A skót népszavazás és a katalóniai események árnyékában sor került egy, a nagyvilágban kisebb horderejű, a régióban viszont annál fontosabb eseményre. 2014. szeptember 18-án Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke bemutatta a szervezet autonómiatervezetét.

A tervezet (A romániai Székelyföld autonómia statútuma) természetesen a Székelyföld (egészen pontosan Maros, Hargita és Kovászna megyék) autonómiájának megteremtését célozza, kidolgozásáról a szövetség kongresszusa 2013 májusában határozott. Kelemen Hunor a dokumentum bemutatása alkalmából összehívott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a tervezet készítésekor a dél-tiroli autonómiamodellt vették alapul, és ültették át a romániai jogi környezetbe. Ennek megfelelően a statútum a székely autonóm területet az egységes és oszthatatlan román állam részének tekinti, amint ezt az RMDSZ elnöke is hangsúlyozta. Az autonómia létrehozásával a cél a romániai magyarok, az erdélyi magyarok, a székelyföldi magyar emberek nemzeti identitásának a biztonságához a teljes intézményes keret megteremtése – emelte ki Kelemen Hunor. A szövetség célja a dokumentum közvitára bocsátásával az, hogy a román társadalmat is elérjék érveikkel, meggyőzzék a román emberek egy részét arról, hogy az, amit az RMDSZ javasol, az nem ellenük, illetve nem az ország ellen szól.

("Minden magyar számít" - Kelemen Hunor, f: www.pannonrtv.hu)

A dokumentum alapján az autonóm régió Maros, Hargita és Kovászna megyék területén jönne létre egy speciális jogkörökkel rendelkező közigazgatási régió. A régióban a román mellett a magyar is hivatalos nyelv lenne, a tervezet teljes kétnyelvűséggel számol: minden állampolgár maga dönthetné el, melyik nyelven fordul a hatóságokhoz. Ennek megfelelően az iskolákban mindkét nyelvet oktatni kell, a közhivatalnoki tisztségeket pedig megyénként és településenként az illető nemzeti közösségek arányában kell feltölteni olyan szakemberekkel, akik mindkét nyelvet beszélik. Mindennek a financiális alapját is megteremti a dokumentum, kiterjedt gazdasági és pénzügyi jogköröket leírva a régió számára. Saját törvényhozása (regionális tanács) és végrehajtó testülete lenne a területnek; a regionális tanács összetételének tükröznie kell a nemzeti közösségek arányát.

Számos autonómiatervezet látott napvilágot az elmúlt 25 évben – az RMDSZ részéről ez az első dokumentum, amit ráadásul a közvitát követően törvénytervezet formájában a parlament elé is kíván terjeszteni a szövetség. Ennek megfelelően komoly érdeklődés övezi mind a román, mind az erdélyi közvéleményben a nyilvánosság elé tárt statútumot. Már a sajtótájékoztató előtt két héttel kiszivárogtak a dokumentum egyes elemei, és erre reagálva a romániai bírák és ügyészek szakmai testületeként működő Legfelsőbb Bírói Tanács megkérdőjelezte annak alkotmányosságát. A statútum bemutatását követően lehetett azonban igazán lemérni annak fogadtatását. Álljon itt néhány vélemény a hangulat érzékeltetésére: Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere azt mondta, a tervezet bizalmatlanságot és ellenszenvet vált ki a román lakosságban a magyarság iránt, a kezdeményezés fölöslegesen provokálja és megalázza a románságot. A Keresztény Liberális Szövetség szerint az RMDSZ tervezete alkotmány- és Európa-ellenes, amely gyűlöletre buzdít és bizonyos felelőtlen szélsőséges vezetők nézeteit népszerűsíti. "Az autonómiatervezet benyújtása nem vicc, és senki se gondolja, hogy egy ilyen projekt valaha is életbe léphet ebben az országban. Ez ki van zárva" - nyilatkozta Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, és Victor Ponta miniszterelnök is többször kifejtette az elmúlt hetekben, hogy nem támogatja a területi alapú autonómiát. Ezzel tulajdonképpen bejött Kelemen Hunor számítása azzal, hogy nem kereste egyetlen román párt támogatását sem. Nyilván tudta, mire számíthat.

Ennél érdekesebb az erdélyi közvélemény reakciója. Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára szerint hiba, hogy az RMDSZ Hargita, Kovászna és Maros megyékből hozná létre Székelyföld régiót, mert a romániai megyék 1968-as kialakításakor e három megyéhez olyan területek is kerültek, amelyek soha nem voltak Székelyföld részei, és román többségűek. Emellett a tervezetet nem érzi kellőképpen átgondoltnak, és megfogalmazta azt a véleményét, hogy a tervezettel az RMDSZ azon a helyzeten próbál változtatni, hogy jelenleg az ellenzéke uralja az erdélyi autonómiadiskurzust. Salat Levente politológus (szintén a Babes-Bolyai tanára) szerint jelentős lépés az, hogy az RMDSZ előállt saját autonómiatervezetével, azonban felrója a szövetségnek azt, hogy nem a román partnerekkel, a társadalommal történt egyeztetés folyományaként készült el a dokumentum, hanem előbb készült el a jogszabálytervezet, és csak ezt követően indul a közvita. Többen bírálták a dokumentum bemutatásának időpontját (a skót függetlenségi népszavazás napjára esett), köztük Gabriel Bădescu politológus is, aki ezen túlmenően annak a véleményének is hangot adott, hogy a nemzetközi kontextus sem megfelelő az autonómiavitához: a skóciai népszavazás, az erősödő katalán függetlenedési törekvések, a kelet-ukrajnai helyzet miatt nem valószínű, hogy a többségi román társadalom különösebb szimpátiával fog viszonyulni a tervezethez. Meglepően pozitívan fogadták ugyanakkor a bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen (SNSPA) rendezett nyilvános vita során a tervezetet. Az eseményen a Kelemen Hunor meghívott vendégként és vitapartnerként vett részt.

("Feszültségekkel teli viszony" - Kelemen és Ponta, f: www.magyarhirlap.hu)

Feltűnő, hogy a román közvélemény mennyire nem foglalkozik a tervezet részleteivel, zsigerből elutasítva azt. Minden bizonnyal időre van szükség ahhoz, hogy mind a román, mind az erdélyi közvélemény higgadt érvelésen alapuló kritikát fogalmazzon meg a statútummal kapcsolatban. Ez pedig nem a statútum nyilvánosságra kerülésének időpontján múlik: bár a skót függetlenségi népszavazással való egybeesés nyilván nem lendít sokat az ügyön, Romániában valószínűleg sosem lehetne megfelelő időpontot találni egy székelyföldi autonómiatervezet vitájához, főleg akkor, ha azt a kormányzásban szerepet vállaló magyar párt kezdeményezi egy jogszabálytervezettel. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy a kérdés gyakorlatilag 1918 óta foglalkoztatja az erdélyi közvéleményt, és előbb-utóbb rendezni kell ezt a kérdéskört – a többségi román nemzettel együttműködve és egyetértve kell megtalálni a megoldást.

Abelovszky Tamás