Az 1898-as spanyol-amerikai háború új fejezetet nyitott Puerto Rico amúgy is gazdag történelmében, hiszen a spanyolok vereségének következményeként a sziget az Amerikai Egyesült Államok fennhatósága alá került. Rá alig húsz évre a sziget lakói amerikai állampolgárságot kaptak, az amerikai elnökválasztásokon azonban nem vehetnek részt, egyetlen – szavazati joggal nem rendelkező – képviselőjük van a Kongresszusban. Szociális, diplomáciai és védelmi kérdésekben az Egyesült Államok az illetékes Puerto Rico ügyeiben eljárni. A sziget lakóinak többsége azt szeretné, ha az Amerikai Egyesült Államok 51. tagállamává válna Puerto Rico, ez talán most aktuálisabb, mint bármikor, mert komoly gazdasági válságba került az ország, hatalmas adósságot halmoztak fel, amelynek következtében az emberek egyre kilátástalanabbnak látják helyzetüket. Puerto Ricóból tömeges kivándorlás indult az USA felé, nagy kérdés, hogy miként alakulnak a dolgok az elkövetkező időszakban.

Mára már az a nem túl szerencsés helyzet alakult ki, hogy több Puerto Rico-i él az Egyesült Államokban, mint a szigeten. Míg az USA-ban alig magasabb mint hét százalék a  munkanélküliség, addig a szigeten meghaladja a 15 % - ot, 2000 és 2010 között háromszázezer ember hagyta el a szigetet, ez az ötvenes évek óta a legnagyobb arány, akkor félmillióan hagyták ott Puerto Ricót és választották második hazájuknak az USA különböző államait, leginkább Floridát, 2010 után pedig évente 48 ezer ember emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. A pénzpiaci válság a sziget gazdaságát nagyon meggyengítette, és hatásai sajnos ma is érződnek a mindennapokban. 2012-ben, a legutóbbi népszavazáson arról döntöttek a sziget lakói, hogy Puerto Rico az USA tagállama lehessen, de a referendum nem volt kötelező érvényű, és az is igaz, hogy Washington sem sietett azt komolyan venni, pedig Barack Obama elnök a népszavazást megelőzően kijelentette, hogy tiszteletben fogja tartani annak eredményét, márpedig akkor a többség amellett voksolt, hogy teljes jogú tagállama legyen Puerto Rico az Egyesült Államoknak.

("A sziget kormányzója - Alejandro García Padilla"; f.: fortaleza.pr.gov)

Szinte sokkolta a nemzetközi közvéleményt, amikor pár napja Alejandro García Padilla, Puerto Rico kormányzója bejelentette, hogy a 73 milliárd dollárnyi adósság, amivel a sziget a hitelezőinek tartozik, egész egyszerűen kifizethetetlen. Sietett hozzátenni, hogy nem az ijesztgetés vezérli, de ez egyáltalán nem politikai kérdés szerinte, hanem egyszerű matematikai számítás eredménye. Az teljesen bizonyos, hogy amennyiben a sziget hitelezői nem lesznek hajlandóak tárgyalni a kormánnyal, még nehezebb helyzetbe kerülhetnek, hiszen szinte biztos, hogy nem kapják meg pénzüket. Sokan abban reménykednek, hogy az USA nem nézi tétlenül, hogy Puerto Rico a fizetésképtelenség szélére jusson, és a 24. órában mentőövet dobnak majd nekik. Ezt kissé árnyalja a Fehér Ház szóvivőjének, Josh Earnestnek a nyilatkozata, aki világossá tette, hogy az Egyesült Államok kormánya nem tervezi pénzügyi segítség nyújtását Puerto Rico számára. Nem sok lehetősége maradt a Puerto Rico-i kormánynak, első körben el kell tudnia érni – a pillanatnyi levegőhöz jutás végett – hogy fizetési halasztást kapjon hitelezőitől, legalább öt éves időtartamra, miközben meg kell próbálnia úgymond felpörgetnie a jelen helyzetben recesszióban lévő gazdaságot.

Az USA számára sem mindegy, hogy hogyan alakulnak a dolgok, saját befektetései miatt sem érdeke, hogy bedőljön a sziget, ugyanakkor egyértelmű pénzügyi segítséget sem szeretne adni Puerto Ricónak, hiszen 2013-ban, amikor Detroit városa is fizetésképtelenné vált egy 20 milliárd dolláros adósság miatt, akkor sem volt kormányzati segítség, és vélhetően ezt a gyakorlatot szeretné folytatni az Obama-adminisztráció. Ráadásul most amúgy is nagyon kényes időszakban van az USA, hiszen közeledik az elnökválasztási kampány, s ott pedig egy társult állam számára nyújtott gazdasági-pénzügyi mentőöv bizony szavazatokat vihet el a végelszámolásnál a majdani demokrata jelölttől. Sokan párhuzamot vonnak Puerto Rico és Görögország között, és van is a két helyzet között némi hasonlóság. Ugyanakkor álláspontom szerint előbbinek hasonló potenciáljai vannak a kilábalást tekintve, mint az európai országnak, hiszen a turizmusból még ezután is hatalmasat profitálhat a sziget, mint ahogyan eddig is igyekezett kihasználni az ebben rejlő hatalmas lehetőségeket. Ezen felül Puerto Rico előnyösebb helyzetben van geopolitikai értelemben Görögországnál: a sziget kétnyelvűsége miatt, hiszen spanyol és az angol is hivatalos nyelv a szigeten, összekötő kapocs lehet Észak- és Dél-Amerika között. Az is nagy kérdés, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által jól ismert forgatókönyvek kérése (strukturális reformok, minimálbér csökkentése, kiadások lefaragása, stb.) mennyire tudják az évek óta stagnáló gazdaságot felívelő pályára állítani, és a már említett elvándorlást megállítani - a munkanélküliség csökkentéséről nem is beszélve.

(Májusi egyetemi tüntetések a fővárosban, San Juan-ban a tervezett megszorítások ellen; f.: ibtimes.com)

Jól látszik, hogy García Padilla elmúlt két évének kormányzása nem tudta megoldani az addigra már ördögi körbe került Puerto Rico-i gazdasági gondokat, de ennek ellenére sem kérdőjelezhetőek meg a kormány erőfeszítései, ahogyan kezelni akarták a válságot. A jelenlegi kormányzó egyébként a 117 éve fennálló status quo fenntartásában érdekelt, nem támogatja a sziget teljes jogú tagállamként az USA területéhez való csatlakozását. Egyelőre tehát az a nagy kérdés, hogy a hitelezők tudnak-e várni, és ha igen, meddig? A másik oldalon pedig, hogy a gazdasági növekedést sikerül-e beindítani vagy sem? Vélhetőleg mindkét kérdésre igennel válaszolhatunk, de ettől még nem biztos, hogy az átlag Puerto Rico-i nem gondolja úgy, hogy az USA-ban próbáljon szerencsét, és ezzel együtt tudását, tapasztalatát ott kamatoztassa. Ez pedig hosszú távon még súlyosabb problémákat generálhat a sziget munkaerőpiaci helyzetét tekintve, és azt már pénzzel sem lehet megnyugtatóan rendezni.

Erőss Bulcsú