Maga a hír, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök körül ismét erőteljesen fogy a levegő, nem meglepő. Hiszen, ahogy a világsajtó, úgy az elmúlt hónapokban mi is (itt, itt, itt) visszatérően foglalkozunk a botladozó államfő egyre kilátástalanabb helyzetével. Ám a korábbiakkal ellentétben, amikor szintén gyanúba / kínos ügybe keveredtek vezető kormánypárti miniszterek (pl: Eric Woerth, Michéle Alliot-Marie), a mostani helyzet sokkal veszélyesebb, lévén, az UMP legnevesebb politikusa készül bíróság elé állni. Christine Lagarde ugyanis nem csak a legnevesebb, de egyben a legnépszerűbb jobboldali miniszter is az országban, tehát az ő elvesztése olyan vezéráldozat lenne az amúgy is sok sebből vérző Sarkozy számára, amit a választások előtt alig egy évvel egyszerűen nem engedhet meg magának az elnök. Nem is csoda hát, hogy a héten a kormánypárt teljes mellszélességgel kiállt Lagarde mellett.

 

("Jóban, rosszban?" - Sarkozy és Lagarde, f: www.lefigaro.fr)

 

Kérdés persze, hogy vajon ez elég lesz-e? A jelen állás szerint úgy tűnik, hogy nem, mivel a szocialisták már az ügy kirobbanása óta, vagyis, 2007 óta szeretnének hivatalos bírósági vizsgálatot. Erre azonban eddig nem került sor. Sokak szerint elsősorban azért nem, mert nem lett volna gyanúsított, és főleg nem olyan magas rangú, mint Lagarde; holott mindenkinek világos volt, hogy a hírhedt nagyvállalkozó, Bernand Tapie állami segítség nélkül nem nyerhetett volna a Tapie kontra Credit Lyonnaise ügyben. (Röviden ismertetve a helyzetet: Tapie, aki nem mellesleg a BEK-győztes marseillei futballcsapat korábbi elnöke, 1993-ban eladta a piacon az összes addig megvásárolt Adidas részvényét, ám miután a tranzakció végbement, félrevezetés címén beperelte az akkor még állami tulajdonban lévő Credit Lyonnaiset, akik szerinte szándékosan alacsonyabb áron „csalták” ki tőle részvényeit, mint a későbbi eladási ár. Ezt követően 14 éves patthelyzet következett be, amikor is állítólag jött Lagarde és elérte, hogy a felek peren kívüli megegyezzenek, ezzel Tapiet közel 300 millió euróhoz juttatva.) De, és itt jön képbe megint a francia elnök, nem csak Lagarde miatt kell aggódnia Sarkozynek, hanem saját maga miatt is. A szocialisták szerint ugyanis a pénzügyminiszter az akkor még elnökjelölt szava és nyomásgyakorlása nélkül szinte biztosan nem avatkozott volna bele az ügybe, hiszen kiváló jogászként nyilván tisztában volt annak lehetséges jogi következményeivel. Az, hogy a legvégén sikerül-e Sarkozyt is belekeverni ebbe, szinte lényegtelen. Azonban, ha sikerül – legalább részlegesen, mondjuk a gyanú szintjén –, akkor az újraválasztásnak bizonyosan lőttek.

 

Persze hozzá kell tenni, hogy a szocialistáknak ez a számukra pozitív fejlemény úgy kellett, mint egy falat kenyér, vagy legalább is Dominique Strauss-Kahn talán elnökjelöltnek mindenképp, hiszen a hét elején még ő állt a figyelem középpontjában, miután kiderült, hogy egy közel 100 ezer eurós sportautó boldog tulajdonosa. Most viszont ismételten az UMP van a célkeresztben és Sarkozyre nézve sajnálatos módon, továbbra sem látszik az, hogy ebből a vert helyzetből hogyan fog, tud, vagy akar felállni a francia elnök. Mindenestre addig is érdemes lesz a Lagarde-ügyet figyelni, hiszen ha a bíróság bűnösnek találja a francia gazdasági sikerek egyik legfőbb letéteményesét, akkor akár 5 évre a rácsok mögé kerülhet a népszerű pénzügyminiszter asszony.