E hét szerdán már ötödik alkalommal ült össze a két legnagyobb német párt, a magabiztos nyertes Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) és az elvei mellett eddig hősiesen kitartó Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 75 vezető politikusa. A koalíciós tárgyalások során ez alkalommal a környezetvédelem, belpolitika, fogyasztóvédelem és az oktatás kérdései kerültek napirendre. De mikorra várható a koalíciós paktum aláírása?

Ahogy azt egy korábbi cikkünkben megírtuk, a szeptember 22-i választások után számos koalíciós forgatókönyv merült fel Németországban.  A viták, alkuk és kecsegtetés időszaka már a választások éjszakáján megkezdődött, de a mai napig nem zárult le. Az elmúlt hetekben körvonalazódott CDU/CSU – SPD nagykoalíció tárgyalásai során a „két dudás egy csárdában” elv érvényre jutásának következtében még hosszú – és főként rögös – az út a kompromisszum eléréséhez. (Egyes becslések szerint akár jövő januárig is eltarthat az együttműködés alapkövének lerakása, habár a tárgyaló felek karácsonyra ígérték a német nagykoalíció megszületését – szerző.)

(A "nagy" csapat, f: www.bbc.co.uk)

A Die Welt kérdésére, amely az ország egyik vezető napilapja, miszerint ki nyerhet igazán a tárgyalásokon, a kisebbik párt nagy megfontoltsággal, de inkább rossz szájízzel válaszolt. Az SPD képviseletében Ralf Stegner fejtette ki véleményét: „A koalíciós tárgyalásoknak nincsen győztese vagy vesztese, hiszen a legfőbb cél egy állandó, működő szövetség létrehozása. Itt már nem az számít, ki hány százalékot ért el… Én személy szerint – számos szociáldemokrata képviselőtársammal egyetemben – elég szkeptikusan állok a nagykoalícióhoz.” Stegner hozzátette, hogy az SPD elsősorban szavazóinak tett ígéretéhez akar hű maradni. Éppen ezért nem egy könnyű, gördülékeny tárgyalásra készülnek, hanem sokkal inkább egy elhúzódó alkufolyamatra, amelynek végén tiszta lelkiismerettel nézhetnek majd szavazóik szemébe. Frank-Walter Steinmeier, az SPD frakcióvezetője a lipcsei pártértekezleten a nagykoalíció előnyeit hirdette és beszédében elmondta: „Nem félhetünk a felelősségtől és nem riadhatunk meg a kudarctól sem.” Ugyanakkor kihangsúlyozta, hogy pártja meghatározó szerepet kell, hogy játsszon egy mindkét félnek előnyös koalíciós megállapodás megszületésében.

Habár a tárgyalások során 12 fő- és 4 al-munkacsoport dolgozza ki a közös álláspontot a kérdéses területeken, a paktum mégis meglehetősen ambíciómentesen bukdácsol előre. A lassúság, koordinálatlanság és tétlenség miatt a legfőbb vádak eddig az SPD-t érték, ám mára a kritikusok sokkal inkább magát a kancellár asszonyt és pártját vették célba pikírt megjegyzéseikkel. Sokak szerint ugyanis Angela Merkel hozzáállásából hiányzik az eddigi elsöprő dinamizmus: hiányoznak a nagy ötletek, jövő orientált tervek, melyekkel Németország további fejlődését ösztönözné. Talán belenyugodott az eddigi sikerekbe és harmadik kancellári ciklusára elfogytak sikerszomjas tervei? Vagy csak a megfelelő, végső pillanatra vár, hogy ütőkártyáit kiterítve bankot robbantson?

A kritikák másik fő forrását a választást megelőző kampányidőszakban tett ígéretek jelentik. Ugyan minden választó tisztában volt vele, hogy a kereszténydemokrata propaganda sokszor túlzó fogadalmai – főként szociálpolitikai téren –kevéssé egyeztethetőek össze a német államháztartás költségvetésével, most mégis sokakban csalódást kelt szembesülni a valósággal.  Arról nem is beszélve, hogy a CDU/CSU reformprogramját a német szakértői tanács sem támogatja, mivel meglátásuk szerint „a tervezett reformok szinte megsemmisítenék  Németország az elmúlt években megcélzott törekvéseit.”

A tárgyalások során a politikusok csupán egy érvet hagynak figyelmen kívül: a szavazók érveit. Ahogy azt több aktuális közvélemény-kutatás is mutatja, a német választók többsége kezdi elveszíteni a türelmét, és ha adott esetben holnap lenne a választás talán másként döntene, mint azt szeptember végén tette. (Egyes adatok szerint az SPD és a CDU/CSU unió együttesen közel 2%-kal teljesítene rosszabbul, míg az ellenzéki pártok, főként a zöldek és a szélsőbal külön-külön ugyancsak ennyivel több szavazatot érne el – szerző.) Hiába a szeptemberi elsöprő Merkel győzelem, ha az eddig megállíthatatlannak hitt politikusasszony képtelen dűlőre jutni lehetséges jövőbeli koalíciós partnereivel. A bizonytalanság nem tesz jót sem a közhangulatnak, sem Németország megítélésének a világpolitikai porondon.

Összességében a mérleg tehát a megegyezést gátló tényezők esetében mutat túlsúlyt a „fekete – vörös” nagykoalíció csatájában.  Hogy ki kerül ki győztesen, melyik párt programja érvényesülhet döntően a végső – már-már végtelennek tűnő – tárgyalássorozatot lezáró paktum aláírásakor az még a jövő zenéje. Mindenesetre egész Németország és talán Európa érdeke is lenne, ha „az okos engedne”, és gördülékenyen folyhatna a koalíciós tárgyalás.

Szántó Eszter