Az Economist legfrissebb számában megjelent írás szerint Európa többet is tehetne, hogy megállítsa a Magyarországon tapasztalható demokratikus normák sorvadását - DM Lapszemle.

Orbán Viktor, Magyarország jobboldali miniszterelnöke egy igen szokatlan „gonosz”. Mielőtt 2010-ben pártjával visszaszerezte a hatalmat, Orbán a rendszerváltás előtt keményen szembeszállt a kommunista rezsimmel, majd később egy kormányzati ciklust elismerten, ha egy kicsit talán populistán is, de végigvitt, mint miniszterelnök. Azonban a január 1-én bevezetett új alkotmány, valamint számos különböző új törvény meghozatala okán mind az otthoni politikai erők, mind a külföldi hatalmak kritikájának kereszttüzébe került, hogy újra az autokrácia felé vezeti vissza az országot.

(A magyar miniszterelnök, f: www.economist.com)

Orbán támogatói azt hangoztatják, hogy a gazdasági káosz felszámolása, a korrupció megszüntetése valamint a kommunizmus utolsó szálainak eltüntetése egyértelműen indokolja az eddig látott radikális megközelítést. Szerintük az, hogy a Fidesz a 2010-es választásokat kétharmados többséggel nyerte meg, felhatalmazza a kormányt, hogy nagy alkotmányos változásokat vigyen véghez, még abban az esetben is, ha ezek közül pár antiliberálisnak vagy nacionalistának tűnhet. Csakhogy a demokrácia nem csupán a választások megnyeréséről szól. Még egy kétharmados többség sem jogosíthatja fel a Fideszt, hogy átvegye az irányítást olyan elméletben független szervezetek, mint a médiahatóság, az alkotmánybíróság, a központi bank vagy a költségvetési szervek felett, valamint még ennél is kevésbé érezhetné magát feljogosítva arra, hogy kifejezetten neki kedvezővé alakítsa át a választási szabályokat.  

Ezen fejlemények láttán szégyenkeznie kellene az Európai Uniónak (EU), amely éppen arra a legbüszkébb, hogy megerősítette a demokráciát és a jólétet a kontinensen. Abban azonban korlátozva van, hogy mit tehet Magyarország viselkedésével kapcsolatban. Az EU-nak nagyobb a nyomása azon az országokon, amelyek a jövőben akarnak csatlakozni a klubba, mint azokra, akik már jelenleg is tagok. Az 1990-es évek végén Brüsszel például rá tudta venni az akkor tagjelölt Szlovákiát, hogy leváltsák a nacionalista Vladimir Meciart a miniszterelnöki székből. 2000-ben viszont az EU tag Ausztriát már nem sikerült megróni, mert Jörg Haider szélsőjobb pártja is szerepet kapott a kormányban.

Mindezek ellenére az EU többet is tehetne, főleg, mivel Orbán ténykedése Magyarország gazdasági stabilitását veszélyezteti.  Mint Közép-Európa legnagyobb adósa, Magyarországnak komoly szüksége van a külföldi befektetők támogatására, azonban őket elriasztja a politikai kockázat, melyet maga a kormány növelt meg. Az EU és az IMF kivonult a készenléti hitelről szóló tárgyalásokról, mert úgy vélik, a Fidesz aláássa a Nemzeti Bank és a költségvetési tanács függetlenségét. Nem meglepő módon Magyarország hitelminősítése nemrég a bóvli kategóriába került, a rövid és hosszú lejáratú hitelek kamatai nőnek, a forint árfolyama pedig esik.
 
Ne kövessék el azt a hibát, mint Berlusconinál

Az Európai Bizottságnak (EB) azon kívül, hogy meg kellene tagadnia az ország hitelkérelmét, az Európai Bíróság elé is kellene vinnie a jegybanktörvény ügyét, amely látszólag ellentmond a tagsági elvárásokkal. Ha a magyarok semmibe vennék a számukra kedvezőtlen bírósági döntést, a Bizottságnak fel kellene készülnie arra is, hogy felfüggessze az ország szavazati jogát Brüsszelben. Bár az EB gyakran nem szívesen megy konkrétan szembe a nemzeti kormányokkal, ebben az esetben ki kell tartania álláspontja mellett.

Az európai vezetőknek hangosan és egyértelműen el kellene ítélniük Orbán antidemokratikus viselkedését. Azonban elsőként pont Hillary Clinton amerikai külügyminiszter volt az, aki fellépett ellene. A probléma az, hogy az EU irányítói – akik manapság majdnem minden hónapban tartanák egy találkozót – túlságosan barátilag közelítenek egymáshoz ahhoz, hogy kritizálják egymást. Túl kevesen tiltakoztak például Silvio Berlusconi kapcsán az ő olasz média felett álló irányítói pozíciója miatt. Többeknek kellene követnie Alain Juppé francia külügyminiszter példáját, aki a héten kritizálta Orbán túlzott hatalmi szorítását.

Orbán jobbközép vezető társainak, mint például a német Angela Merkelnek vagy a francia Nicolas Sarkozynek nagyobb befolyása van rá, mint a többi európai politikusnak, és így nagyobb felelőssége is, hogy szembesítsék a helyzettel. A Fidesz büszkén tagja az Európai Néppártnak, az őket is tömörítő gyűjtőpártnak, amely a legnagyobb politikai csoportosulás az EU-n belül. Orbán azzal való megfenyegetése, hogy pártja kizárásra kerülhet a Néppártból, talán az egyik legjobb módja lehet annak, hogy eltérítsék őt az autokratikus úttól.

Mészáros Tamás

(Forrás: The Economist - Hungary's government: To Viktor too many spoils)