Noha még korai lenne kijelenteni, hogy tartós válság kezdődött az orosz gazdaságban, a negatív piaci hangulat, a romló makrogazdasági mutatók és az ellentmondásos moszkvai nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy 2015 vízválasztó lesz az orosz gazdaság számára. Ez azonban nem feltétlen jelenti azt, hogy gyengülnének Putyin külpolitikai pozíciói és véget érnének az orosz nagyhatalmi törekvések.
Az orosz gazdaság kifulladásának számos, évek óta jól ismert jele van. Az ország túlzott mértékben függ a szénhidrogén-exportból származó bevételektől, miközben az egyik legfőbb felvevőpiacnak számító Európai Unió energiamixének átalakításán, valamint a források diverzifikációján keresztül igyekszik fokozatosan erodálni az orosz export jelentőségét. A nyersanyagból származó bevételek jelentős része azonban elvész az orosz gazdaságban, és most az olajár zuhanásával tovább mérséklődtek Moszkva bevételei. Emellett gondot okoz, hogy a külföldi befektetők sokszor csak magas belépési korlátok mellett érvényesülhetnek, ami sem a gazdaság átláthatóságának, sem a tőke hatékony kihelyezésének nem tesz jót. Évről évre fokozódik a tőkemenekítés üteme, aminek Putyin egyelőre nem tudott megálljt parancsolni.
Az orosz ipari termelés 2012 eleje óta stagnál, ami azért rossz hír, mert pont ebben az időszakban (2011 és 2014 között) stabilizálódott tartósan a 100 dollár feletti szinten a kőolaj világpiaci ára, és a világgazdaság is fokozatosan bővült. Márpedig Oroszországnak a magas olajárak időszakában nem sikerült sem az ipari termelést tovább bővíteni, sem a jelentős tartalékok felhalmozása nem valósult meg. Félő, hogy az ebben az időszakban keletkezett extraprofitból csak a rések betömésére futotta, és az olajárak tartós esésével párhuzamosan már nincs elegendő tartalék a súlyos problémák feltárására és kijavítására.
(Az orosz gazdaság termelési adatai és az olaj árfolyam változása; f.: nasdaq.com, stloiusfed.org)
Az orosz gazdasági struktúrák hatékonysága a többi fejlett gazdaságétól továbbra is elmarad (például az egy munkavállalóra jutó teljesítmény vagy az egységnyi termékhez felhasznált erőforrások tekintetében), így a globális gazdasági bővülésből az orosz gazdaság nem tud ugyanolyan mértékben részesülni, mint például az EU legfejlettebb (leghatékonyabb) gazdaságai. Arról nem is beszélve, hogy a tavaly bevezetett szankciók miatt az orosz államadósság finanszírozása is megdrágult, ami szintén érezteti hatását a büdzsében.
Fokozza a helyzetet, hogy Oroszország válsága az országhatárokon átgyűrűzve már most kihat a szomszédos államok teljesítményére is. Ezt jól példázza Belarusz esete, ahol Lukasenko elnök az év végén számos miniszterrel egyidejűleg menesztette magát a miniszterelnököt és a központi bank vezetőjét is. A határozott cselekvésre elsősorban a romló gazdasági mutatók miatt volt szükség, hiszen a belorusz kivitel nagyjából fele irányul Oroszország felé, és onnan – minden korábbi igyekezet ellenére – a mai napig rubelben érkezik a kivitt áru ellenértéke.
Mi lehet a megoldás Putyin (és szövetségesei) számára? Az egyik lehetséges menekülő útvonal az ukrajnai intervenció feladása lehetne, amit a Nyugat olyan gesztusként értékelhetne, amelynek köszönhetően a Krím kapcsán bevezetett szankciók újratárgyalása sem volna elképzelhetetlen. Ez azonban Putyin számára belföldön nehezen vállalható lépés, hiszen népszerűsége csúcsára éppen ukrajnai akcióival ért fel. Arról nem is beszélve, hogy a szankciókból eredő nyomás gyengülése még nem billentené helyre az orosz költségvetés egyensúlyát, sőt a dollárban/euróban meghatározott exportárak átváltása során realizált jelentős veszteség sem csökkenne ily módon. Ukrajna túl sokba került Putyinnak ahhoz, hogy kizárólag a gazdasági nehézségek miatt feladja a megszerzett pozícióit.
Egy másik kiutat az olajárak visszarendeződése kínálna, amire az előrejelzések alapján van is reális esély. Azonban látni kell azt is, hogy a világpiaci árak emelkedése nem jelentené automatikusan az orosz gazdaságban meglévő strukturális problémák megoldását, arról nem is beszélve, hogy a rubel árfolyamának visszatérése az eredeti szintre pár hónap intenzív lejtmenet után akár évekbe is telhet.
A harmadik, egyben legvalószínűbb szcenárió az, hogy minden marad a régiben. Az alacsony olajárak és a gyenge árfolyam mellett az orosz gazdaság képes lesz ázsiai partnerei segítségével talpon maradni, és szükség esetén csak minimális engedményeket tesz majd az USA és az EU felé (például csökkenti a nyomást az új kijevi eliten). Ezáltal Putyinnak sem kell meghátrálnia, a belső finanszírozási gondokat pedig ideig-óráig még el lehet tussolni. Az EU hiába próbálja pótolhatatlannak beállítani saját piacait: az orosz energiahordozók meg fogják találni azokat a vevőket, akik hajlandóak politikai feltételek nélkül megvenni az orosz kőolajat és földgázt.
("Korántsem lejátszott sakkjátszma" - Vlagyimir Putyin; f.: telegraph.co.uk)
Ami a külpolitikát illeti, az ukrajnai kalandozások katonai költségei továbbra is halmozódnak. Azonban ne felejtsük el, hogy Oroszország még a sokkal súlyosabb 1998-as rubelválság idején is képes volt katonai pozícióinak megtartására, és ha Putyin elszántságát vesszük alapul, akkor valószínűleg a mostani recesszió sem vezet majd az orosz erőtér összeomlásához. Az Eurázsiai Unió idén már teljes gőzzel megkezdi működését, a katonai erőforrásokban mindig is bővelkedő orosz hadsereg pedig az összes fronton tartja magát. Talán annyi változás várható, hogy Moszkva idén nem bocsátkozik újabb harcokba, és nem növeli tovább katonai konfliktusainak számát (mint tette azt 2014-ben).
Miután Oroszország soha nem elsősorban gazdasági teljesítményével, sokkal inkább az energiahordozókkal és katonai erejével határozta meg saját nagyhatalmiságát, úgy vélem, Oroszország számára minden adott ahhoz, hogy továbbra is a világpolitika befolyásos szereplője maradjon. Amíg az orosz kőolajnak és földgáznak van piaca (és Kína révén még sokáig lesz), addig Moszkva megkerülhetetlen játékos maradhat az eurázsiai porondon. Nyilvánvaló, hogy a mostani gazdasági lassulás részben majd befelé fordulásra kényszeríti Putyint, de látva az orosz elnök hidegháborús logikáját és elszántságát, a tavaly elért eredményeit nem fogja könnyen veszni hagyni.
Hámori Viktor
