Mához két hónapra ismét egymásnak feszül a két lengyel jobboldali pártóriás, az Ewa Kopacz vezette Polgári Platform (PO), valamint a Jarosław Kaczyński fémjelezte Jog és Igazságosság (PiS), hogy eldöntsék, melyikük vezesse az országot a következő négy évben. Jelenleg a PiS győzelme tűnik biztosnak, ám a májusi elnökválasztási vereség óta a PO is rendezte sorait. Hosszú nap lesz.

Az elmúlt 24 órában egy érdekes hír és egy egész korrekt elemzés látott napvilágot Lengyelországról, melyek mindegyike azt a nagyon is valós forgatókönyvet járja körül, hogy a következő lengyel országgyűlési választásokat nem a már-már örökös bajnoknak hit PO, hanem az elmúlt 8 évben a helyi és európai média által nemegyszer lesajnált PiS nyeri meg. Az NN nemzetközi biztosító vállalat (ING-csoport) feltörekvő piacokért felelős vezető elemzője szerint például kész katasztrófa jöhet a régióban, ha a PiS 2005 után ismételten hatalomra kerül. A Spíler blog szerzője szerint azonban inkább pozitív hozadéka lehet a sikernek, hiszen ezzel – legalábbis érzése szerint – egy kvázi Orbán-hű szövetséges kerülhet egyik legfontosabb uniós szövetségesünk élére.

("Lassan csoda kellene az őszi sikerhez" - Ewa Kopacz, f: premier.gov.pl)

Én a magam részéről egyik fenti nézetet sem osztom: egyfelől, mert érzésem szerint a PiS már korántsem annyira radikális, vagy piacriasztó erő, mint volt a 2000-es évek közepén. Beata Szydło, a PiS miniszterelnök-jelöltje, vagy Andrzej Duda, a PiS által támogatott majd megválasztott köztársasági elnök például a lengyelek nagy része számára vállalható figura. Másfelől pedig a PiS, éppen az előbbiek miatt, már egyáltalán nem a nagyobbik magyar kormánypárt lengyel megfelelője – és itt akkor talán elég a két párt Oroszországhoz fűződő viszonyát említeni, ami bár innen nézve nem tűnik komoly szakadéknak, mégis, egy lengyelnek ez kiemelt vízválasztó.

("Egyre közelebb a miniszterelnöki székhez" - Beata Szydło, f: tokfm.pl)

Mindezek ellenére a legutolsó felmérések szerint a PiS győzelme biztosnak látszik. Persze a szórás nagy, hiszen van olyan felmérés, ahol a PiS „csak” 10 százalékkal vezet, míg van ahol több mint 20-al, de a lényeg az, hogy mindenki szerint magabiztosan vezet, ráadásul már jó ideje. Hiszen sem a valaha elképesztő népszerűségnek örvendő Donald Tusk (ma már az Európai Tanács első embere), sem a 2014 őszén őt váltó jelenlegi miniszterelnök, Ewa Kopacz nem volt képes a PO évek óta tartó mélyrepülését megállítani. Nyilván a tény, hogy a PO még ennek dacára is kvázi kormányzóképes erő, sokat elmond az erejükről – és a PiS gyengeségeiről. Az azonban már erősen kétséges, ha nem egyenesen lehetetlen, hogy ezt végül képesek lesznek-e választási győzelemmé formálni. Meglátásom szerint ugyanis erre a kérdésre a válasz, hogy nem, mert a PO ideje úgy tűnik lejárt.

Lejárt, mert belekényelmesedtek 8 év kormányzásba. Lejárt, mert igazán sem programban, sem arcokban nem tudtak megújulni. Lejárt, mert Ewa Kopacz személyében nincsen igazán határozott, karizmatikus, a közvélemény által széles körben kedvelt vezetőjük – bár a miniszterelnök itt egész jó eredményeket hozott az elmúlt pár hónapban (vonatos országjárás, kihelyezett kabinetülések). Lejárt, mert a múltban működő stratégia, például a PiS radikalizmusával történő riogatásra, és emiatt a nemzetközi közösségen belül történő elszigetelődésre, vagy egy bigott katolikus teokrácia felállítására, már nem használ. És lejárt, mert a mítosz, hogy a PO az egyedüli hiteles gazdasági erő, és a PiS csak osztogatni akar, ezzel gazdasági összeomlásba sodorva Lengyelországot, már szintén nem áll meg – elsősorban amúgy azért, mert az utóbbi időben a PO sem tud pontos hátteret adni gazdasági programjaihoz, a számaik sehogy nem jönnek ki.

("Háttérből, de hamarosan talán ismét Lengyelország élén?" - Kaczyński, f: thenews.pl)

Természetesen a PiS magabiztos győzelme még így is mindössze elméleti. Sok függ majd attól, hogy a miniszterelnök asszony és pártja hogyan zárja az utolsó két hónapot, és legfőképpen a kampányhajrát. Ahogy attól is, hogy ugyanebben az időszakban hogyan teljesít a PiS: az eddigi csöndesebb, visszafogottabb, színfalak mögötti attitűdjét például sutba dobja-e Kaczyński? De attól is, hogy október végén milyen szereplést tudnak felmutatni a törpepártok, mint a PSL (Lengyel Néppárt), az SLD (Demokratikus Baloldali Szövetség), a NowoczesnaPL (Modern Lengyelország Párt), esetleg egy teljes baloldali összefogás, vagy Paweł Kukiz saját magáról elnevezett mozgalma; merthogy utóbbiak is lehetnek királycsinálók, és az igazi izgalmak csak akkor kezdődnek.

Németh Áron Attila