Március elején, a dél-kínai Jünnan tartománybeli Kunming város vasútállomásán egy hszincsiangi szélsőséges csoport 29 emberrel végzett, és megsebesített további kétszázat. Az előre megfontolt szándék és az akció szervezettsége miatt terrorcselekménynek nyilvánított támadás felhívta a figyelmet – a kínai közbiztonság gyenge pontjai mellett – a kínai-ujgur ellentét egyre jobban kiéleződő mivoltára is. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy pontosan mi áll az ujgur kisebbség erőszakos akciói mögött, valamint, hogy miért kiemelten fontos terület a tartomány Peking számára?
A Hszincsiangi Ujgur Autonóm Tartomány Kína nyugati részén található. Az itt élő népesség többségét a különböző török nyelveket beszélő muszlim etnikum adja. Az elmúlt évtizedek során az ujgurok több elszakadási kísérletet tettek, de az utolsó sikertelen próbálkozás (1955) óta Hszincsiang – autonóm tartományi rangot viselve – hivatalosan Kína részét képezi. A tartományban élő ujgurok és a Han kínaiak között feszülő végeláthatatlan ellentét alapvető oka abban keresendő, hogy az ujgur nemzetiség tagjai sem etnikai-nyelvi, sem tradicionális-kulturális szempontból nem állnak kapcsolatban a kínai néppel; lényegében külföldiek a saját országukban. Mindezek következtében nemzeti öntudatuk harcol az asszimilálódás, a másodosztálybeliként való kezelés ellen. Többségük diszkriminatívnak ítéli a kínaiak bánásmódját, valamint egyetért abban, hogy Peking a térségben folytatott integrációs politikájával jelentős mértékben befolyásolja mind a kollektív kisebbség, mind az egyének jövőjét, valamint kifejezetten rombolja az etnikum tradicionális értékeit.
A szélsőséges csoport az akciót a parlament és a népfront kettős ülésszakára időzítette, továbbá egy eddig békésnek, biztonságosnak hitt fővárostól távoli városba helyezte. A fontos politikai események előtt az országban mindenhol megszigorítják a biztonsági ellenőrzéseket, kiemelt tekintettel a problémás régiókra. Jünnan tartomány eddig nem tartozott ezek közé, így a szeparatistáknak itt nem kellett számolniuk ilyen jellegű „akadállyal”. Ezeket figyelembe véve Kunming kiváló célpontként szolgált a Hszincsiang függetlenségét követelő muszlim csoport támadására. Minden újabb, az ujgurok jogait érintő korlátozás többszörös erővel hat, gyakran agresszív válaszreakciót okozva. A köztudattal ellentétben azonban az ujgurok többsége „csak” az integrálási politika felfüggesztése, az emberi jogok védelme mellett lép fel, az elszakadást megfogalmazó elképzeléseket (Ujgurisztán, Kelet-Turkesztán létrehozása) kizárólag a szélsőségesebb csoportok tették magukévá. Ezen csoportok tagjai hozhatóak összefüggésbe mind az Al-Kaida terrorszervezettel, a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalommal, és ők tehetőek felelőssé a Kunmingban történt, valamint az ahhoz hasonló erőszakos megmozdulásokért is.
("Szabadságot Turkesztánnak")
Kína makacs ragaszkodása az „egy Kína elvhez”, a tradicionális egységhez, továbbá a dominó-effektustól való félelme (vitatott hovatartozású területek sorozatban történő elszakadása) ad magyarázatot arra, hogy miért a szigorú helyi politika, és Peking megtorló jellegű fellépései. Az emberekben mélyen él a nacionalista szemléletmód, az egység kívánata, így az ország felbomlása nem váltana ki jó érzéseket sem a lakosság, sem a vezetők többségéből. (lásd: japán-kínai szigetvita hasonlósága). Úgy gondolom, hogy azzal, hogy Peking ilyen nagymértékű kontrollt tart fenn a terület felett, azt érzékelteti, hogy Hszincsiang még Tibetnél is nagyobb jelentőséggel bír. Mindezek ellenére a konfliktus a nemzetközi világban kevesebb figyelemben részesül. A kínai kormány elsődleges célja a tartomány erőforrásainak kiaknázása (legfőképpen földgáz és olaj). Ennek a folyamatnak a végpontját viszont a Nyugati Nyitás politikai programból kiindulva nem Hszincsiang, hanem az annál is több ásványi anyagot rejtő Közép-Ázsia, ezen belül is a kazah olajmezők jelentik, melyek kiváló forrásként szolgálnak Kína növekvő energiaigényéhez. A terület geo-stratégiailag, valamint védelmi szempontból is kiemelt fontosságú, hiszen számos állammal határos pozíciót tölt be. A terület révén Kína közelebb kerül a közép-ázsiai régióhoz, amely kiválóan szolgálja politikai törekvéseit, jószomszédi viszonyainak kialakítását. Amerika szintén kiemelt prioritásúként kezeli Közép-Ázsiát, Afganisztánon és Grúzián keresztül igyekszik elérni a térséget. A nagyhatalmi verseny szinte kötelezi Kínát a hasonlóan aktív részvételre. Hszincsiang-ban Peking folyamatosan növeli az infrastrukturális beruházások mértékét, mely mindamellett, hogy munkaerőt vonz, segíti a térség felzárkóztatását is. A beruházások, a speciális gazdasági zónák kialakítása révén Hszincsiang hídként köti össze a közép-ázsiai régiót a kínai dübörgő gazdasággal. Az ujgurokban heves ellenállás támad ezzel szemben, ugyanis hiába a modernizáció, a munkahelyteremtés, a fő pozíciókat továbbra is a kínaiak töltik be, így a fejlesztések az ujgurok számára nem jelentenek valódi előrelépést. A tartomány gyéren lakottsága miatt a kínai atomkísérletek központja is ide helyeződik. A környezetrombolás hangoztatásával az ottani lakosok a nemzetközi közösség tagjainak figyelmét folyamatosan fel kívánják hívni. A kínai integrációs politika egyik legfőbb eleme a térségbe történő Han lakosok egyre nagyobb arányú betelepítése, különböző kedvezményekkel történő odavonzása. Munkalehetőségek, valamint a területen engedélyezett volt a szigorúan betartott egy gyermek politika helyetti két gyermek politika követése hatalmas vonzóerővel bír / bírt. A tartományi iskolák többségében a kisebbségi nyelv helyett a kínai nyelvhasználat vált kötelezővé, mely szintén erősíti az ujgurok ellenérzését azáltal, hogy emberi jogaikat elnyomják, azok érvényesülése, továbbá a vallásszabadság gyakorlása is akadályokba ütközik.
("Metró - Vérengzés után", f: www.cnn.com)
Az utóbbi években az addig belpolitikai konfliktust okozó helyzet egyre nagyobb hatással bír Kína nemzetközi kapcsolataira. Ez főleg annak köszönhető, hogy az ujgur emigráns aktivisták mindent megtesznek azért, hogy felhívják a figyelmet „hazájuk” elnyomására. A Kínával jó viszonyt ápoló országok számára azonban gyakran okoznak fejtörést, akik sokszor félve a kapcsolatok megromlásától, valamint a Kína-politikát érintő negatív hatásoktól elutasítják az ujgur kéréseket. A kunmingi események után Li Ko-csiang miniszterelnök és Hszi Csin-ping államfő kifejtette a közbiztonság szigorítása érdekében elrendelt, valamint a rendfenntartó erők bővítésére tett újabb intézkedések bevezetését. Véleményem szerint mindez csak tüneti kezelésként szolgál, és nem jelent végleges megoldást. A jelen esetben életbe lépő fokozott biztonsági ellenőrzési rendszer sem nyújt megfelelő mértékű biztonságot az országban, ha a gyökerekben keresendő probléma továbbra is fennáll.
Úgy gondolom, hogy a jövőben mindenképpen a reláció egyensúlyára kellene törekedni, amely az egyetlen lehetséges módot jelenti a tartós béke elérése érdekében. Kínának továbbá újra kellene értékelnie a térséggel fennálló kapcsolatát, hiszen hosszú távon nem tesz jót sem az ország társadalmi stabilitásának, sem külkapcsolati rendszerének a fokozódó belpolitikai ellentét. Ha Peking lazítana az etnikum kultúráját, nyelvhasználatát, vallásgyakorlatát érintő korlátozásokon, valamint a munkaerő-biztosítás, a térség felzárkóztatását célul tűzve az ujgur lakosság számára nagyobb hozzáférést engedne a lehetőségekhez, azzal a valódi terrorista mozgalmak visszaszorítását is megkönnyítené, hiszen csillapodnának a kisebbségben felgyülemlő, agressziót kiváltó ellenérzések. Továbbá nagymértékben hozzásegítené az embereket egymás elfogadásához, ha tisztább képet kaphatnának az etnikum életviteléről, míg azok a kínai szokásokról egyaránt. A kultúrák, a vallás ütközéséből, egymás meg nem értéséből eredő konfliktusok enyhítése, kibékítése a legnehezebb, hiszen ezek határozzák meg nagy részben az emberek alapvető gondolkodásmódját. Úgy vélem, hogy mint minden paradigma gyakorlatba ültetését, ezt is az oktatás alsó fokán kellene elkezdeni, mellyel kivédhetőek lennének a társadalomban elterjedt – tévesen egymásról kialakított – sztereotípiák, melyek egyikének a napokban én is fültanúja voltam: „Ha hszincsiangit látsz, kerüld el, ők rossz emberek.”
Gyuris Klaudia
