Németországban újra fellángoltak az indulatok az atomenergia körül. Már jóval azelőtt, hogy a radioaktív hulladékot szállító vonat átlépte volna a francia-német határt, az atomellenes aktivisták lendületbe jöttek, és a legapróbb részleteket is megszervezve lehetővé tették több tízezer ember részvételét a tüntetéseken.
A megmozdulások az ún. „Castor-vonathoz” köthetőek, melyben 11 különleges konténerben 123 tonna nukleáris hulladékot szállítanak az alsó-szászországi Gorlebenbe tárolás céljából. A hulladék német atomerőművekből származik, melyet a francia Areva csoport üzemében dolgoztak fel újra. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet szerint minden egyes tartály annyi sugárszennyeződést tartalmaz, mint amennyi az 1986-os csernobili katasztrófánál felszabadult. Emellett azt állítják, hogy még soha nem szállítottak ilyen erősen sugárzó szállítmányt. Anne Lauvergnon, az Areva elnöke nevetséges túlzásnak titulálta a Greenpeace állításait. „A szállítmány egy guruló erőd. A konténerek azt is kibírják, ha egy vonat teljes sebességgel a szerelvénybe rohan” - mondta az elnök.
Nem maga a tüntetéssorozat a meglepő, hiszen 1995 áprilisától, amikor is útjára indult az első vonat, a 2010 októberéig lezajlott 11 szállítást mindvégig demonstrációk kísérték. A 91 tartálynyi nukleáris hulladék egyike sem ért célba eddig bonyodalmak nélkül. Ami meglepő, az a mostani, 2010. novemberi szállítást kísérő demonstrációk szervezettségi szintje. Úgy tűnik, a több éve szerveződő tüntetések „gyümölcse” beért. Akciócsoportok, civilszervezetek és más egyesületek gondoskodnak arról, hogy akiben csak egy picit is ott van az elszántság, hogy részt vegyen, részt is tudjon venni. Egy-két kattintás a neten, és a tüntetőnek máris van helye egy modern buszon, amely a helyszínre viszi őt. Emellett automatikusan járnak az olyan nélkülözhetetlen kellékek, mint a tüntetés mottójával feliratozott zászlók, pólók és a rendőrök idegeit felemésztő nagyon hangos trombiták. A helyszíni teljes ellátás és egy biztos alvóhely sem kérdéses. „Demo für Dummies”, vagyis demonstrációk butuskáknak a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik szerzője szerint.
(Az atomvonat ellen tüntetők egy csoportja, forrás: www.fez.net)
Az atomhulladékot szállító vonat útvonala mentén mondhatni, tökéletes infrastruktúrával rendelkező táborokat húztak fel a résztvevők. Zuhanyok, mobil illemhelyek, mobil konyhák, rendezvény- és egészségügyi sátrak, wifi hozzáférés: egyiket sem kell nélkülöznie a lelkes tüntetőknek. A rendezvénysátrakban naphosszat programok vannak. A vezetők tanácskozásától kezdve a jogi tanácsadáson át az „akciótréningig” – melynek során több nyelven is elmagyarázzák (hiszen akad egy-két külföldi résztvevő is), hogy miként is kell tüntetni – minden megtalálható ezekben a sátrakban. Ma már demonstrálni is tudatosan kell. Nem mindegy, hogy állva, ülve, a sínekhez láncolva vagy éppen világítórakétákat kilőve teszik azt. Tim, egy göttingeni, politikatudományt hallgató diák szerint „(…) ezek a tüntetések megnyugtatóak, hiszen egyszerűen csak ülni kell. Mindenféle nyomás és rossz lelkiismeret nélkül, hiszen ezúttal egy társadalmi jó érdekében nem készülök az óráimra.”
Ezt nevezem én mintaszerű tüntetésnek német módra. De vajon e nélkül is ilyen kitartóak lennének? Tényleg mindenki a nukleáris hulladék elleni aggályai miatt vesz részt? Ha nem lennének mobil konyhák, mobil illemhelyek, vagy internet hozzáférés, akkor is ennyien eljöttek volna? Én nem vagyok biztos benne...
Németh Andrea
