A Közel-Keletet érintő amerikai politika realitásairól ír a Council on Foreign Relations elemzése. A Trump-kormány ambícióit egyrészt jellemzi az Obama-féle iránnyal való szembefordulás, másrészt az, hogy sok esetben a nyolcvanas, kilencvenes évek módszereire, elviségére emlékeztet a jelenlegi stratégia.
„Klisévé vált kijelenteni, hogy a Közel-Kelet egy olyan abszurd örvény, melyet a halál, az erőszak, a degradáció, a korrupció, extrémizmus és önkényuralom ural, s mindezt Donald Trump csak még rosszabbá tette, hála a bárminemű reális stratégia hiányának. Első ránézésre Trump politikája a penge élen való táncnak, egyszerű keménykedő retorikának tűnhet, mely nélkülöz mindenféle mélységet.”
Végigtekintve az iraki újjáépítési konferencia kudarcán, és a török elnök, Recep Tayyip Erdogan azon fenyegetésén, hogy az amerikai katonai vezetést egy "ottomán pofonban" kéne részesíteni, Tillerson közel-keleti útjának valódi üzenete az, hogy az amerikai politika sokkal inkább érdekeket, semmint értékeket tart fontosabbnak a térségben. Ez pedig inkább emlékeztet a nyolcvanas, kilencvenes évek amerikai politikájára, nem pedig egy újszerű, az egész sivatagot magából kiforgató megvadult Trumpra, ahogy egyes kommentárok jelenleg igyekeznek beállítani a helyzetet.”
„Három fő csapásvonal fedezhető fel: a terrorizmus elleni harc, Irán visszaszorítása és Izrael támogatása. Ezért van az, hogy Tillerson találkozik Sziszi elnökkel Kairóban, azt üzenve, hogy a Trump-csapat addig támogatja "saját fiait" amíg ők osztoznak az amerikai érdekeken.”
„A korábbi stratégia a meglévő amerikai dominancia ideájára építkezett. De amíg jelenleg az Egyesült Államok továbbra is jelentős erőket tud felsorakoztatni a különféle regionális ellenségei ellen, szövetségesei már nem szentelnek figyelmet az ő érdekeinek. Régen elmúltak azok az idők, amikor a szaúdiak, a törökök, az Emirátusok, az izraeliek mind úgy gondolták, hogy Washington felhatalmazást bír adott politikájának megvalósítására, vagy hogy a Fehér Ház jogosult rendet és stabilitást hozni a térségbe. Most már e hatalmak mind szeretnének saját kézzel belenyúlni a regionális politikába, mely törekvések attól függetlenül súlyos következményekkel járnak, hogy Washington mit kívánna tenni. A brutális valóság az, hogy a Közel-Kelet továbbra is önkénnyel átszőtt, és instabil régió fog maradni, a washingtoni szándékoktól függetlenül.”
A teljes cikket a követkeő linken olvashatja el:
https://www.cfr.org/blog/trumps-middle-east-strategy-totally-boring