Jólét vagy biztonság? A közös európai biztonságpolitika dilemmái

2015. február 04.

A közelmúlt eseményei rávilágítottak: az Európai Unió önállóan nem képes megoldani a határai mentén kitört fegyveres konfliktusokat. Az európai védelmi képesség jelenlegi állapota komoly kétségeket ébreszt, hogy a nemzetközi rend további eróziója esetén az Unió képes lenne-e akár saját tagállamait megvédelmezni.

1991-ben egész Európa ünnepelte a hidegháborús világrend összeomlását, politikai gondolkodóink többsége a béke és jólét páratlan korszakának beköszöntét jósolták. A poszt-bipoláris korszak első bő tizenöt éve, amennyiben átfogóan nézzük, valóban a fantasztikus gyorsasággal lezajlott európai politikai, gazdasági és az észak-atlanti katonai integráció időszakának tűnt. A szörnyűséges délszláv háború pusztán anomáliának, egy letűnt kor maradványaként lettek elkönyvelve. Az Európai Unió biztonsági helyzetének rohamos romlása két irányból indult meg a huszonegyedik század első évtizedének végén: egyrészt a 2008-as orosz-grúz háború bizonyította be, hogy az országok közötti fegyveres konfliktusok továbbra is fenyegető tényezők, majd a 2011-es arab tavasz eseményei nyomán kibontakozó véres polgárháborúk jelezték, hogy megbukott az Unió déli szomszédságát stabilizálni célzó európai szomszédságpolitika. A 2014-es ukrán válság pedig végleg ráébresztette az Európai Uniót, hogy a kontinensen csupán folyamatos politikai és katonai erőfeszítések árán tartható fenn a béke.

A XXI. század hajnalán, az utolsó utáni pillanatban jött a húsba vágó figyelmeztetés, miszerint az Európai Unió nem fordulhat befelé, bármilyen gazdasági válság is sújtsa politikai közösségünket. A világ államainak döntő többsége, tőlünk eltérő módon továbbra is a geopolitika szemüvegén keresztül nézi a világpolitika történéseit, realista, nem pedig idealista elvek mentén dönt kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Különösen igaz ez azokra az államokra, amelyek napjainkban vagy a jövőben az Európai Unión kihívói lehetnek, mint Oroszország vagy Kína.

("EUFOR: Szükséges, de nem elégséges", f: www.europeangeostrategy.com)

Az Európai Unió jelenlegi katonai gyengesége mellett le kell szögezni, hogy a szervezet kiváló adottságokkal rendelkezik, hogy egyszerre garantálja polgárai biztonságát, miközben értékeinek megfelelően pozitív hatást gyakorol szomszédjaira, legyen az a gazdasági integráció, a jogállamiság előmozdítása, vagy akár a béketeremtés a konfliktuszónákban. Az Európai Unió tagállamainak együttes gazdasági teljesítménye meghaladja az Egyesült Államokét, népessége pedig túlszárnyalja az 500 millió főt, továbbá nemzetközi szinten irigylésre méltó demokratikus politikai berendezkedéssel és társadalmi stabilitással büszkélkedhet, minden pillanatnyi gyengesége ellenére. A kérdés nem az, hogy az Unió képes-e megvédeni polgárait, hanem, hogy meg van-e a kellő politikai akarat az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája (KKBP) részét képező közös biztonság- és védelmi politika (KBVP) átalakítására, és így az összesítve igen figyelemreméltó nemzeti katonai költségvetések és képességek harmonizációjára és hatékonyságának növelésére.

A hidegháború lezárulásával adottnak vettük Európa békéjét, amely egyenesen vezetett annak leértékelődéséhez az európai politikai és intellektuális elit, és így a választópolgárok szemében. A hangsúly szinte teljes mértékben áttevődött az Unió létezésének másik alapvető céljára, a gazdasági prosperitás előmozdítására. Miután a 2008-as gazdasági válság megsemmisítette azt az illúziót, hogy az Unió garantálhatja a szövetség tagállamainak megszakítatlan gazdasági fejlődését, ahol a polgárok joggal számíthatnak arra, hogy évről évre jobban élhetnek anyagi értelemben is, az Európai Unió létjogosultságáról szóló vitákban nem jelent meg a biztonság közös garantálásának szempontja. Az Unió egysége és a közös védelempolitika azonban legalább annyira szolgál a külső hatalmakkal szembeni eszközül (a leghatékonyabb hadsereg az, amelyet be sem kell vetni, mert elegendő elrettentő erővel rendelkezik elsöprő ereje és az éles bevetésre való hajlandósága folytán), mint az évszázadokon át egymás sorsát megkeserítő európai államok egymástól való megvédésére. Minél inkább integráltabb és átláthatóbb az egyes tagállamok hadserege és védelempolitikája, ez annál inkább lehetetlenné teszi a tagállamok közötti konfliktust.

Jelenleg egy hosszú politikai folyamat kezdeti szakaszánál tartunk, hiszen biztató jelzésként az Európai Unió 2015. júniusára új biztonságpolitikai stratégia kidolgozását tűzte ki célul, amely igencsak aktuális, hiszen a 2003-ban született Európai Biztonsági Stratégia teljességgel elavult. Az Európai Unió intézményrendszerét jogosan éri állandó kritika, miszerint a behemót gépezet lassan és rugalmatlanul működik, azonban az érem másik oldala, hogy így a már egy éve tartó ukrajnai konfliktus nyomán beindult gépezet, amely a szövetség védelmi képességeit hivatott fejleszteni, nem is állítható le egykönnyen. Miközben az Egyesült Államok folytatja erőnek átcsoportosítását a Csendes-óceán és az Indiai-óceán térségébe, az európai szomszédságban keletkező hatalmi űrt az előbb említett új biztonsági stratégia által vezérelt külpolitikánknak kell kitöltenie. Fontos szempont szándékaink pontos kommunikálása, hiszen az Európai Unió fegyveres potenciáljának növekedése fegyverkezési versenyt indíthat be, hozzájárulva az Európa keleti felét és déli szomszédságát sújtó instabilitáshoz. Összességében tehát rövidke lehetőségablak nyílt meg az Európai Unió számára, hogy a XXI. századi világrend átalakulásaival összhangban fejlessze katonai képességeit, amelynek segítségével egyszerre biztosíthatja létének mindhárom célját, a prosperáló, demokratikus, békés európai rendet, amely egyben a Földközi-tenger menti régiók stabilitásának is alapfeltétele.

Csepregi Zsolt

9 komment

eu európai unió biztonságpolitika kiemelt területek európai haderő

Roland Oranky 2015.02.04. 17:21:40

Nem hiszek a közös Európában. Én Erdélyi magyarként az Európai Uniót ellenségemnek látom aki kiszolgáltat minket a Románoknak , Ukránoknak, Szerbeknek , Szlovákoknak. Semmit sem tesz a nemzeti kisebbségekért és az említett államok sovin és nemzetiszocialista politikájának megakadályozásáért. Számukra csak nyersanyagként, robotoló munkásként és fogyasztóként kellünk. Háborúik nem a mi háborúink -semmi bajom az irakiakkal, afgánokkal, líbiaiakkal, szírekkel és semmi közöset nem érzek a románokkal, szerbekkel, szlovákokkal, ukránokkal és az ő jólétük sem érdekel.

Válasz erre

D/Csepregi Zsolt 2015.02.05. 16:01:10

én nem azt mondtam, hogy érdekeljen az ő jólétük, én amellett érvelek, hogy a magyarok jóléte csak akkor valósulhat meg, ha Európa egységes. Pontosan az a lényege Európának, hogy bár nem értünk egyet millió dologban, de felfogtuk, hogy nem egymás 15-20 évenkénti legyalulása a megoldás. Inkább szöszmötölünk kisded politikai játékokkal, ami bosszantó, de a háborúnál szinte minden jobb (azért mondom, hogy szinte, mert egy Orwell-i rémlátomás talán nem jobb).

Azt meg hogy az Európai Unió mit tesz az erdélyi magyarságért, hasonlítsd össze mi volt 25 éve és mi van most... lehetne persze többet is tenni, de azért nemzetiszocialista politikának nevezni ami Romániában történik, ugye csak viccnek szántad

Végezetül pedig nem az a kérdés neked van-e bajod a szírekkel (speciel nekem sincs), de azért jó páran, ha tehetnék akkor lassú tűzön sütnének meg mindkettőnket a románokkal, szerbekkel együtt. Na ezért van szükség az egységre.

Krisz11 2015.02.05. 20:05:05

@D/Csepregi Zsolt:

"A közelmúlt eseményei rávilágítottak: az Európai Unió önállóan nem képes megoldani a határai mentén kitört fegyveres konfliktusokat."

Tehát te azt várnád európától, hogy a határain kívül (itt szépíted a dolgokat, hogy: "határai mentén") háborúzzon a békéért. Persze csak önvédelemből, más ország területén.

Szerintem simán csak háborús uszító vagy. Tudjuk mi a következő lépés, menjünk háborúzni Irakba, Szíriába, afrikába. Bocs de ezt nem veszem be.. A határainkat meg tudjuk védeni, területszerzésre nincs szükség.

Roland Oranky 2015.02.06. 11:49:08

Mo.-i magyarkent konnyu ugralni. Moldova egyesulese Romaniaval az erdelyi magyar politika veget es a magyar kepviselet elveszteset jelenti. A regiositas pedig azt , hogy midenhol 20% alatt lesz a magyarok aranya meg Szekelyfoldon is - a kovetkezmeny pedig lathato a heten Kolozsvari magyar nyelvu tajekoztato tajekoztatas iteleteben meghozott iteletben-nem kotelezo tehat nem lesz. Mit varhat egy erdelyi , vajdasagi magyar vagy felvideki es karpataljai magyar egy olyan Europai Uniotol ami a jugoszlaviai esemenyeket nem nepirtasnak tartja. Igen nemzetiszocialistanak tartom a kornyezo orszagok kormanyait akik megsemmisitesunkre tornek bekes eszkozokkel jelenleg es az USA es az Europai Unio aszisztalasaval. Es igen a borunkon is erezzuk mert mindenhonnan kivagyunk szoritva egy magyar nyelven is kiteendo , kotelezo tajekoztatas munkahelyeket jelent. Egy esetleges nyelvtorveny pedig munkahely veszteseket jelent -soha nem leszel olyan jo mint az akinek az anyanyelve.

HACS 2015.02.06. 12:06:44

@Roland Oranky: Magyarországi magyarként sem "könyű ugrálni" (lásd az innen elment tömegeket - mellesleg az EU adta lehetőséggel számukra vmivel könnyebb a boldogulás) és éppenséggel magyarként sem feltétlenül a (mára már mindenképpen idejét múlt és eddig is sok bajt okozó) nemzetállami keretben érdemes gondolkodni itt, hanem európai és regionális szinten (ez utóbbi esetében szintén nem a jelenlegi határokon belüli, nemzetállami területen belül lévő régiókra gondolok). Persze az alapvető érdek mindenki számára, hogy Európában a saját nyelvét és kultúráját ne csak megőrizhesse mindenki, hanem boldogulni is tudjon azzal. A cél lehet egy olyan Erdély (is), ahol a különböző kultúrák, nyelvek, vallások stb. együtt élnek és boldogulnak. Ennek az elérése Európán belül inkább lehetséges, mint a többségi nemzetek által vezetett, a kisebbségeket általában hátrányban tartó nemzetállami kereteken belüli állandó konfliktusos helyzet...

Roland Oranky 2015.02.06. 15:29:12

Ne haragudj ez egy maszlag amit mondasz. Családomban minden nemzedék átélte , hogy most na akkor most igazán más less. Én is 1989-ben és jött a Fekete március. Győzd meg a románokat, szlovákokat , szerbeket és ukránokat valamint a fasiszta Európai Úniót aki tavaly vagy tavalyelőtt 3-szor utasította el minden Erdélyi Magyar part nagyon alázatos beadványát arra , amiben segítséget kértünk (konkrétan , hogyha 1 million ember 7 államból valamit megvitatni szeretne azt soron kívül napirendre tűzik-nem ha kisebbségi kérdés) , magyarázd meg a kárpátaljai magyaroknak akik meghallnak a háborúban , a gyászoló családoknak akik elesett valakijük a délszláv háborúban, Malina Hedvignek akit szájba vágtak és még ő kell elnézést kérjen -Nem nem hasonló a helyzetünk és elvárjuk a szolidaitást tőletek....

HACS 2015.02.06. 17:22:51

@Roland Oranky: Lehet "maszlagnak" tűnik, de abban sem vagyok biztos, hogy indulatból jobb megoldások születnek. Magyarországon élő magyarként sokad magammal mondhatom, hogy természetes szolidaritás él bennünk minden magyarral kapcsolatosan. (Nyilván nem egyöntetűen, de tömegesen megmutatkozik ez, akár az ominózus népszavazásra, akár a csíksomlyói búcsúra vagy sok más konkrét eseményre is gondolunk) Én személy szerint minden határon túli probléma felvetésével kapcsolatosan kiváltképp érdeklődő vagyok (személyes érintettségem miatt is) és egyetértek azzal, hogy az ilyen problémák megoldásában az érintettek véleményének elsődleges szerepe van. Ezért kiemelt figyelemmel kísérem az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat, kiváltképp, ha a problémákra vonatkozóan konkrét megoldási javaslatok, elképzelések, megvalósítási tervek is előkerülnek, illetve ezzel kapcsolatosan olyan cselekvési tervek is körvonalazódnak, amelyek alapján konkrét lépéseket lehet tenni mind a határon túli pártok és civil szervezetek, mind a magyarországi hasonló organizációk vagy akár egyének vonatkozásában. Sajnos akár tetszik, akár nem, a felvetett problémákat általában közösen kell(enne) megoldani, közösen kell(enne) cselekedni. ...persze szerintem már az itteni hozzászólások (egy része) is ezt szolgál(hat)ja. ...és igen, meg kell győzni a szomszédos népeket, hogy vannak jogos magyar érdekek, ahogy nyilván léteznek jogos román, szerb, szlovák stb. érdekek is, amelyekről nekünk kell alaposan tájékozódni. Sokszor a szomszédok problémáinak hosszútávú megoldását sem a "rendőrök" (a "fasiszta" EU) kihívása oldja meg, hanem az érintett felek kölcsönös egyezkedése és megállapodása...

Roland Oranky 2015.02.07. 12:05:25

Minden nép amelyik áldozatokra volt hajlandó elnyerte függetlenségét ami azt jelenti, hogy szabadon választhatja meg hogy szeretne fejlődni -és energiáit a fejlődésre és nem az önvédelemre fordítja. -ezzel éltek a koszovói albánok, szlovákok, horvátok de még a zsidók is. Ma fejlődésük jól példázza az eredményességüket. Mi magyarok nem és kudarcokkal vagyunk teli. A románok 1918 dec. 1-én amikor szeparatista gyűlésüket tartották az egyesülésért egy csomó dolgot ígértek -valami területi autonómiához hasonlót, az 1950-s években mikor Sztálin nyomására létrehozták a Magyar autonóm tartományt valami ehhez hasonló jött létre,- mi nem kértünk többet mint amit ők akartak valamikor, hogy akkor hogy képzelték el területük jogos határait nézd meg egy román Aurél Popovics írását a Nagy Ausztriai Egyesült Államok művében és a térképét is. Tehát pontosan tudják mi mit akarunk de megkapni békésen soha nem kapjuk meg. Ha áldozatokat hozunk igen . Nekünk a fennmaradásunk -az ő szlogenjük pedig vagy ők vagy mi -az amit jelenleg vallanak. Ti magyarok pedig ne legyetek ennyire ....... és legyetek ti is hajlandók áldozni valamit fel a .......... és szolidaritást vállalni velünk. Ne ti és néhány lakáj az itteni politikusok közül akarja megmondani , hogy mi a jó nekünk. A székelyek nagy menete a példa arra, hogy van valami iránt igény és az is nyilvánvaló , hogy ez nem a Nyugat és az USA politikusai segítségével érjük el. Az Európai Unió pedig fasiszta és kisebbségeket elnyomó rezsimeket segít tehát fasiszta és az USA is akiknek hála csak Irakban 1 millió ember halt meg és ez csak egy pontja a világnak. Ukrajnában pedig egy olyan államért ami magyarokat nyom el nem akarok harcolni és szolidaritást vállalni. Első dolguk a parlamentben a nyelvi jogok korlátozása és egy szlovákiaihoz hasonló nyelvtörvény volt. Rohadt fasiszta állam.

kotyesz 2015.02.11. 21:08:27

A nyugati világ fasiszta és gyarmatosító. Nyilvánvaló hazugságokra alapozva kizárólag károkozó szándékkal avatkozik be a világ államainak életébe. (említetted Irakot hozzátenném szinte az egész arab világot 1-2 igazi diktatúra kivételével.) A birodalmak természetéből fakadóan előbb vagy utóbb az USA vagy tönkreteszi valami aknamunkával a vetélytársakat vagy összecsapnak, a világháború még előttünk áll mert a 2 részes XX.sz.i háború csak eurázsiára korlátozódott Kína igen jótanulónak látszik és nem biztos hogy mondjuk afrika újrafelosztása nem hozza előbbre az összecsapást, India vagy Brazília szintén rejtély merre változik, de a nagyok előbb utóbb részt kérnek mindenből. Az USA európában a legkorruptabb vezetést karolta fel ezek a neokapitalisták (oligarhák) bárkinek eladják az ország minden erőforrását a hatalomért cserébe az embereket is, nem tudjuk 25 év alatt a CIA hogyan épült be a volt Szovjetunióba , de bármennyi ukrán vagy grúz embert hajlandó feláldozni az oroszok megleckéztetésére. A mi kedves vezetőink sem a szegénység iskolázatlanság nyomor felszámolására fordítják az uniós segélyeket, hanem maffiaszerüen eltüntetik offshore-föld lett keleteurópa.