az EU lesz sokkal erősebb, de az Egyesült Államok is nyerni fog egy befolyásos barátot. Ma ugyanis az EU nem meghatározó világpolitikai aktor, nem valós ellenfele Oroszországnak, mert nincs valós akarata, és nincsen semmilyen hiteles, jövőbeli külpolitikai terve – illetve van terve, még pedig az, hogy ő lesz az új Belgium. Sajnos jó úton halad.
Németh Áron Attila