Török sajtóértesülések szerint Ankara már döntött következő tel-avivi nagykövetének személyéről, jelezve, hogy a két közel-keleti állam hamarosan meg tud egyezni a kiegyezésről, és folytatni tudja a korábbi, rendkívül intenzív kooperációt. A török-izraeli kiegyezés nyomán egy új hatalmi tengely látszik kirajzolódni a forrongó térségben.
Törökország és Izrael kapcsolata közel két évtizedes, szoros együttműködést követően a 2010-es Mavi Marmara incidenst követően futott zátonyra, miután az izraeli fegyveres erők katonai akciója során több török állampolgár életét vesztette a Hamasz terrorszervezete által uralt Gázai övezet tengeri blokádját áttörni kívánó hajó elfoglalásakor. Az eset nyomán kialakult diplomáciai válság során a kapcsolatok befagytak, a korábbi védelmi ipari projekteket a török fél felmondta, ezzel Izrael egyik legfontosabb közel-keleti partnerét veszítette el. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök 2013-ban bocsánatot kért az incidens során bekövetkezett halálesetekért, azonban továbbra is megoldatlan maradt az áldozatok családjának kompenzációja, és ami ennél kritikusabb kérdés a török követelés miszerint a „Gázai övezet blokádját fel kell oldani”. Izrael, az övezetből érkező rendszeres rakétatámadások miatt az egyik legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázattal járó lépésként tekintett a feltételre és elutasította azt.
Hamarosan újra egymás mellett állhatnak a korábbi szövetségesek (forrás: AP)
A török fél álláspontja és magatartása 2015 végére alapvetően megváltozott, az „arab tavasz” felkeléshullámainak következtében az első időszakban Ankara számára kedvező fejlemények mindegyike katasztrófába torkollott a törökök szempontjából. Egyiptom katonai kormányzatával a viszony mára minden korábbinál jobban elmérgesedett, Iránnal szembekerült Szíriában és Irakban. Oroszország tavaly őssel kezdődő beavatkozása a szír kormányerők mellett újfent szükségessé tették, hogy Ankara összezárjon NATO szövetségeseivel. Ez a folyamat egyben elkerülhetetlenné tette, hogy Törökország visszaszerezze az elmúlt években elhidegült közel-keleti partnereit, így Izraelt is. Recep Tayyip Erdogan török elnök 2015 decemberétől kezdődően több ízben is az utóbbi fél évtized leginkább Izrael-barát nyilatkozatait tette a sajtóban, kijelentve, hogy a „két államnak szüksége van egymásra”.
A retorikai gesztusok mögött alapvető geopolitikai érdekek és egy felgyorsuló kétoldalú diplomáciai folyamat áll. A két állam képviselőinek decemberben sikerült előzetes megállapodásra jutniuk a kapcsolatok normalizációjának feltételei kapcsán, a kártérítés kérdésében Izrael minden bizonnyal engedni tud a török követeléseknek (mintegy 20 millió dolláros összegről van szó), miközben Törökországnak szükségszerűen lazítania kell a Gázai övezetet érintő igényein. Ankara számára jelenleg sokkal fontosabb Izrael támogatása a terrorellenes küzdelemben. Különösképp a január 12-i isztambuli robbantásos merényletek következtében Törökország nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az izraeliek szolgálatait a titkosszolgálati információk megosztásban. Ugyanakkor a pattanásig feszült viszony Oroszországgal veszélybe sodorta a jelentős mennyiségű orosz földgázt importáló Törökország energiaellátásának biztonságát, így ugyancsak török sajtóértesülések szerint Izrael, amely az elmúlt években földgáznagyhatalommá vált a térségben, jelentős mennyiségű földgázt szállít majd a török félnek a kiegyezést követően.
Izrael számára a törökökkel való kiegyezés ugyancsak kiemelt jelentőségű, hiszen Jeruzsálem nem csupán az Irán vezette síita tengely fenyegetésével szemben számít Törökország segítségére, hanem a palesztin kérdésben is Ankara stabilizáló szerepét igényeli. A 2015 őszén fellángolt „Kés Intifáda”, azaz magányos támadók által elkövetett terrortámadásokkal szemben Izrael a palesztin területek gazdasági helyzetének fejlesztésén keresztül kívánja biztosítani a stabilitást, ehhez pedig Ankara közvetítése, befektetései elengedhetetlenek, miközben Erdogan kapcsolatai a Hamasszal a Gázai övezet nyugalmához is képesek hozzájárulni.
A Közel-Kelet hatalmi viszonyainak átrendeződése során mind Törökország, mind Izrael új veszélyekkel találta szembe magát, újra szükségessé téve a szoros együttműködést. A ciprusi kérdés a tervek szerinti 2016 májusában esedékes megoldása egyben lehetőséget ad arra, hogy a Földközi-tenger medencéjének keleti felében egy új hatalmi tengely jöhessen létre, az energiahordozók minden fél számára gyümölcsöző kereskedelmére és a közös biztonsági fenyegetések elhárítására alapozva. Ez a most alakulóban lévő együttműködés ugyanakkor az Európai Unió számára is számos új, kiaknázandó lehetőségeket kínál délkeleti szomszédságában, így Magyarország szempontjából sem közömbös Jeruzsálem és Ankara küszöbön álló kiegyezése.
Csepregi Zsolt
