Megtisztelő, hogy a Diplomaci Blog főszerkesztője, Németh Áron Attila írása is foglalkozott a Foreign Affairs-ben Mitchell Orenstein-nel közösen publikált írásunkkal. Cikke azonban sajnálatos módon erősen félreértelmezte az eredeti állításainkat. Ebben az írásban így szeretnénk még egy alkalommal tisztázni, mit gondolunk az Orbán-kormány határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontjáról — megismételve cikkünk eredeti állításait.
1) Orbán Viktor nem készül határrevízióra. Cikkünk éppen az amerikai politikai közbeszédben alkalmanként ezzel kapcsolatban felmerülő tévhiteket cáfolta. Az Amerikai Egyesült Államokban a térség stabilitását fenyegető kockázatnak tekintenek a magyar állampolgárság határon túli magyarokra való kiterjesztésére. Ezek a félelmek az ukrán válság kapcsán tovább erősödtek, hiszen amikor Oroszország hasonló törvényt fogadott el az ukrajnai és abháziai oroszok javára, az a katonai megszállás előfutára volt. A most megjelent cikk, amelyben közreműködhettünk, azt a kérdés teszi fel, hogy az orosz és a magyar gyakorlat összehasonlítható-e, és erre a kérdésre egyértelmű nemmel válaszol A cikk fő állítás ugyanis az, hogy Orbán Viktor indítékai nem ugyanazok, mint Vlagyimir Putyin esetében; a magyar kormányfő inkább a hazai demográfiai mutatók ellensúlyozására, illetve a pluszszavazatok miatt szólítja meg a határon túliakat. A cikkben szó szerint szerepel, hogy a magyar miniszterelnöknek mások a céljai, mint Vlagyimir Putyin orosz államfőnek. Jellemző, hogy az angolszász sajtóban értették ezt a különbségtételt, és nem értelmezték félre a cikket, ezt csak a hazai nyilvánosság egy részében tették meg.
2) A revizionista gondolat a határon túl sem népszerű.Kutatásaink és szavazati eredmények alapján kifejtjük (pl. Jobbik rossz eredményei a határon túli magyarok körében) hogy a nyílt revizionista gondolat és a konfrontatív nacionalizmus a határon túl nem népszerű, hiszen tudják, hogy ők lennének az irredentizmus valódi áldozatai. Elsősorban azokat a politikai erőket támogatják, amelyek békés együttműködést keresnek a többségi nemzettel. Arra utalunk ugyanakkor, hogy lehetnek olyan szélsőséges nacionalista csoportok, melyek támogatását Oroszország céljának tekintheti (például a Kárpátalján is előszeretettel demonstráló Jobbik és a Hatvannégy Vármegye), és ezek úgy léphetnek fel, mintha a többség véleményét képviselnék revizionista retorikájukkal.
3) Szimbolikus politikájával Orbán Viktor ugyanakkor rájátszik a trianoni nosztalgiára, az autonómia kapcsán pedig félreérthető üzenetet küldött. A krími annexióval Kelet-Európában képlékenyebbé váló határok Orbán Viktor számára belpolitikai haszonnal kecsegtető reményt jelenthetnek, hogy ha például Kárpátalja autonómiát szerez (melyet a miniszterelnök maga is bátorított beszédeiben), akkor mint a nemzet újraegyesítője vonulhat be a történelembe. Ha nem így lenne, akkor nem mondta volna a következőket ráadásul épp a tusnádfürdői beszédében: "Miután a világ mostani rendje nem éppen a mi szájunk íze szerint való, ezért én azt gondolom, hogy inkább gondoljuk azt, hogy a bármi megtörténhet korszaka, ami most előttünk áll, bár sokak szerint bizonytalanságot hordoz, baj is lehet belőle, de legalább ennyi lehetőséget és esélyt is tartogat a magyar nemzet számára. Tehát félelem, begubózás és visszahúzódás helyett bátorságot, előretekintő gondolkodást, ésszerű, de bátor cselekvést javaslok a Kárpát-medencei magyar közösségnek, sőt a világban szétszóródott teljes magyar nemzeti közösségnek. Könnyen lehet, miután bármi megtörténhet, hogy eljön a mi időnk.". (kiemelés tőlünk). Ugyanakkor leszögeztük azt is, hogy a hasonló retorika esetében nem területszerzési célokról, hanem szimbolikus politikai eszközről van szó a hazai szavazatszerzés érdekében. És ugyan elmondható az is, hogy az autonómiáról való gondolkodás közel sem ördögtől való, egy olyan időszakban, amikor Ukrajna területi integritása folyamatosan sérül, ezek a mondatok más értelmet nyernek és más üzeneteket hordoznak. Nem véletlen, hogy az ukrán diplomácia nem volt elragadtatva, mikor a miniszterelnök beiktatási beszédében a kárpátaljai autonómia lehetőségéről beszélt. Az sem véletlen, hogy a kormányfő – látva a jelenlegi szituációt – ma reggeli rádióinterjújában már nem tett a korábbiakhoz hasonló kijelentéseket.
4) Az egyre erősödő orosz propaganda a magyar kisebbségnek önállósodást ígér. A jelenlegi ukrán háborús helyzet, mely másfél éve még maga is elképzelhetetlen volt, fellazíthat korábbi tabukat, és jól látszik: a különböző szereplőktől érkező magyar nyelvű orosz propaganda nyíltan támogatja a régióban az önállósodási törekvéseket. Emlékezetes, hogy Zsirinovszkij annak idején arról értekezett, hogy Kárpátalja Magyarország része. Szergej Lavrov pedig a minap, a müncheni konferencián feltűnő empátiával fordult a magyar kisebbségek irányába. Oroszország igyekszik a magyar kisebbség védelmének nyílt védelmével, és a kárpátaljai autonómia megteremtésének burkolt üzenetével maga mellé állítani Budapestet. És valóban azt gondoljuk: ez a helyzet Magyarország számára több elkerülendő veszélyt, mint kiaknázható lehetőséget hordoz.
Krekó Péter, Juhász Attila