Az ENSZ 70. Közgyűlésén Putyin végre mindenki előtt megmondhatta a magáét: nem szeretne Líbiához hasonló összeomlást látni Szíriában, az orosz-ukrán konfliktus kapcsán pedig érzékeltette, hogy az ottani történéseknek semmi helye a globális agendákban, lévén egy elszigetelt konfliktus elszigetelt következményeiről van szó.
Azt már nem tette hozzá az orosz elnök, hogy ebben a globális destabilizációban tevékeny szerepet vállal az orosz külpolitika is. A mostani kurzus elsősorban arra épít, hogy újabb és újabb válsággócokat hoznak létre (akár katonai, akár politikai vagy éppen gazdasági értelemben, utóbbira példa a Nabucco - Déli Áramlat versenyfutás). Az orosz határok körül egyre sűrűbben ropognak a fegyverek, a Közel-Keleten pedig éppen az a Moszkva akadályozza a nemzetközi együttműködést, amely már megégette magát számos elhúzódó konfliktusban (gondoljunk a csecsen háborúra vagy a nyolcvanas évek szélmalomharcára Afganisztánban.)
(Vlagyimir Putyin; f.: rt.com)
Putyin három fő problémakört azonosított: 1. a NATO régóta tervezett bővítése sérti az orosz érdekeket, és napjaink feszült légkörében számítani lehet barátságtalannak tűnő ellenlépésekre Moszkva részéről; 2. a vallási radikalizmusterjedése valóban biztonsági kockázatot jelenthet, azonban ennek a kockázatnak a rossz kezelése önmagában is egy veszélyforrás; 3. a második világháború utáni nemzetközi rendszer működésképtelensége, az EU és az ENSZ válsága.
Habár Oroszország mindhárom problémakörben érintett, Európához képest az oroszokat a vallási radikalizmus, a menekültválság és az elmaradt ENSZ-reform jelenleg kevésbé érintik. (pl. az iszlamizáció kihívásaival az orosz vezetés már több, mint két évtizede szembesült, az ENSZ BT kibővítésének ötletét pedig sem Moszkva, sem Peking nem erőlteti egyelőre).
Oroszország most azért is nyeregben érezheti magát, mert nem csak a kritikájára figyelnek oda, de egy esetleges szír globális alku esetén (ahol Moszkva engedne a saját érdekeiből) a többi nagyhatalom végleg szemet hunyhatna az ukrajnai helyzet felett. Márpedig Putyin érdeke a nyugati érdekszféra keleti expanziójának megakadályozása, és ha ennek az az ára, hogy Szíriában nem kell tovább hatalmon tartani egy ellentmondásos elnököt, akkor ezt az árat Oroszország meg fogja fizetni.
Ezen logika mentén az új világrend egy olyan felállás lenne, ahol az oroszok megkerülése nélkül nem lehet érdemi döntést hozni. Volt már ilyen helyzetben Moszkva (ld. hidegháború időszaka), azonban ekkora holtpontot a nyugati hatalmaknak az elmúlt 15-20 évben nem nagyon sikerült elérni, mint most. Oroszország blokkolja a szír (és a tágan értelmezett közel-keleti) rendezést, átírja a határokat, áthágja azokat a nemzetközi normákat, amiket 1945 óta gondosan építgettek a felek; Oroszország szembe megy a gazdasági szankciókkal, sakkban tartja 25 évvel a rendszerváltások után a kelet-európai országokat a gázszállításokon keresztül, és még sorolhatnánk.
("Mindent eldöntő kézfogás?"; Putyin és Obama a beszéd után; f.: telegraph.co.uk)
A különbség az, hogy míg a kilencvenes években az orosz vezetés kelletlenkedései leginkább a közel-külföld államait érintették kedvezőtlenül, addig manapság az orosz befolyás bárhova képes elérni, és destabilizálni a nemzetközi közösséget. Szíria vagy Ukrajna csak a jéghegy csúcsa; ki tudja, hol tud még ekkora hatást kifejteni a moszkvai elit.
Az ENSZ Közgyűlés arra is rávilágított, hogy Moszkva lényegében ellenfelek nélkül maradt az európai porondon: az EU a menekültválsággal küzd, Ukrajna általában csak sokadik pontként kerül fel a napirendekre. Obamának pedig a 2016-os választások miatt kell óvatosan eljárnia, hiszen ha túl sokat kockáztat Szíria kapcsán, akkor az könnyen visszaüthet. Azonban a teljes tétlenség sem lehet megoldás, hiszen akkor az az érzése támadhat az amerikaiaknak, hogy az elnökük átadta a döntési jogkört a rendezés kapcsán Putyinnak. Annak a Putyinnak, aki alig 10 éve még a G8-as csúcsok egyik legsimulékonyabb szereplője volt, mára pedig a világpolitika legfontosabb öt aktora közé került. És ami még fontosabb: egyre csak erősödni látszik.
Hámori Viktor