Új sebességbe kapcsoltak a világ nagyhatalmai, hogy végre – csaknem egy év után – megoldást találjanak a Kelet-Ukrajnában zajló háborús helyzetre. A sürgősséget nem csupán a hirtelen politikai eltökéltség szülte: az ukrán államháztartásnak jelenleg körülbelül alig pár hétnyi importra elegendő tartaléka van, az ország a teljes összeomlás szélén táncol.
Meglepetésszerű bejelentés után derült fény arra, hogy Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia elnök csütörtökön Kijevbe utazik azzal a céllal, hogy egy új, mindenki által elfogadható béketervet mutassanak be Petro Porosenko ukrán elnök számára. Az út másnap – azaz ma – pedig Moszkvában folytatódna, ahol természetesen Vlagyimir Putyin áldását szeretnék megszerezni. A német-francia duó váratlan lépése igazán felkavarta a világsajtót, mivel a lépés nem kifejezetten megszokott a hivatalos, tervezett diplomáciai keretek között, azonban a szándék maga bevallhatóan nem sok újdonságot tartalmaz – legalábbis abban a formájában, amit eddig tudunk róla: merthogy sokat nem tudni róla.
Ami biztos, hogy a nyugati mediáció időszerűsége több szempontból is adott. Első és talán legfontosabb mindjárt Ukrajna gazdasági helyzete: a hrivnya árfolyama csütörtökre közel 30 százalékot esett a dollárhoz képest, miután a központi bank elállt a szokásos devizaaukciótól – amely eddig gyakorlatilag megszabta az ukrán pénznem váltóértékét. Az IMF jelenleg épp Kijevben folytat tárgyalásokat, hogy kiszélesítsék az ország pénzügyi segélyezését, amiről jelenlegi információk szerint sikerült is megegyezniük a szakembereknek. Mindez azonban valós gazdasági termelés és exporttevékenység nélkül csupán a legszükségesebbekre lesz elegendő. A krízis megoldása nélkül az ukrán államháztartás nem fog tudni egyenesbe jönni, ezért is lenne szükséges egy újabb béketerv elfogadtatása.
("Diplomáciai ötletelés" - Hollande, Porosenko, Merkel; f.: reuters.com)
Másodsorban a helyzetet katalizálhatta még az egyes hírek szerint akár jövő héten elfogadott uniós döntés az Oroszország elleni szankciók bővítéséről. Bár a január végi szavazáson csupán az addigi szankciók meghosszabbításáról döntöttek, valószínű, hogy az Unió nagyjai – lévén úgy tűnik, hogy végletekig kitartanak a diplomáciai megoldások mellett – további nyomást kívánnak helyezni Putyinra. Ennek elég egyértelmű előjelzését már Angela Merkeltől is megkaptuk, mikor Budapesten ezzel kapcsolatban nyilatkozott. Ám akármilyen nyíltan is kéri például Németország vagy Franciaország a szankciók tagállami támogatását, valószínűleg tudják, hogy ez korántsem lesz egyszerű menet az egyre inkább vonakodó szövetségesekkel – köztük a jelenleg fekete bárányként kezelt Görögországgal vagy akár velünk, Magyarországgal karöltve.
Merkelék tehát nem véletlen, hogy pont most próbálkoznak egy utolsó-utáni diplomáciai ostrommal, ezzel ugyanis nem csak Ukrajnát, hanem az egész Európai Unió egységét tudnák megmenteni. A fentiekből egyértelműen látszik ugyanis, hogy egy ilyen kérdés, ami eddig is igen sok törést okozott az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikájának pajzsán, képes lenne hosszú évekig helyrehozhatatlan szakadékokat kialakítani a szövetség tagjai között – ez pedig korántsem áll az érdekükben. A békés megoldás elérésével azonban visszatérhetne valamelyest az Unió külpolitikai renoméja, ami jelenleg igencsak megtépázott (lásd másik eheti írásunkat).
("Nem hisz már a szavak erejében" - John McCain szenátor; f.: reuters.com)
Nem mindenki gondolja azonban úgy, hogy csupán egy tárgyalóasztal mellől meg lehet oldani a konfliktust: az Egyesült Államokban jelenleg épp nagy belpolitikai vihart kavar az ukrán hadsereg felfegyverzésének kérdése. A Képviselőház ugyanis még decemberben megszavazta a döntést, miszerint engedélyezik a harcászati fegyverek küldését Kijev számára, és bár ezt már maga Barack Obama is aláírta, törvényerőre emelve mindezt, aktív lépéseket még nem tett az elnöki adminisztráció az ügy érdekében. John McCain republikánus szenátor ezért több pártbéli társával és demokrata szenátorral egyetemben ígéretet tett, hogy olyan határozatot fognak elfogadtatni, ami szükségszerűen kötelezi az amerikai államot az ukrán haderő megsegítésére. John Kerry amerikai külügyminiszter is épp Ukrajnában tartózkodik, ottani sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy hamarosan elhatározásra fognak jutni a kérdésben – csütörtök este mindenesetre a Fehér Ház szóvivője úgy fogalmazott, hogy jelenleg nincs tervben a fegyverszállítás. Mindez valószínűleg nem véletlen, hiszen valószínűsíthetjük, hogy a német-francia diplomáciának van annyi kapcsolati tőkéje a szövetséges Egyesült Államoknál, hogy az erről szóló döntéssel megvárják a béketervezet alakulását – nem mellékesen a levegőben lógó amerikai fegyverszállítmány még jó hatással is lehet a békés rendezés elfogadtatására Moszkvában.
A mai napon tehát két nagyon más irányt is vehet a kelet-ukrajnai konfliktus: kialakulhat egy újabb (eddig egyszer sem igazán működőképes) status quo az ukrán hadsereg és az oroszbarát szakadár erők között, és elindulhat esetleg végre az ország rendbehozatala – bár kétséges, milyen ötlet lesz az, ami ezt ennyi hasonló próbálkozás után sikerre tudja vinni. Vagy megindulhat egy sokak által várt és mostanra már-már megkésettnek jelzett fegyveres támogatás az Egyesült Államok részéről, amivel valószínűleg csupán véresebb lesz a háborús időszak, rövidebb biztosan nem. Merkelen, Hollande-on és Putyinon a világ szeme.
Mészáros Tamás
