Tavasszal még úgy tűnt, az eboláról szóló hírek amolyan kis színesnek számítanak a világ távoli részeiről szóló tudósításokban. A nyári hónapokban azonban a járvány egyre ijesztőbb méreteket öltött, majd a vírus kitört Afrikából, és azóta Amerikában, Európában is egyre több megbetegedést okoz.

A vírus majd negyvenéves történetének eddigi legnagyobb járványának számtalan oka van. Ezek között megtaláljuk az egészségügyi intézmények szinte teljes hiányát az eredetileg érintett területeken éppúgy, mint a temetkezési szokásokat, az orvosokkal szembeni bizalmatlanságot, vagy éppen a Sierra Leone vagy Libéria területén nem olyan rég véget ért polgárháborút. Az említett két ország tekintetében csak két adatot említenék: Libériában 51, Sierra Leonéban 136 orvos dolgozik – illetve dolgozott, hiszen a vírus nem kíméli az egészségügyi személyzetet sem.

A fentiek mellett erősen megnehezíti a járvány megfékezését az is, hogy a kezdeti tünetek (magas láz, fej- és hasfájás, hányás, gyomorfájdalom) számos egyéb betegséghez köthetők. Mivel az ebola a vírusos vérzéses lázak csoportjába tartozó megbetegedés, a fentebb leírt tüneteket kiegészíti a külső és belső vérzés, a véralvadás képességének megszűnése is. A vírus testnedvekkel terjed, ráadásul a halál beállta után is fertőzőképes, továbbá a 20-30 százaléknyi túlélő is még hetekig fertőzőképes marad. Ez okozza a legnagyobb problémát a maláriához, tífuszhoz, álomkóréhoz (azaz gyakori afrikai betegségek) hasonló kezdeti tünetek mellett. A betegség pontos diagnosztizálásra szinte esély sincs, Afrikának ezen a részén nincsenek erre felkészített laborok. Akinél az ebola tüneteit észlelik, karanténba kerül – ez egyfelől megfelelő intézkedés, hiszen egy ilyen járvány esetében szükséges az efféle óvintézkedés, másfelől viszont aggályokat vethet fel például egy más betegségben szenvedő ember összezárása a valóban ebolával fertőzött betegekkel. Ráadásul nem egy tudósítást hallhattunk megtámadott orvosokról, ápolókról, a karanténból megszöktetett betegekről, elrabolt holttestekről.

("Az ebola eddigi útja", f: www.hlntv.com)

Guinea, Sierra Leone és Libéria után Nigéria volt a következő afrikai állam, ahol megjelent a vírus. A járvány március végi kitörését követően három hónapot kellett várni az első jelentősebb óvintézkedésekre (Libéria lezárta határait, továbbá betiltották a tömegrendezvényeket, leállt a tanítás az iskolákban, stb.), továbbá az első jelentősebb válságtanácskozásra a térségben: a WHO kezdeményezésére és részvételével 11 afrikai ország egészségügyi miniszterei találkoztak júliusban Ghánában, és állapodtak meg a vírus terjedése elleni összehangoltabb harcról. Az Afrikán kívüli világ is ekkor kezdett felébredni: az Európai Bizottság kétmillió euró gyorssegélyt ajánlott fel a járvány megfékezésével foglalkozó szervezeteknek, a Világbank 200 millió dolláros gyorssegélyt ajánlott fel Libéria, Sierra Leone, Guinea és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) részére.

Ekkortájt nyilatkozta a budapesti Egyesített Szent István és Szent János Kórház főorvosa (egybehangzóan más szakemberekkel), hogy nem zárható ki, hogy véletlen folytán Európába is eljut a kórokozó, de azt kizártnak tartja, hogy fejlett egészségügyi kultúrájú országokban járvány lépjen fel. Ugyanekkor érkeztek a hírek arról, hogy az amerikai kormány több megelőző intézkedést léptetett életbe a légi- és tengeri kikötőkben annak megakadályozására, hogy az ebola-járvány elérje az Egyesült Államok területét. Ennek ellenére az első ebolával fertőzött beteget (azokon az embereken kívül, akiket gyógykezelés céljából szállítottak Amerikába vagy Európába) Dallasban diagnosztizálták, majd egyre több hasonló hír érkezett a nyugati világból, a legfrissebb szinte már a szomszédból, Macedóniából. Bár egy két évvel ezelőtti ugandai járvány kapcsán arról szóltak a hírek, hogy legalább 5-7, de inkább 10-15 évre van szükség olyan gyógyszer kifejlesztéséhez, amivel gyógyítható a betegség, nyár óta több beteget sikeresen kezeltek már Afrikán kívül különböző szerekkel, amelyek jelenleg kísérleti fázisban vannak. Addig is, amíg nincs gyógyszer, Afrikában zenével küzdenek a kór ellen. Eközben az ENSZ főtitkárának különleges megbízottja, Anthony Banbury arra figyelmeztet, hogy kialakulhatnak a vírusnak olyan mutációi, amelyek lehetővé teszik a levegőben terjedő fertőzést, amivel még kevésbé kontrollálhatóvá válna a helyzet.

("A második amerikai fertőzött", f: www.usatoday.com)

A járványnak jelentős hatásai lehetnek mind a regionális gazdaságra, mind a világgazdaságra. Egy friss világbanki tanulmány legrosszabb forgatókönyve szerint Guinea GDP-je 2,3 százalékkal, Sierra Leone-é 8,9 százalékkal, Libériáé 11,7-kal is csökkenhet idén, és egyik állam sem tartozott az élvonalba a járvány kitörésekor. Az érintett államok határait lezárták, a lakosság (és ezzel a termékek, áruk és a munkaerő) mozgását belső ellenőrzőpontok lassítják és gátolják. Az ellátási nehézségek miatt folyamatosan emelkednek az élelmiszerárak, és ezzel együtt természetesen az infláció is. Eddig 300-500 millió dolláros kárt okozhatott a járvány a régióban, de a Világbank kétéves távlatban 30 milliárd dollárra becsüli a veszteségeket a térségben. (Ehhez képest a mostani állás szerint a Világbank 400 millió dolláros, a Nemzetközi Valutaalap pedig 130 millió dolláros gyorssegélyt nyújt az ebolával sújtott nyugat-afrikai országoknak). A gazdasági hatások azonban nem állnak meg Afrika nyugati partvidékén. A libériai bányák termelése nagyrészt leállt, a nyersgumi és a pálmaolaj exportja is gyakorlatilag megszűnt. Sierra Leonéban a rizstermesztők nem viszik piacra a megtermelt árut, hanem raktározzák azt. A járvány által veszélyeztetett Elefántcsontpart a világ legnagyobb kaucsuktermelője, továbbá a kakaóbab termesztésében is világelső – a kakaó ára már most három és fél éves csúcson jár, pedig egyelőre el sem érte az országot a vírus.

Bár a járvány még javában dühöng Afrikában (eddig összesen 8105 fertőzöttet regisztráltak, de a valós szám ennél biztosan magasabb), és egyelőre nem látható, milyen következményei lesznek a világ többi részén, már most ideje elgondolkodni azon, a jövőben hogyan előzhető meg, vagy legalábbis ellenőrizhető hatékonyabban egy hasonló járvány. Annak ellenére, hogy meglehet, csak a pár évvel ezelőtti madárinfluenza-pánikhoz hasonló jelenséggel állunk szemben, a járvány kitörését előidéző, elősegítő problémák léteznek, azokat meg kell oldani. Ezek közül kiemelendő az egészségügyi infrastruktúra és szakemberek (orvosok, ápolók) hiánya, a tiszta víz hiánya (a hatóságok gyakori kézmosást tanácsolnak a veszélyeztetett régiókban), de egyesek szerint ebbe a körbe tartozik a trópusi esőerdők kivágása is. (Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: a nagy erdőterületek kiirtásával az ott élő állatok jelentős része is elpusztul, ezért az addig bennük élő vírusok új gazdafajt keresnek, ami jelen esetben az ember.) További – rendszerszintű – problémát okoz a korrupció; nem tudni, hogy a felajánlott segélyek és pénzösszegek mekkora részét fordítják majd valójában a járvány elleni küzdelemre. Mindezek mellett a világ Afrikán kívüli, fejlett részének a közönye, érdektelensége sem segíti elő az ehhez hasonló járványok megelőzését, bár talán a mostanihoz hasonló események rávilágítanak arra, hogy a problémák akut kezelése rendszerint többe kerül, mint elébe menni annak, hogy bekövetkezzen a baj.

Abelovszky Tamás