Sötét napokat él meg a Földközi-tenger és a rajta áthajózni vágyó menekültek hada: a hétvégén az olasz partoktól 210 kilométerre süllyedt el egy hajó, fedélzetén 827 utassal, hétfőn pedig újabb három útja során bajba került hajóról érkeztek hírek. Bár az Európai Unió vezetősége azonnali intézkedésekről beszél, valószínű, hogy most sem fognak túljutni a protokolláris lépések szintjén.
Sok helyzetben általános alapvetés, hogy nagy katasztrófák tudják csak valóban katalizálni a szükséges változásokat. Nagyon úgy tűnik, hogy ez alól az európai kontinens sem kivétel: államainak közössége sokszor csak szörnyű események árnyékában tud valós válaszokat adni. A hétvégi események pedig újra rávilágítottak egy régóta húzódó és megoldatlan kérdésre, a menekültügyi helyzet reformjának szükségességére. A több száz halálos áldozattal járó balesetek egyértelműen mutatják, hogy a jelenlegi rendszer – már ha lehet ezt annak nevezni – korántsem működőképes.
("Utólagos kontroll" - Katonák hozzák partra a megfulladt menekültek holttesteit az olasz partiőrség hajójáról; f.: theguardian.com)
Milyen téglákból is építkezik jelenleg az EU migrációs stratégiája? A szervezet migrációs alapszabályait a Közös Európai Menekültügyi Rendszer foglalja össze. Ezek segítenék elő többek között a menekültügyi eljárások gyors és jó minőségű meghozatalát, a menekültek befogadásának anyagi minimum feltételeit és a beérkezők nemzetközi védelem alá esésének felülvizsgálati kritériumait. Azonban, mint ahogy az sok EU-s szabályzattal lenni szokott, gyakorlati életbeléptetésük a tagállamokban kifejezetten nehézkes. Főleg, mivel a migrációs hullámok sokkal erőteljesebben befolyásolják a görögök és az olaszok életét, mint például a csehekét vagy a románokét. Egy másik fontos alapköve az EU-nak a Dublini Rendelet, amely célja, hogy elősegítse a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam lehető legrövidebb időn belül történő meghatározását, és megelőzze a menekültügyi eljárásokkal való visszaélést. Gyakorlatilag a kérelem megvizsgálását legtöbbször az első ország végzi, ahol a menekült eléri az EU határát – a rendelet kritikusai szerint pedig pont emiatt túl nagy nyomást helyez az ilyen szempontból elérhetőbb országokra.
("Tengernyi felelősség" - az olasz partiőrség egyik központja; f.: nbcnews.com)
Ám hiába vannak kialakítva a legszélesebb körben szabályok, ha a gyakorlatban az Unió egyre kevesebbet tud vagy akar tenni a migrációs katasztrófák kezeléséért. Természetesen itt nem a segélyezésről és annak különböző fajtáiról van szó – mert a kontinens abban még mindig élen jár – hanem a valós lépések meghozatalán. Ezekkel pedig pont szembe megy például az olasz haditengerészet tengeri kutató- és mentőmissziója, a Mare Nostrum tavaly novemberi megszüntetése, amely helyett jelenleg harmad akkora költségvetéssel rendelkező, limitált program van csak életben. A jelenlegi uniós program, a Triton már nem végez széleskörű átfésüléseket a Földközi-tengeren, csupán az olasz partok 30 tengeri mérföldnyi területét ellenőrzi csupán – kevés esélyt adva a valódi mentőakciókra. Brüsszel nem különösebben fordít figyelmet az olasz és görög szigeteken kényszeresen létrejövő menekülttáborokra sem: egyre több beszámoló érkezik az ott tapasztalható szörnyű körülményekről és bánásmódról. Így ami a szavak szintjén jól működik, az a valóságban meglehetősen kiforratlannak tűnik.
(DiploMaci szavazás: Mondd el a véleményedet, mit tegyen az EU?)
Változásra tehát szükség van, ez egyértelmű. A hétvégi katasztrófák árnyékában hirtelen természetesen minden európai politikus próbálja menteni a becsületét, és bebizonyítani, hogy ő már hetek, hónapok vagy évek óta hangoztatja, sürgősen cselekedni kell az európai közösségnek. Láthatóan a kezdeményezés motorja a mediterrán országok vezetői: Matteo Renzi olasz miniszterelnök már vasárnap az EU hathatósabb tevékenységét kérte számon, Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője pedig szintén azt hangoztatta, hogy csak közös fellépéssel lehet az embercsempészek által okozott katasztrófákat megelőzni a jövőben. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is felvetette, hogy hány embernek kell még meghalnia, hogy Európa cselekedjen? Szavaik sikerrel jártak, mivel Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke rendkívüli uniós csúcsot hívott össze csütörtökre, hogy megvitassák a helyzetet a tagállamok állam- és kormányfőivel.
Bár a líbiai polgárháború egyértelműen erőteljes faktor a jelenlegi migrációs hullámban, sajnos nem mondhatjuk, hogy az idei menekültügyileg vészesebb év lenne a tavalyinál: míg idén eddig körülbelül 1800 ember lelte halálát a Földközi-tengeren és 21000 fő ért sikeresen partot, addig tavaly ez a szám 100 és 26000. Nem érzékelhető tehát kimagasló migrációs hullám az előző évhez képest (az viszont tény, hogy 2014-ban kimagaslóan sokan érkeztek a kontinensre). Szomorú látni, hogy a tényleges reformokhoz valóban katasztrófák szükségesek – reméljük, hogy Európa számára ez a hétvége elegendő katalizátorként szolgál egy átgondolt, a hétköznapokban is működőképes rendszer kialakításához.
Mészáros Tamás