Tavaly márciusban a brazil szövetségi rendőrség által elindított „Lava Jato” (Gyors Tisztítás) művelet alapjaiban rengette meg az eléggé sérülékeny brazil demokráciát, és tette első számú közellenséggé a lakosság egy részének szemében Dilma Rousseff elnököt. A Petrobras olajvállalat Latin-Amerika legnagyobb állami vállalata és – utólag bizton mondhatjuk – pechjére, Rousseff e vállalat igazgatótanácsának volt az elnöke hét évig, egészen 2010-es megválasztásáig. Mindeközben a kontinens korrupció szempontjából szinte makulátlanul tiszta országában, Chilében, Michelle Bachelet elnök fia ellen feljelentés érkezett befolyással üzérkedés miatt, amelyet a jobboldali Renovación Nacional (Nemzeti Megújulás) párt két képviselője jegyez. Kétségtelen, hogy bár nagyságrendjében eltérő ügyekről van szó, a botrány sem Rousseffnek, sem Bacheletnek nem jött jól, és ez még akkor is igaz, ha mindketten második ciklusuk elején járnak.
A Petrobras állami olajóriás évtizedeken keresztül Brazília büszkeségének számított a maga 87 ezer alkalmazottjával, mind „Lula” da Silva volt elnök, mind maga Rousseff Brazília jövőjét vizionálta a vállalattal kapcsolatosan. A cég nevéhez azonban a demokratikus Brazília legnagyobb botránya kötődik, az ügyészség szerint nyolc év alatt (2004-2012) nyolcmilliárd dollár került elsikkasztásra. A rendszer egyszerűen működött: a Petrobras bizonyos brazil tervező és építőipari cégeknek adott munkát, amiért cserébe ezek a megbízások körülbelüli három százalékát üzletembereknek és politikusoknak kenőpénz formájában voltak kénytelenek kifizetni. Utólag a pénz „kifehérítve” különböző benzinkutak és hotelek működtetése folytán került vissza a rendszerbe. Az állítólagos bűnösök hatalmas összegeket utaltak külföldre több mint száz fiktív cégen keresztül több száz bankszámlát használva, amelyek segítségével a pénz Kínába és Hong Kongba vándorolt. A nem létező cégek pedig valós forgalmat mímeltek, miközben csupán pénzösszegeket kaptak és küldtek tovább. A korrupció érinti az egész parlamenti patkót, de hangsúlyosan a kormányzó Munkások Pártját (Partido dos Trabalhadores). Egyelőre hivatalosan még egyetlen politikust sem vádoltak meg, ám Rodrigo Janot Brazília főügyésze kérvényezte a Szövetségi Legfelsőbb Bíróságon az azonnali nyomozás megindítását 54 személy ellenében. A kormányzó Munkások Pártjának pénztárosa, João Vaccari Netolába alatt a legmelegebb a talaj, ő lehet ugyanis az első letartóztatott politikus a Petrobras-ügyben.
("Volt barátság, nincs barátság" - Foster és Rousseff, f: www.epoco.globo.com)
Januárban lemondott Graça Foster, a Petrobras elnöke, aki Rousseff támogatását hosszú ideig élvezte, de az utóbbi időben barátságuk megrendült, lemondásához csatlakozott öt másik igazgató is. Fostert egyébként a cég egyik alkalmazottja azzal vádolja, hogy hat éve tud a céget érintő korrupcióról. Persze a volt elnök mindent tagad. Természetesen a botrány kihatással van a kormányra és Rousseff személyére is, hiszen már a tavalyi kampányban központi téma volt a Petrobras-botrány, és nem sok választotta el a szociáldemokrata (Partido da Social Democracia Brasileira) Aécio Neves ellenzéki jelöltet attól, hogy Rousseff helyébe lépjen, akkor még azonban utóbbi győzni tudott. A közvélemény-kutatások eredményei aggasztóak, ha nem egyenesen riasztóak Rousseff és kormánya számára. A kormány elfogadottsága 10,8 százalékos, míg az elnököt 18,9 százalék támogatja. Ez kétségkívül katasztrofális eredmény, főleg annak fényében, hogy a tavalyi választások második fordulójában 51,6 százalékot szerzett a már említett Aécio Neves ellenében. Ha ma lennének a választások, akkor Rousseff 16,6 százalékot kapna szemben a szociáldemokrata szenátor 55,7 százalékával. És ami talán még szembetűnőbb, hogy a brazilok 59,7 százaléka támogatja az elnök jogi felelősségre vonását a botrány miatt. Ezek után nem véletlen, hogy brazilok százezrei mentek az utcára országszerte a korrupció, a romló gazdasági helyzet, a magas infláció és a munkanélküliség ellen tüntetve. A feszült belpolitikai helyzetben igencsak jól jöttek Rousseffnek a volt elnök, Fernando Henrique Cardoso (1995-2002 között irányította az országot) szavai, aki azt nyilatkozta, hogy „Lula” sokkal nagyobb mértékben felelős a Petrobras-botrányért, mint a jelenlegi elnök és, hogy a harmincéves brazil demokrácia számára pusztító lenne Rousseff elmozdítása alig pár hónappal újraválasztása után. Az ügy talán egyetlen pozitív aspektusa, hogy erősítheti a brazil intézményrendszert, ami némiképp Rousseff hitelességének tehet jót középtávon, hiszen maga az elnök is azt mondta az ügyről sommásan, hogy az örökre megváltoztathatja Brazíliát.
("Ez nem Venezuela" - Korrupcióellenes brazil tüntetők, f: www.meusconteudos.com.br)
Mindeközben Chilében…
Chilében a tavaly megválasztott Michelle Bachelet fia, Sebastián Dávalos és menye, Natalia Compagnon egy ingatlanügy miatt került az újságok címlapjára és az ellenzéki politikusok kereszttűzébe. Dávalos és neje bizonyos területeket szerzett kedvezményes hitel fejében, mely hitelt az egyik legnagyobb chilei bank tulajdonosa biztosította, utóbb ezek a telkek sokkal drágábban kerültek értékesítésre. Persze elintézhetnénk az ügyet azzal, hogy némely európai „sorstársaikhoz” hasonlóan saját lábukon állnak a fiatalok, ám az ügy annál azért bonyolultabb, bárhonnan nézzük is. A hitel pont egy nappal Bachelet megválasztása után (2013. december 15-én) került jóváhagyásra, ebben az időben Dávalos a Caval nevű cég projektigazgatója volt. A botrány Chilében az egyik legnagyobb politikai lavinát eredményezte, amely jelentősen megtépázta Bachelet népszerűségét. Jelenleg 30 százalékos támogatottságot tudhat magáénak 60 százalékos elutasítottság mellett. Amikor február elején kipattant az ügy és az újságok megszellőztették Dávalos érintettségét, Bacheletnek komoly problémái voltak hogyan nézzen szembe a tényekkel. Első körben magánjellegűnek nevezte az üzletet, olajat öntve a tűzre. Természetesen ez rövidtávon tarthatatlanná vált és újítani kellett a kommunikációt. Az elnök fia a botrány kipattanása után csupán egy héttel mondott le betöltött funkciójáról a Caval-társaságnál, amelynek ötven százalékos tulajdonrésze éppen Dávalos feleségének tulajdonában van. Múlt héten maga Bachelet is megszólalt az ügyben mondván, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Másik oldalról Bachelet azért is sok kritikát kapott, hogy fiának anyósa, Margarita Soto, aki egy állami szerv, a Nemzeti Óvodák Testületének (Junta Nacional de Jardínes Infantiles – Junji) alkalmazottja, havi 3600 dolláros fizetést kap, amely információt a Junji cáfolt.
("Családi kötelék" - Bachelet és fia, f: www.ntn24.com)
Bachelet egyébként megválasztása után a legfontosabb feladatai közt említette a Chilében erőteljesen jelen lévő társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését. Kétségtelen, hogy Bachelet tavalyi győzelmét és egyben visszatérését nagymértékben személyes kvalitásainak és markáns karakterének köszönheti, a végeredmény ennek volt betudható és kevésbé a pártok meggyőző képességének és elvégzett munkájának. Nincs ma Chilében olyan elemző, aki ne értene egyet abban, hogy a választásokon győztes Új Többség (Nueva Mayoría) nevű politikai tömörülés Bachelet nélkül nem egy arculat nélküli politikai versenyző lett volna csupán, de közel sem kormányképes erő, és pláne nem visszatérő formáció, hiszen 2010-ben elvesztették a választásokat. Első elnöksége idején még kellett a pártok segítsége a győzelemhez, de második győzelme esetében éppen fordítva volt: a pártoknak volt jobban szüksége Bachelet támogatására. Ezért és ebben a kontextusban kell nézni az elnök fiának korrupciós ügyét, hiszen az inkább „éghet rá” Bacheletre, mint a pártokra, hiszen a széles közvélemény az elnökkel társítja a történéseket. Az elnök egyetlen problémája azonban nem csupán ez: nemrég kiderült, hogy 2013 szeptemberében annak ellenére, hogy a chilei törvények tiltják külföldiek hazai politikai kampányokhoz való anyagi hozzájárulását, a jelenlegi külügyminiszter Heraldo Muñoz egy luxusjachton New Yorkban fogadást rendezett azzal a céllal, hogy adományokat gyűjtsön Bachelet kampányához. A vacsorán latin-amerikai diplomaták vettek részt, és az angol nyelvű meghívó tanúsága szerint ezer dollár hozzájárulást vártak el a szervezők a résztvevőktől. Az ügyben érintett volt a jelenlegi belügyminiszter, Rodrigo Julián Peñailillo is, aki azokban az időkben Bachelet kampányfőnöke volt.
(Natalia Compagnon, f: www.impresa.lasegunda.com)
Ez az ügy rámutatott, hogy milyen kifinomult kapcsolat van a politikum és az azt támogatók között Chilében, ugyanakkor lerántotta a leplet az ország igen gyenge lábakon álló pártfinanszírozásáról. Bacheletnek vigyáznia kell, ugyanis a választók baloldali programja miatt (is) választották meg, mely program elviekben nélkülözi és markánsan elítéli a korrupciót és a pártfinanszírozás külföldiek általi adományait. Kétségtelen, hogyha az ország reformja sikeres lesz második mandátuma során, akkor a mostani botrányok, ha nem is merülnek feledésbe, ám mindenképpen halványulnak a választók emlékezetében. És ez már egy lehetőség, hogy elkezdje újraépíteni elfogadottságát. A választási program be nem tartása azonban végérvényesen a süllyesztőbe küldheti még akkor is, ha egy éve még minden mutató tekintetében a csúcson volt Chile első embere.
Erőss Bulcsú
