Az elmúlt években fokozatosan erősödő magyar-szlovák politikai ellentét úgy tűnik enyhülésnek indulhat Martonyi János és Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminiszter tárgyalásai folytán. Bár a két új kormány (a szlovák választók is az idén döntöttek az addigi kormánypárt leváltásáról) kezdeti, barátkozó lépései még kevés valós konkrétumról tanúskodnak, azonban eddig nem tapasztalt retorikai és bizalmi előrehaladás érzékelhető a két fél külpolitikájában. A két ország parlamentáris átalakulása valószínűsíthetően létrehozhat egy olyan szituációt, mely egy politikai tiszta lappal is felérhet. Érzékelhető ugyanis, hogy mind a szlovák nyelvtörvény, mind az erre hozott magyar válaszlépés a kettős állampolgárságról (érdemes megjegyezni, hogy ezt már az új, Fidesz-KDNP kormány hozta meg) olyan negatív spirált hozott magával, mely nem volt fenntartható az Európai Unió, a Visegrádi Négyek vagy akár csak a két ország társadalma szemében. Ennek fényében születet meg szlovák részről a nyelvtörvény módosítását előirányzó javaslat, mely több releváns ponton is átírná az eddigi megosztó szabályozást. Az új törvény sokkal megengedőbb volna a kisebbségi nyelvhasználat során a közintézmények és a hivatalos közigazgatás területén, csökkentett állami kontrollt helyez kilátásba a nyelvi szabályok ellenőrzésekor, és megfelezné a kiszabott pénzbeli bírságok maximális összegét, sőt, a minisztériumnak egyáltalán nem lesz kötelessége bírságot kiszabnia. A javaslatot még a szlovák parlamentnek is el kell fogadnia, azonban előreláthatóan mindezzel nem lesznek problémák. A most hétfői találkozó ennek jegyében baráti légkörben telt, a két fél kölcsönös segítségről és együttműködésről beszélt minden téren. A két külügyminiszter egy „korai figyelmeztető rendszer” kialakításáról állapodott meg, melynek értelmében a két ország szélesebb és jobban működő kommunikációs csatornát létesítene a múltbéli negatív kapcsolat elkerülése érdekében. Remélhetőleg így fenntartható a jelenlegi pozitív hullám a szomszédok között.

 

Pénteken már mind a négy visegrádi ország ült össze egy, a jelenlegi világsajtót és politikát egyértelműen meghatározó roma-kérdés megtárgyalása érdekében. A találkozó nem hozott nagy meglepetéseket és új, átfogó megoldásokat a helyzetre, azonban az országok képviselői egyértelműen kijelentették, hogy a régió azonos problémákkal küzd a kérdés során, és hogy a szociális és oktatásbeli reformok lesznek/lennének a kulcsai a szituáció megoldásának. Kifejtésre került az is, hogy a probléma nem tartogat egyöntetű megoldást egyik ország számára sem, kisméretű, az adott ország viszonyaihoz igazított lépésekkel kell előrehaladni. A gyűlés eredményeképpen két tag is azonnali lépéseket helyezett kilátásba. Magyarországon kormányközi bizottságot neveznek ki a roma felzárkózás elősegítése érdekében, Lezsák Sándor pedig (Kövér László betegsége miatt ő képviselte országunkat Vöröskőn) elégedetten jelentette ki, miszerint országunkban a legelőrehaladottabb a probléma orvoslása. Szlovákiában pedig egy új, kártyás rendszert szeretnének kidolgozni a szociális juttatások kiosztása érdekében, melynek lényege, hogy az így kiutalt összeget nem lehetne se cigarettára, se alkoholra költeni. Richard Sulík kijelentette, hogy országában a legrosszabb a roma-probléma a visegrádiak közül, mivel itt a számuk a 300 ezres határt is meghaladja.