Az eset még februárban történt, amikor a teljes arcot eltakaró kendőt (hivatalosan burka és nikab) betiltó törvény még csak tervezet volt. Azóta mind a Nemzetgyűlés, mind a Szenátus elfogadta, a hónap eleje óta törvény, bár majd csak jövő év tavaszán, kb. fél év múlva lép hatályba.

A már év elején nagy port kavaró törvény tiltja a szemeken kívül az egész arcot eltakaró kendő közterületen való viselését, a nők személyiségjogainak és szabadságának védelmében. Habár a törvény nem tesz külön említést a muszlimokról, mégis sokan úgy értelmezik, hogy ezzel kifejezetten őket kívánja diszkriminálni – hiszen, valljuk be, ki más hordana burkát – annak ellenére, hogy Nicolas Sarkozy a törvényt a muszlim nők védelmének garanciájaként mutatta be, mint amely megvédi őket attól, hogy az arcukat eltakaró burkát rájuk kényszerítsék. A törvény széles körben értelmezi a tilalmat, nem csak közintézményekben, de a tömegközlekedési eszközökön, utcákon, piacokon, üzletekben, valamint mozikban, színházakban, és egyéb szórakozóhelyeken is tilos elfedett arccal járni.

A törvény életbelépését követően egy hat hónapos átmeneti időszak veszi majd kezdetét, ezalatt büntetést még nem, csak figyelmeztetést kapnak majd a kihágók. A fél év lejárta után a törvényt megsértő nőt €150 pénzbüntetéssel (vagy egy állampolgári ismereteket oktató kurzuson való részvétellel), a burkát a nőre rákényszerítő férfit pedig €30 000-val vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják.

Habár amíg hatályba nem lép, nem kötelezhető senki annak betartására, a törvényt sokan már most komolyan veszik. Mint ahogy az előbb említett nyugdíjas hölgy is, aki elmondta, hogy nem akarta bántani a muszlim asszonyt, egyszerűen csak felháborította, hogy Franciaországban, az emberi jogok országában valakin ilyen öltözék legyen. Tettéért két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és €750 bírságra ítélte a bíróság. Mohammed Moussaoui, a francia muszlim csoportok ernyőszervezeteként működő CFCM (Conseil Français du Culte Musulman) elnöke az eset kapcsán azonban aggodalmát fejezte ki; félő hogy a törvény életbelépésével elszaporodhatnak az ehhez hasonló incidensek. Hasonló port kavart, amikor a hónap elején, egy nappal a törvény elfogadása után egy francia bíró felszólított egy burkát viselő asszonyt, hogy fedje fel arcát vagy hagyja el a bíróság nyilvános galériáját.

A francia törvény egyedülálló Európában. Legalább is egyelőre, hiszen Franciaországon kívül Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban és egyes olasz tartományokban hasonló intézkedésekre lehet számítani. Persze mindez attól függ, milyen hatása lesz a törvény hatálybalépésének a franciáknál. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a francia lakosság 10%-át kitevő, közel 6 milliós muszlim közösség mindössze 3%-a, vagyis kevesebb, mint 2 000 nő hordja az arcot teljesen elfedő burkát. Az arány a többi nyugat-európai országban pedig még kisebb, hiszen pl. Hollandiában alig 6%, Belgiumban pedig 4% a muszlimok aránya a népességen belül, így az arcukat teljesen elfedő nők aránya is jóval alacsonyabb. 

Bírálói szerint az európai emberi jogokkal ellenkező intézkedésről van szó, amely sérti a szabadsághoz és a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. Felmerül továbbá annak a kérdése is, hogy vajon hogyan lehet betartatni egy ilyen törvényt, hiszen ha egy nőre rákényszerítik a burkát, arra nem kényszeríthetik rá, hogy azt mondja, hogy önszántából hordja? Mennyi az esélye annak, hogy egy hithű muszlim nő a törvény kedvéért leveszi a kendőt, vagy nagyobb-e az esélye annak, hogy akkor inkább otthon marad? Ha otthon marad, akkor hogyan tud integrálódni a társadalomba? Nem éppen azt érik-e el ezzel a franciák, amit a törvény felszámolni kíván, vagyis a muszlim közösség és a társadalom többi része közötti szakadék növekedését?

A törvénnyel kapcsolatban tehát megannyi megválaszolatlan kérdés marad, melyekre talán majd jövő tavasszal kaphatunk választ.

 

Baumann Zsófi