Az előző cikkünk végkövetkeztetése tulajdonképpen az volt, hogy Sarkozy esélyei bár nem nőttek jelentősen DSK letartóztatása óta – sőt, igazából a képzeletbeli szavazatok nagy része inkább a második számú szocialista esélyeshez, François Hollande-hoz vándoroltak – ám mindezek ellenére, a korábbi esélytelenség után a francia elnök, ha minimálisan is, de ismét esélyessé lépett elő; főleg úgy, ha a múlt heti döntései helyesnek bizonyulnak. Az egyik ok, hogy miért kell vele megint számolni az az, hogy függetlenül attól, hogy a szocialistákat bő 10 évig vezette, Hollande sohasem volt meghatározó politikai szereplő Franciaországban. Miniszteri, államtitkári, vagy akár parlamenti bizottságon belüli vezető tisztséget például egyszer sem viselt; előbbi kettő teljesíthetőségét persze nagyban befolyásolta politikai hovatartozása, de utóbbira bőven lett volna lehetősége. A másik ok, hogy Sarkozy-vel szemben, Hollande egy klasszikus szürke eminenciás. Nem kifejezetten lendületes és nem is jó szónok, vagyis, röviden, nem egy olyan jelenség, akire odafigyelnének a választók. Nyilván ezek a tulajdonságok a választási kampány előrehaladtával akár előnyére is válhatnak, hiszen köztudomású, hogy Sarkozy stílusával és vezetésével a franciák jelentős része torkig van, de egyelőre még ezek a jegyek inkább hátrányt, mint előnyt jelentenek.

 

("Ki nevet a végén?", f: www.connect.in.com)

 

Ugyanakkor, a múlt pénteki fejlemények, miszerint súlyosan inog a Dominique Strauss-Kahn ellen felhozott vád, miután kiderült, hogy az állítólagosan megerőszakolt tanú vallomása több ponton is erősen véleményes (alvilági kapcsolatokról is hallani – szerk.), ismét szárnyra kaptak a hírek, hogy DSK talán tényleg megmérkőzhet Sarkozy-vel a jövőre esedékes francia elnökválasztáson. Ez azért lenne különösen érdekes, mert a közvélemény-kutatási adatok szerint a letartóztatása előttig Strauss-Kahn tönkreverte volna jobboldali ellenfelét. Egyes kutatások odáig mentek, hogy DSK második körös győzelmét 80-20 arányban jósolták. A kocka viszont május közepén fordult, hiszen az IMF volt vezérét nemi erőszak vádjával letartóztatták, bebörtönözték és lemondatták posztjáról. Vagyis úgy tűnt, hogy DSK egy csapásra nem csak az elnöki versenytől, hanem kvázi a szabad élettől is elesett.

 

Az élet azonban, mint mindig, most is a legjobb forgatókönyvíró, lévén, ha a közeljövőben valóban felmentik, akkor Strauss-Kahnnak van még némi esélye arra, hogy beszálljon az elnökválasztási versenybe. Ez pedig véleményem szerint három további kérdéstől függ. Az első, hogy a szocialisták vajon hajlandóak-e kitolni a július 13-ra kitűzött elnökjelöltségi jelentkezési határidőt? Egyelőre úgy tűnik, hogy igen.  A második, hogy a sok meghurcoltatás ellenére vajon DSK vállalja-e a megmérettetést? Ismerve a hozzáállását és a múltját, vélhetően erre is igen a válasz. Az utolsó, hogy vajon ténylegesen felmentik-e DSK-t az összes ellene felhozott vádpontból? Ha igazak a hírek, és a szobalány valóban illegális bevándorlóként érkezett az Egyesült Államokban, illetve kapcsolatban állt drogkereskedelemben és pénzmosásban érdekelt alvilági szereplőkkel, akkor biztosan felmentik. De ettől még tény, hogy korántsem borítékolt a választási siker, hiszen az egy dolog, hogy a friss felmérések szerint a franciák döntő többsége engedné Strauss-Kahnt indulni, viszont megint másik az, hogy vajon szavaznának-e rá? A válasz pedig erre nyilván az, hogy… majd meglátjuk!