Az elmúlt napokban több forrás szerint a török Nemzetbiztonsági Tanács napirendre vette a szíriai beavatkozás kérdését. A terv látszólag egyszerre szolgálhatja Erdogan török elnök belpolitikai érdekeit és a kurdok előretörésének megakadályozását, megvalósulása azonban számos kényes kérdést felvet.

Nem kérdéses, hogy a szír nép után Törökország volt az egyik legnagyobb vesztese a szíriai polgárháborúnak. Egyrészről megbukott az AKP kormány kritikusok szerint neo-ottomán külpolitikai stratégiája, melynek keretében Ankarának korábban sikerült jelentősen növelnie déli befolyását és Erdogan, akkor még miniszterelnökként szívélyes viszonyt ápolt Bassár el-Aszad szír elnökkel. Másrészről a szíriai kurdok iraki testvéreik mintájára először megvédték magukat az Iszlám Állam támadásaival szemben, majd az utóbbi hetekben offenzívájuk során sikerült is növelniük az uralmuk alatt álló területeket. Az egyre növekvő szíriai kurd autonómia és katonai asszertivitást a török kormány a legfontosabb nemzetbiztonsági veszélyként értékeli, hiszen az elősegítheti a hazai kurd kisebbség elszakadási törekvéseit és a független Kurdisztán megalakulását. Harmadrészt, a szíriai polgárháború tovább fokozta Törökország eltávolodását a Nyugattól, mivel az eddig hitelt érdemlően nem bizonyított vádak szerint az Iszlám Állam utánpótlási vonalaival szemben finoman szólva is elnéző volt a török kormány és hadsereg.

(Török tankok a februári mentőakció során Szíriában; f.: muslimpress.com)

Nem először merült fel a közvetlen török beavatkozás terve, hiszen Ankara érdeke a polgárháború gyors befejezése, Aszad elnök uralmának teljes felszámolása és egy mérsékelten iszlamista kormány hatalomra juttatása Szíriában, amely nem engedné az alavita és kurd kisebbségek függetlenedését. A hatalmi egyensúly politikája, amelyet az összes többi külső fél játszik, ezzel szemben Szíria lassú felmorzsolódásában érdekelt, és tágabb geopolitikai érdekeiket nem teszik kockára a polgárháború törökök számára kedvező megoldásáért. A most kiszivárgott terv értelmében a török hadsereg szárazföldi erőkkel, erőteljes légi támogatással benyomulna Észak-Szíria Dzsarabulusz és Azaz városa között elterülő mintegy 110 km szélességű területére, 33 km mélységben, így egy biztonsági zónát hozva ott létre. Ez a terület a kurdok által uralt két északi régió közé esik, tehát nem egy ellenük irányuló támadásról van szó, hanem éppen az Iszlám Állam erőit verné ki onnan a török offenzíva.

A terv első ránézésre számos kedvező hatással bírna. Egyrészt lezárná az Iszlám Állam legfontosabb utánpótlási vonalát, ezzel tehermentesítve a felkelőket, kurdokat, de Aszad kormányához hű erőket is. Biztos hátországot biztosíthatna a törökök által támogatott szír felkelőknek, akik így átcsoportosíthatnák erőiket az Aszad-rezsim által ellenőrzött területek elfoglalására, továbbá egyszerűbb lenne a támogatás eljuttatása számukra. Ugyanakkor különböző okokból mindenki ellene van a közvetlen török beavatkozásnak és maga a terv is számos sebből vérzik. Egyrészt a kurdok egy ellenük való támadásként értékelnék török offenzívát még ha objektív szempontok szerint látható, hogy nincs erejük a kérdéses határsávot önerőből elfoglalni. A hatalmi egyensúly fenntartásában érdekelt arab államok és Irán retteg Törökország déli befolyásának előretörésétől, és maga az Egyesült Államok se akarja, hogy az ő megkerülésével tegyenek rendet a törökök. Katonai szempontból ugyanakkor ez egy igen veszélyes vállalkozás, nem csupán az Iszlám Állam ellenállna teljes erővel a törökökkel szemben, de az Aszadhoz hű fegyveres erők is megzavarhatnák az offenzívát, akár légitámadások, akár ballisztikus rakéták segítségével. A török haderő, bár több mint képes a kiszivárgott hadműveleti tervet sikeresen végrehajtani, azért nagy árat fizetne, nem is beszélve a Törökországon belül várható megtorló terrortámadásoktól, amelyeket az Iszlám Állam alvó ügynökei és szimpatizánsai hajtanának végre.

(Kurd fegyveres lő aknát az Iszlám Állam állásai ellen; f.: Reuters)

Összegezve valószínűsíthető, hogy nem várható azonnal a közvetlen török beavatkozás, a terv megszellőztetése és a kormány magas rangú tisztviselőinek a terv melletti kiállása inkább szolgálja a nyomásgyakorlást NATO-n belüli szövetségeseire, hogy azok lépjenek fel keményebben a szíriai polgárháborúban és fogják vissza a kurd előrenyomulást. Belpolitikai téren Erdogan elnök pártjának, az AKP és a nacionalista Nemzeti Mozgalom Párt közötti esetleges kormányalakítási tárgyalások előmozdítására is alkalmas a mostani harcias retorika. Amennyiben azonban a déli határon a helyzet tovább súlyosbodik, úgy nem zárható ki a nyár folyamán a közvetlen török beavatkozás, viszont a fent említett okok miatt annak súlyos katonai és politikai ára lesz.

Csepregi Zsolt