Több mint 15 évvel ezelőtt gazdasági összeomlás sújtotta Ázsia feltörekvő hatalmait, ami sok elemző szerint később hozzájárult a ’98-as oroszországi, majd a 2001-es argentin pénzügyi válsághoz is. Bár az akkori tragédia sebeit a legtöbb érdekelt ország régen maga mögött hagyta – elég csak Dél-Korea vagy Szingapúr fejlődését nézni –, a nemzetközi pénzügyi sajtó most mégis vihar előtti csendet sejt a feltörekvő piacokon. Meglátásuk szerint a gócpont részben ismét Argentína lehet, ahol a gazdasági hanyatlás (pl. infláció mértéke) egyre aggasztóbb jeleket mutat.

2001-ben, néhány nappal karácsony előtt, egy rokonom pénzt szeretett volna fel venni a lakásához közeli automatából, Buenos Airesben. Bár tisztában volt vele, hogy a város és az ország lakóinak egy része november vége óta folyamatosan veszi ki megtakarításait a helyi bankokból, hogy azt később dollárra váltva külföldre menekítse, nem gondolt arra, hogy neki is ezt kellene tennie; legalább is nem nagy tételben. Miután az automata többszöri próbálkozás után is a kártya zárolását jelezte, a rokonom fogta magát és elballagott bankjába, hogy rákérdezzen a problémára. Amikor azonban odaért az intézményhez, kígyózó sorokat, dühös embereket, lovas- és rohamrendőröket talált. A feszültség tapintható volt. A harag viszont egészen addig nem robbant, amíg a központi bankfiók vezetője ki nem állt a sor elé, és azt nem mondta, hogy kormányzati döntésre a bankszámlákat és a banktrezorok tartalmát a következő egy évre zárolja az argentin állam, ahhoz mostantól kizárólag limitált mértékben férhetnek hozzá tulajdonosaik, ugyanis az ország csőd közeli helyzetbe jutott. Az emberek türelme ekkor fogyott el. Az ezt következő napok és hetek (azóta) Buenos Aires és az ország történetének legsötétebb fejezetének egyikévé váltak. Folyamatosak voltak a tüntetések, a fosztogatások, a bankok és állami intézmények elleni támadások, miközben több haláleset is történt, amellett, hogy Argentína végül ténylegesen csődbe ment. A corralito, ahogy a kormány által meghozott brutális gazdasági intézkedéseket nevezték az országban, végül egészen 2002 decemberéig érvényben maradtak. Az összeomlás rokonomra gyakorolt hatása: a családi megtakarításoknak közel a teljes elvesztése, elsősorban a peso elértéktelenedésből eredően.

("Utcakép. Buenos Aires. 2001" - f: www.argentinaindependent.com)

1997 és 2001 azonban most sokak szerint közelebb van, mint sokan gondolták. Nem is kell nemzetközi gazdasági sajtót olvasni ahhoz, hogy tudjuk, az olyan államok, mint például Kína, India, Brazília, vagy éppen Törökország és Oroszország, amelyek korábban stabil (néhol pedig már-már hihetetlen) GDP-növekedést produkáltak az elmúlt években elkezdtek lassulni. Természetesen ez még nem jelentene magában semmit, hiszen a kínaiak növekedése így is irigylésre méltó, ahogy a törökök külföldi befektetés vonzó képessége is csak minimálisan esett vissza. Argentína helyzete ezzel szemben megint rendkívül kedvezőtlen, hogy finoman fogalmazzunk. Az egy dolog ugyanis, hogy Kirchner elnökasszony tevékenységének hála az argentinok újratanulhatták a corralito jelentését (jó egy éve ismét korlátozások vannak a dollár felvételen). De az, hogy az infláció újfent kezd elszabadulni (hivatalosan 11 százalék, nem hivatalosan kb. 25 százalék – a kettősség abból ered, hogy a kormány tudhatóan kozmetikázza a gazdasági mutatókat), hogy az országból a korlátozások ellenére is kezd kiáramlani a tőke, illetve, hogy ezzel párhuzamosan a külföldi tőke beáramlás pedig kvázi megszűnt, nagyon rosszat jelent az alig egy évtizede csődbe ment ország számára.

("A kudarc egyik példaképe")

Ebben a helyzetben persze nekünk a fontosabb kérdés inkább talán az, hogy vajon ez az egész milyen hatással lehet a világgazdaságra, és ez által ránk, magyarokra? Érzésem szerint, ha a mostani helyzetben csak Argentína omlik össze (amire az ország tulajdonképpeni gazdasági elszigeteltsége miatt van esély), akkor globálisan nem, inkább lokálisan lesz jelentős hatása a csődnek, de ez nem valószínű, hogy érintene minket, vagy a számunkra fontos piacokat. Ha azonban Argentína összeomlása mellett az idén más feltörekvő államok gazdasága is megbicsaklik (pl. Törökország vagy Indonézia), miközben Kína is tovább lassul, akkor bajban lehetünk. Szerencsére ezekre a kedvezőtlen pénzügyi folyamatokra most Argentínán kívül nincs sok esély, hiszen az infláció például Indiában jóval alacsonyabb, ahogy a kínai gazdaság sem kiugró mértékben lassul. Míg az argentinok tényleges inflációs szintje – mint azt fentebb jeleztem – rémisztő, a YPF olajtársaság erőszakos visszaállamosításának hála a külföldi befektetők elkerülik az országot, ráadásul a 2001-es csőd kötelezettségeit a kormánynak még sok esetben nem sikerült rendeznie. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy Argentína ismét kegyetlen hónapok elé néz, és a világ többi része fellélegezhet, de könnyen lehet, hogy valóban csak egyelőre.

Németh Áron Attila