Dilma Rousseff jelenlegi munkáspárti brazil elnökasszony, ha szorosan is, de elérte, hogy újabb négy évig irányíthassa országát. A tegnapi választáson a szavazatok mindössze 51,6 százalékát megszerző Rousseff, aki egykor kommunista mozgalmár volt, tehát folytathatja a Lula da Silva által 12 éve megkezdett munkát. A dolga azonban nem lesz könnyű, hiszen Brazília közel fele nem támogatta a végre valódi építkezést és fejlődést ígérő brazil Vaslady-t.
Brazíliáról itthon kevés szó esik. De ha mégis, az is jellemzően csak a fociról szól. A magyar közbeszédben Pelé, Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho vagy éppen Neymar neve ismerősen cseng. Lula, Rousseff, Neves, Campos vagy Marina Silva azonban keveseknek mond bármit. Pedig életútjuk és politikájuk már csak azért is érdeklődésre tarthat számot hazánkban, mert a világ egyik legnagyobb demokráciájaként, Brazília gazdasága az elmúlt 15-20 évben olyan komoly változáson esett át, ami szavatolja, hogy az ország az elkövetkező évtizedek egyik legfontosabb külpolitikai-külgazdaságai szereplője lehet. A magyar kormányzat „Keleti Nyitás” stratégiájába tehát Latin-Amerika motorja tökéletesen beleillik, még ha hozzánk képest nyugatra is helyezkedik el. Addig azonban, amíg a Szijjártó Péter vezette külügy talán aktivizálja a két ország közötti, meglehetősen lanyha kapcsolatokat, érdemes megvizsgálni, hogy mi történt a tegnapi napon Brazíliában.
("Az elnök és a kihívó" - Rousseff és Neves, f: www.reuters.com)
Az elnökválasztás első fordulójának két legnagyobb esélyese – Dilma Rousseff mellett – Eduardo Campos, a szocialisták, valamint Marina Silva, a zöldek jelöltje volt. Legalább is papíron. Az időközben legendássá lett Lula, aki 2002 és 2010 között irányította az országot, volt beosztottjai (Rousseff Lula kabinvezetője, Campos technológiai minisztere, Silva pedig környezetvédelmi minisztere volt) helyett ugyanis végül a szocdemek jelöltje, Aécio Neves jutott a választás második körébe, és lett a hivatalos Lula-utód, Rousseff első számú kihívója. (Ehhez persze kellett egy szomorú tragédia, hiszen Campos még az első forduló előtt elhunyt repülőgép szerencsétlenségben, valamint Silva sikeres munkáspárti lejáratása.)
A Neves által szolgáltatott meglepetés azonban már az első fordulóban komoly sajtó visszhangra talált. Ez főleg annak köszönhető, hogy Campos váratlan és tragikus kiesésével mindenki arra számított, hogy Silva könnyedén válik majd Rousseff riválisává. Ehelyett az ismert politikai aktivista és környezetvédő Silva a szavazatok alig több mint 20 százalékát szerezte meg, szemben Neves 33,5 százalékával. A sokak által maximum titkos favoritként kezelt szocdem Neves, Minas Gerais állam egykori kormányzója, tehát szinte a semmiből robbant a köztudatba. Látható is, hogy amíg Campos, vagy Silva kikezdésére volt taktikája a kormánypártnak, addig Neves-zel nem igazán tudtak mit kezdeni. Ennek meg is lett az eredménye: a demokratikus Brazília történetének legszorosabb elnökválasztási eredményt produkálva Rousseff mindössze 3,2 százalékkal végzett a kiemelten a középosztály és a vállalkozások által támogatott Neves 48,4 százaléka előtt.
A jelenlegi elnök sikerét a legtöbben két tényezőnek tulajdonítják. Az egyik Lula változatlan támogatása, akit a 140 milliós ország szegényeinek elsöprő többsége máig bálványként imád. A másik pedig az ún. Bolsa Família, ami egy feltételekhez kötött állami készpénz támogatási program (a központi kormányzati havi szinten biztosít egy előre meghatározott összeget rászoruló családoknak, hogy azok iskoláztassák, orvoshoz vigyék gyermekeiket), amely világbanki becslések szerint legalább 36 millió mélyszegénységben élőt emelt ki a semmiből, hihetetlen népszerűséget biztosítva ezzel Lulának és a Munkáspártnak. 2010-ben így Rousseff lényegében azzal lett elnök, hogy ő Lula utódja, valamint, hogy megígérte, folytatja, sőt, kiterjeszti a pártja által indított társadalmi programot. Ez utóbbit meg is tette. Azonban az elmúlt évek korrupciós botrányai (pl. futball világbajnokság támogatásai, állami olajvállalat politikai kapcsolatai) kikezdték népszerűségét, amin nem segített, hogy az ország növekedése jelentősen visszaesett, illetve, hogy a munkanélküliség rég nem látott magasságokba szökött.
("A győzelem magában nem lesz elég" - Dilma Rousseff, f: www.sbs.com.au)
Rousseff mindezek ellenére magabiztos, mint mindig. De egyelőre azért úgy tűnik megértette, hogy ez a választási kampány és eredmény mit jelentett számára: nem legyőzhetetlen, mert ő nem Lula. Erről tanúskodik első nyilatkozata is, amiben hitet tett az átfogó politikai reformok elindítása mellett, valamint amellett, hogy a második ciklusában már jobban teljesít, mint tette azt az elmúlt négy évben. És, hogy mindeközben mi lesz a kihívóval? Még nem látható, ám valószínűleg hamarosan kiderül.
Németh Áron Attila
Ha tetszett a cikk, szavazz a DiploMacira a Goldenblog 2014 "Közélet" kategóriájában!
