Az összesen több mint 1300 önkormányzatot és 11 megyei elnökséget érintő választások során olyan nagyvárosok irányítása felett is döntenie kellett a választóknak, mint például Milánó, Torino, Bologna vagy Nápoly. Közülük legérdekesebb Milánó, itt van ugyanis az Északi Ligának a legnagyobb társadalmi bázisa, úgy, hogy az északi városok nagy része általában inkább a jobboldalt támogatja. Mindez azonban nem akadályozta meg a helyi szavazókat abban, hogy megtörjék a tradíciót: mind Bolognában, mind pedig Torinóban már az első körben a balközép jelöltjei győztek, a meglepetés viszont az, hogy Milánóban szintén balközép jelölt van az élen, ám mivel eredménye nem érte el az 50 százalékot, így második körre lesz szükség. Giuliano Pisapia 48 százalékon áll, ellenfele Letizia Moratti pedig 41,58 százalékon, mely bár szoros versenynek tűnik, a harmadik helyen álló Manfredi Palmeri szavazói azonban valószínűleg inkább a jobboldal felé húznak majd, így akár Moratti győztesként is kikerülhet a megmérettetésből. Így vagy úgy, a jobboldal számára mindez már így is hatalmas győzelem: 1993 óta ugyanis nem tudtak úgy szerepelni, hogy kiharcoljanak legalább egy második fordulót a városban.

 

(Nem csak Milánót változtathatja meg - Giuliano Pisapia, f: www.inc-anto.net)

 

Mindez természetesen jelzésértékű vereség a PdL és az Északi Liga számára. Bár pár napig nagy volt a csönd a két párt környékén, mostanra körvonalazódni látszik, milyen hatása is lesz a választások első körének a koalíció tagjaira. A második forduló május 29-én és 30-án lesz, ez pedig nem sok időt hagy Berlusconinak és Bossinak a politikai lavírozásra. Az viszont egyértelmű, hogy az eddig sem túlságosan kiegyensúlyozott együttműködés halálos ítélete lenne a „milánói fellegvár” elvesztése. Ennek fényében érkeznek az első nyilatkozatok is: Bossi kijelentette, hogy a második körig eltökélten támogatják a jelenlegi programot, azonban vereség esetén „nehéz lenne itt (értsd: a kormányban) maradnunk”. Mindemellett a külföldiekkel szembeni ellenérzésre hagyatkozva erőteljes támadást intézett Pisapia ellen, aki szerinte Európa legnagyobb mecsetét akarja Milánóban felépíteni, és elárasztaná a bevándorlókkal a várost. Bár a két koalíciós fél közötti teljes törés lehetőségét próbálják elhárítani, az kétségtelen, hogy az eddig is problémás parlamenti többség kérdése újra felkerülhet a napirendre. Hiába állítja Berlusconi, hogy jelöltje erőfeszítés nélkül legyőzi Pisapia-t, a tény, hogy Milánóban kell ilyen harcot vívnia, könnyen előrevetítheti a következő választások problémáit. Az pedig nem újdonság, hogy az ellenzék mindent meg fog tenni azért, hogy ez a parlamenti választás minél előbb megtörténjen. A szokásos retorikai lépések már meg is kezdődtek a parlamentben és a sajtótájékoztatókon, melyben e jelen helyzetet a kormánykrízis szemléltető példájaként mutatják be.

 

Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy bár ebben a pillanatban minden szem Milánóra szegeződik, az első forduló általános eredményei kiegyensúlyozottabb eredményt mutatnak: csupán a régiós központokban érezhető, hogy a baloldal több pozíciót szerzett magának már az első körben, a többi településen és a megyei elnökségeknél kiegyenlítettebb a mezőny. Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy az elmúlt fél év folyamatos botrányai és kormányválságai erős negatív hatást váltottak ki a választók köreiben, és beigazolódnak azok a felmérések, melyek mélyponton jegyzik a PdL támogatottságát. Így május 30-a után valószínűleg újra heves mozgások és tárgyalássorozatok indulnak majd meg az ellenzék soraiban, akik új lendületet nyerhetnek a mostani szituáció után. Az pedig, hogy az Északi Liga melyik oldalon fog megállapodni, csakis Milánó sorsának alakulásával dől majd el.

 

Mészáros Tamás