Kormányváltó hangulatban ébredt vasárnap Svédország. A tegnapi választásokon az urnákhoz járulók ugyanis úgy döntöttek, új korszakot kell nyitni az északi ország politikájában, így az előző két ciklust megnyerő jobbközép koalíciót most a szociáldemokraták váltják. A győzelem ízét azonban megkeseríti, hogy kormányzati többségük nagyon gyenge lábakon áll, ráadásul azt igazán megerősíteni csak a szélsőjobbal való koalícióval tudnák.

„Ma este Svédország azt üzente számunkra, hogy változásokra és új irányra van szükség (…)” – kezdte győzelmi beszédét Stefan Löfven, a szociáldemokraták csupán 2 éve megválasztott elnöke. Bár számunkra az északi ország egyértelműen a jóléti állam egyik megtestesítője, úgy tűnik, az ottani választópolgárok korántsem voltak elégedettek az eddigi gazdasági lépésekkel. A Fredrik Reinfeldt által vezetett jobbközép Mérsékelt Párt és annak koalíciója (a liberálisokkal és a Centrum Párttal együtt) ugyanis adócsökkentéssel, a szociális juttatások csökkentésével valamint egészségügyi és oktatási területen végrehajtott privatizációval próbált lendületet adni az országnak, hogy az sikeresen vészelje át a gazdasági válságot. Mindez pedig nem is sikerült nekik rosszul: az idei gazdasági növekedés körülbelül 1,9 százalékos lesz (jövőre ez akár 2,4-2,5 százalékra is emelkedhet), a költségvetési deficit pedig csupán a GDP 1,1 százaléka. Mindezek mellett azonban egyre jobban romlottak az oktatási eredmények (például az európai PISA teszten már nem sikerült elérni a fejlett országok átlagát), a munkanélküliség (jelenleg 8 százalék körüli) és a kórházi ellátás minősége és gyorsasága is, amelyet nem néztek jó szemmel a svédek. A változtatás vágya így egyfajta politikai nosztalgiával párosult: a szociáldemokraták ugyanis 2006 előtt 70 évig voltak kormányerőn – a válság előtti élet emléke pedig erős nyomást helyezett a voksokra.

("Új irányt mutat?" - Stefan Löfven, f.: dk.se)

Löfven tehát győzedelmeskedett, azonban az eredményeket látva nem valószínű, hogy nyugodtan hajtotta álomra fejét vasárnap este. Amennyiben úgy számolunk, hogy (ahogyan eddig) a szociáldemokraták koalícióba lépnek a Zöldekkel valamint megkapják a parlamenti támogatást a Baloldali Párttól (akik programja például privatizáció kérdésében nagyban eltér a szociáldemokratákétól), úgy összesen 43,7 százalékot szereztek, ez pedig 158 parlamenti helyet jelent számukra. A többséghez azonban 175 kell. Így hiába magasabb ez az eredmény, mint a jobbközép koalíció 39,3 százaléka és 142 helye, érdemi kormányzást nagyon nehéz lesz ilyen körülmények között folytatni. A mérleg nyelvének szerepét a Svéd Demokrata Pártra (SD) oszthatnánk, amely míg az előző választásokkor csupán a szavazatok 5,7 százalékát szerezte meg, most 12,9 százalékkal büszkélkedhet, így harmadik erőként lépett be a következő parlamenti ciklusba. Ideológiájuk azonban jelenleg kirekeszti őket a politikai pártok közti kommunikációból, ugyanis múltbéli gyökereik egészen neonáci szervezetekig nyúlnak vissza. Mostanra mindez valamelyest mérséklődött, azonban támogatóik között még most is több rasszista kör megtalálható. Programjuk ebből kiindulva nem kimondottan liberális: terveik között szerepel többek között a bevándorlás közel 90 százalékkal való csökkentése. A menekültek, az immigráció kérdése kifejezetten aktuális Svédországban: az idei évben 127 ezer bevándorlóra számítanak (amelyből közel 80 ezer politikai menekült), ez a szám pedig az 1990-es évek végétől kezdve folyamatosan növekszik. A különböző válságzónákból Európába menekülők körülbelül 25 százaléka ugyanis az északi országban keres magának biztosabb jövőt, de magas az EU-n belüli fluktuáció is az országba. A szélsőjobboldalinak titulált Svéd Demokraták pedig ezt a tényt tekintik minden probléma alapjának. Az ilyen megnyilvánulásaik miatt a nagy pártok nem is akarnak vele aktívan együttműködni, Löfven pedig már most kijelentette, nem hajlandó koalícióra lépni velük, még ilyen szorongatott helyzetben sem.

("Megnőtt iránta az érdeklődés" - Jimmie Åkesson, az SD vezetője, f.: reuters.com)

Így viszont kifejezetten nehéz lesz azokat az ígéreteket valóra váltani, amit a szociáldemokraták tettek a kampány alatt. Ezek között szerepelt a fiatalkorú munkanélküliség leküzdése, biztosítva, hogy az iskola elvégzése után 90 nappal biztosan munkához juthatnak az álláskeresők. Felmerült az adóterhek növelése, mivel az előző csökkentéssel a középréteg és a felettük állók profitáltak igazán, valamint a szociális háló újbóli megerősítése.

Mindezek véghezviteléhez azonban a jelenlegi kormányerő felettébb kevés – főleg ha azt is számításba vesszük, hogy a Baloldali Párt parlamenti támogatása sok kérdésben igen kétséges (privatizáció, adózási politika, szociális juttatások). Az esélyesnek tartott koalíciós partnerség a Feminista Mozgalommal sajnos nem jöhet létre, hiszen csupán 3,1 százalékot szereztek, így nem érték el a parlamenti küszöböt sem. Mindezek fényében valószínű, hogy Stefan Löfven balközép kormánya kemény kormányzati időszak előtt áll, hiszen kisebbségi pozíciója miatt vagy az épp legyőzött jobbközéppel vagy a „kiátkozott” szélsőjobbal kell kompromisszumra jutnia nagy döntések előtt. Jelenleg azonban egyik oldal sem tűnik járható útnak pártszövetsége és támogatói számára.

Mészáros Tamás