David Cameron brit miniszterelnök és Barack Obama amerikai elnök kedden éjszakába nyúlóan egyeztetett a Líbiában uralkodó politikai helyzetről és annak lehetséges megoldásáról. A két vezető szerint a Kadhafi-rezsim megdöntéséhez semmilyen eszköztől nem szabad visszariadnia a nemzetközi közösségnek, hiszen minden nappal újabb és újabb ártatlan emberek százai, sőt, ezrei esnek áldozatul a líbiai diktátor ámokfutásának, mely egyelőre megfékezhetetlennek látszik.
David Cameron és Barack Obama (valamint a hírek szerint Nicolas Sarkozy francia elnök – szerk.) kedden egyetértettek abban, hogy a nemzetközi közösségnek sürgősen megoldást kell találni a líbiai helyzetre, mivel minden késlekedés súlyos emberáldozatokkal jár, mint azt az elmúlt hetek eseményei fényesen bizonyították. A végső kiút megtalálásában azonban van némi ellentét a felek között, miután Cameron (és Sarkozy) elsősorban a repülés-tilalmi zónák kijelölését szorgalmazza, függetlenül attól, hogy ezzel külügyminisztere, William Hague nem ért igazán egyet, legalább is addig biztosan nem, amíg egy ilyen ötlet nem kap teljes nemzetközi bizalmat. Ezzel szemben Obama, bár nem zárkózik el a cameroni megoldástól, egyelőre inkább az ENSZ döntési mechanizmusát gyorsítaná fel, hogy ne csak az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország lépjen a kérdésben, hanem a teljes közösség.
("Megbeszélték", forrás: www.csmonitor.com)
Természetesen ez nem lesz könnyű, mivel annak ellenére, hogy a szokásuktól eltérően Kína és Oroszország is hajlandó volt támogatni a nemrég Líbiával szemben életbe léptetett szankciókat, egy újabb, adott esetben katonai beavatkozást magába foglaló rendelkezést már biztosan nem fog támogatni a két állandó Biztonsági Tanács tag. Ettől még a többség persze dönthet úgy, hogy végrehajt valamilyen katonai lépést, de Irak árnyékában azért erre kevés az esély, főleg, hogy az elmúlt napokban az Obama adminisztráció többször jelezte, hogy minden további líbiai beavatkozáshoz, legyen az szankció, vagy esetleges katonai fellépés, szükség van a nemzetközi közösség teljes egyetértésére. De addig, amíg ez megtörténik, Obama összehívta nemzetbiztonsági tanácsadóit, hogy azok minél előbb készítsenek számára elő egy tervet, amely világosan vázolja, hogy az Egyesült Államoknak milyen lehetőségei vannak a líbiai helyzet rendezésében. Illetve, hogy az egyes lépések, például a repülés-tilalmi zónák kijelölése, pontosan milyen következményekkel járhat. A tegnap lezajlott megbeszéléssel kapcsolatban, amin egyébként Barack Obama nem vett részt, még nem szivárogtak ki érdemi részletek arról, hogy az amerikai kormányzat mire is készül a közeljövőben. Amit azonban tényként lehet kezelni, azok a Fehér Ház szóvivőjének, James Carneynak a szavai, aki, mint kedden elmondta: „A jelen helyzetben a bilaterális együttműködés sem kizárható a líbiai helyzet rendezésében (…) A jelen helyzetben semmi sem kizárható.”
Mindeközben a Kadhafi-rezsim ellentámadást indított a felkelők ellen, vagyis az ország tulajdonképpen már hivatalosan is polgárháborúba csúszott a durva elnyomásból. A leghevesebb harcok – elsősorban légitámadások formájában – a felkelők által uralt keleti országrészben, Rasz Lanúf környékén, valamint rendes szárazföldi katonai hadműveletekként a fővárostól nem messze, például Zavija városában tapasztalható. A halottak számát már most több ezerre teszik, de elnézve Muammer Kadhafi hozzáállását, ez a szám az elkövetkező napokban vélhetően rohamosan emelkedni fog, függetlenül attól, hogy mit lépnek a nyugati hatalmak. Ezt persze tudja Cameron és Obama is, éppen ezért alternatív megoldások is szóba kerültek a kettőjük megbeszélésén. Az egyik ilyen lehetőség lehet, melyet Hillary Clinton amerikai külügyminiszter asszony erősen támogat, hogy Líbiát egyszerűen zárják ki az ENSZ Emberjogi Tanácsából. A másik pedig, amit néhány napja állítólag William Hague vetett fel, hogy Líbia olajbevételeinek nagy részét ENSZ ellenőrzés alá kellene vonni.
Azt, hogy végül mi mellett dönt az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, valamint a nemzetközi közösség, még nem lehet megmondani. De az viszont tény, hogy a korábbiakkal ellentétben most talán úgy tűnik, hogy jóval nagyobb a hajlandóság az ENSZ meghatározó tagjaiban arra, hogy a líbiai vérengzés és Kadhafi politikai pályafutásának végére végre pontot tegyenek.
Németh Áron Attila