Legutóbb két éve, 2014 tavaszán rendezte meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Neighbourhood Dialogues című mini-konferenciáját, amely azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy közelebb hozza egymáshoz hazánkat és szomszédait. Az első rendezvény magyar-szlovák szemszögből vizsgált elsősorban népesedési kérdéseket, a mostani második pedig, amely magyar-román fókusszal valósul meg, a két ország EU-s teljesítményét próbálja meg górcső alá vonni. A márciusi konferencia hátteréről, valamint pontos céljairól beszélgettünk Zemkó Boglárka projektvezetővel.

Két évvel ezelőtt az elődöd, Légrádi Zsófi, aki a Neighbourhood Dialogues ötletgazdája is volt, azt mondta, hogy egy konferenciasorozat létrehozása a legfőbb célotok, amely évről évre olyan témákat vizsgál, melyek nemcsak nekünk, magyaroknak, de az éppen aktuális meghívott szomszédunknak is fontos, mert ezek az aktuális és fontos témák segíthetik elő egymás megismerését. Személy szerint Te hogy látod, a korábbi magyar–szlovák, majd most a küszöbön álló magyar–román konferencia valóban hidat képez / képezhet hazánk és szomszédai között?

Zemkó Boglárka (ZB): A konferenciánk mögött meghúzódó alapcél valóban egymás megismerése. Ráadásul ez a törekvés nem hogy nem változott az elmúlt két évben, hanem csak erősebb lett, köszönhetően annak, hogy a szomszédos országok fiataljainak érdeklődése elképesztő. Hihetetlen öröm látni, hogy bármilyen külföldi egyetemet, diákszervezetet, szakkollégiumot keresünk meg a rendezvényünkkel, a válasz szinte minden esetben pozitív. De nemcsak Szlovákia vagy Románia irányából van őszinte fogadókészség, hanem például Lengyelországból és Csehországból is.

Ez remekül hangzik, ugyanakkor meg kell kérdeznem: ha ennyire nagy az érdeklődés a konferencia iránt, akkor hogyhogy kimaradt rögtön egy év? Vagy az első konferencia tanulságai miatt gondoltátok úgy, hogy inkább maradjon ki egy év, hogy legközelebb minden tökéletes legyen?

ZB: Úgy gondolom, hogy Zsófival az élen hatalmas munkát végeztünk (Boglárka két éve, a magyar-szlovák konferencián projektmunkatárs volt – szerző) már az első évben is, főleg úgy, hogy ezt az egészet mi a nulláról kezdtük el: nem voltak kész kereteink, programunk, bejáratott kapcsolatrendszerünk. Ennek ellenére szerintem létrehoztunk egy működőképes, sikeres, és sokak által érdeklődéssel követett rendezvényt. Természetesen a fontos tanulságokat levontuk, illetve levontam, és az idei konferencia már ezek figyelembevételével szerveződik.

Mondasz néhány ilyet?

ZB: Persze, szívesen. Az első és legfontosabb, hogy a magyar-szlovák eseményre jellemző kiemelkedő szakmaiságot mindenképpen meg akarjuk őrizni, éppen ezért idén is felkészült, az adott területeken járatos kutatókat, szakembereket, politikusokat hívunk meg a rendezvényre. A második, hogy konferencia alapját adó párbeszédet, egymás jobb megismerésének lehetőségét szintén megőrizzük. Ehhez részben a felvetett témák (mind a fő-, mind a mellékterületek relevánsak a két ország szemszögéből), a meghívott, és előbb emlegetett szakmai előadók (minden témában egy hazai, egy szomszéd országbeli és egy további, független nemzetközi szakértő kerül meghívásra), valamint a résztvevő hallgatóság (fele-fele arányban lesznek hazai és régiós fiatalok) ad majd megfelelő alapot. A harmadik, hogy a gyakorlati aspektusát az eseménynek erősíteni fogjuk, tehát, hogy ne csak szakmai előadások, beszélgetések és viták kísérjék az egészet, hanem adott esetben legyenek világos, kézzelfogható eredmények is. Ez az első konferencián kisebb hangsúlyt kapott, de idén kiemelt célunk, hogy működő, a jövőben felhasználható együttműködési stratégiákat dolgozzunk ki a két ország számára. Végezetül pedig, amin szintén van még mit javítanunk, az a hazai diákok elérése és bevonása.

Nem érdeklődnek a hazai fiatalok? Vagy csak a szomszédos országok fiataljai aktívabbak?

ZB: Utóbbit mondanám. De tény, előbbi sem áll távol a valóságtól. Legalábbis a magyar–szlovák konferencia egyik fontos tapasztalata volt, és ez azért az idei szervezőmunka közben is látszik, hogy a hazai diákok valamivel visszafogottabbak, tartózkodóbbak, mint a régiós fiatalok. Holott az első rendezvény témái (demográfiai trendek, népesedési politika, nyugdíjrendszerek, elvándorlás), csak úgy, mint az idei (uniós szereplés, jogharmonizáció, gazdasági kilátások), abszolút releváns kérdéseket feszeget a magyar diákok számára is. Mindenesetre bízunk benne, sőt, lényegében biztosak vagyunk benne, hogy a kisebb nehézségek ellenére a konferencián közel egyensúlyban lesznek a külföldi és hazai diákok, köszönhetőn olyan partnereknek, mint a Rajk, az Arsboni vagy az AEGEE.

Zemkó Boglárka

Melyek az idei magyar–román konferencia legfontosabb témái?

ZB: Magyarország, valamint Románia elért eredményei, valamint jövője az Európai Unióban. Tehát honnan indult a két ország, milyen célokkal, és ezekből mit sikerült elérni, mit nem, és mi várható a közeljövőben. Továbbá nagyon fontos, és erre külön hangsúlyt fektetünk, hogy megvizsgáljuk azokat a pontokat, lehetőségeket, amelyek mentén a két ország szorosabban együtt tud, együtt tudna, vagy együtt is tudott működni, és hogy ezeknek milyen pozitív következményei voltak vagy lehetnek.

A rendezvény struktúrája ezt a meglehetősen széles spektrumot át tudja fogni?

ZB: Biztosan. A célunk ugyanis nem egy mélyen szakmai konferencia megszervezése, ahol minden egyes kérdést az alapoktól mostanáig vizsgálunk, minden kis részletet elemezve. Egy komoly, a szakmaiságot és a gyakorlati tapasztalatokat vegyítő eseményt szeretnénk megvalósítani, ahol minden résztvevő kap egy biztos, jól használható képet arról, hogy hol és merre tart a két vizsgált ország az EU-ban. Röviden ezért úgy fogalmaznék, hogy kiváló szakmai alaptudást adunk a jövő vizsgálatához.

Ez utóbbi elérését segíti minden jelentős panel. A kétnapos konferencia első napján lesz egy külpolitikusok, diplomaták, uniós szakértők meghívásával zajló kerekasztal („két ország helyzetének meghatározása”), majd egy neves jogász részvételével egy jogharmonizációs rész („jogi folyamatok: sikerek, kudarcok, jövő”). Ezeket követi további két panel, amely a legfontosabb aktuális témákat vizsgálja (gazdaság / migráció). A konferencia második napján pedig a fiatalok néhány gyakorlati workshop keretén belül lehetséges forgatókönyveket dolgoznak ki meghatározott dimenziók mentén (EU jövője, a két ország gazdasági helyzetének alakulása), majd ezekhez a forgatókönyvekhez készítenek elő együttműködési stratégiákat.

Most amúgy hol álltok a szervezésben?

ZB: Összességében jól. Az idei projektcsapat is nagyon lelkes, mindenki remek munkát végez. A kitűzött határidőket sikerült tartanunk, jelenleg marketingkampányunkon dolgozunk. Néhány területen természetesen még van mit tenni. Ilyen például a hazai fiatalok bevonása, amit korábban említettem is, viszont azzal, hogy idén is 40-50 fő meghívását tervezzük, durván fele-fele arányban, érzésem szerint ezzel sem lehet / lesz gond.

Szóval egy év kihagyás után ismét egy sikeres Neighbourhood Dialogues elé nézünk?

ZB: Semmi kétségem efelől.

A soron következő, magyar-román fókuszú Neighbourhood Dialogues 2016. március 18-19 között kerül megrendezésre Budapesten. A konferencia médiapartnere a DiploMaci blog.