Bíróság elé állították azt a francia nyugdíjas asszonyt, aki letépte egy muszlim asszony kendőjét, majd megkarmolta és ütlegelni kezdte az Egyesült Arab Emirátusokból származó, turistaként az országba látogató nőt. De nem ez volt az egyetlen incidens idén, annak ellenére, hogy a teljes arcot elfedő fátyol viselését betiltó törvény még nem is lépett hatályba.
Az eset még februárban történt, amikor a teljes arcot eltakaró kendőt (hivatalosan burka és nikab) betiltó törvény még csak tervezet volt. Azóta mind a Nemzetgyűlés, mind a Szenátus elfogadta, a hónap eleje óta törvény, bár majd csak jövő év tavaszán, kb. fél év múlva lép hatályba.
A már év elején nagy port kavaró törvény tiltja a szemeken kívül az egész arcot eltakaró kendő közterületen való viselését, a nők személyiségjogainak és szabadságának védelmében. Habár a törvény nem tesz külön említést a muszlimokról, mégis sokan úgy értelmezik, hogy ezzel kifejezetten őket kívánja diszkriminálni – hiszen, valljuk be, ki más hordana burkát – annak ellenére, hogy Nicolas Sarkozy a törvényt a muszlim nők védelmének garanciájaként mutatta be, mint amely megvédi őket attól, hogy az arcukat eltakaró burkát rájuk kényszerítsék. A törvény széles körben értelmezi a tilalmat, nem csak közintézményekben, de a tömegközlekedési eszközökön, utcákon, piacokon, üzletekben, valamint mozikban, színházakban, és egyéb szórakozóhelyeken is tilos elfedett arccal járni.
A törvény életbelépését követően egy hat hónapos átmeneti időszak veszi majd kezdetét, ezalatt büntetést még nem, csak figyelmeztetést kapnak majd a kihágók. A fél év lejárta után a törvényt megsértő nőt €150 pénzbüntetéssel (vagy egy állampolgári ismereteket oktató kurzuson való részvétellel), a burkát a nőre rákényszerítő férfit pedig €30 000-val vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtják.
Habár amíg hatályba nem lép, nem kötelezhető senki annak betartására, a törvényt sokan már most komolyan veszik. Mint ahogy az előbb említett nyugdíjas hölgy is, aki elmondta, hogy nem akarta bántani a muszlim asszonyt, egyszerűen csak felháborította, hogy Franciaországban, az emberi jogok országában valakin ilyen öltözék legyen. Tettéért két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és €750 bírságra ítélte a bíróság. Mohammed Moussaoui, a francia muszlim csoportok ernyőszervezeteként működő CFCM (Conseil Français du Culte Musulman) elnöke az eset kapcsán azonban aggodalmát fejezte ki; félő hogy a törvény életbelépésével elszaporodhatnak az ehhez hasonló incidensek. Hasonló port kavart, amikor a hónap elején, egy nappal a törvény elfogadása után egy francia bíró felszólított egy burkát viselő asszonyt, hogy fedje fel arcát vagy hagyja el a bíróság nyilvános galériáját.
(forrás: www.thewashingtonnote.com)
A francia törvény egyedülálló Európában. Legalább is egyelőre, hiszen Franciaországon kívül Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban és egyes olasz tartományokban hasonló intézkedésekre lehet számítani. Persze mindez attól függ, milyen hatása lesz a törvény hatálybalépésének a franciáknál. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a francia lakosság 10%-át kitevő, közel 6 milliós muszlim közösség mindössze 3%-a, vagyis kevesebb, mint 2 000 nő hordja az arcot teljesen elfedő burkát. Az arány a többi nyugat-európai országban pedig még kisebb, hiszen pl. Hollandiában alig 6%, Belgiumban pedig 4% a muszlimok aránya a népességen belül, így az arcukat teljesen elfedő nők aránya is jóval alacsonyabb.
Bírálói szerint az európai emberi jogokkal ellenkező intézkedésről van szó, amely sérti a szabadsághoz és a szabad vallásgyakorláshoz való jogot. Felmerül továbbá annak a kérdése is, hogy vajon hogyan lehet betartatni egy ilyen törvényt, hiszen ha egy nőre rákényszerítik a burkát, arra nem kényszeríthetik rá, hogy azt mondja, hogy önszántából hordja? Mennyi az esélye annak, hogy egy hithű muszlim nő a törvény kedvéért leveszi a kendőt, vagy nagyobb-e az esélye annak, hogy akkor inkább otthon marad? Ha otthon marad, akkor hogyan tud integrálódni a társadalomba? Nem éppen azt érik-e el ezzel a franciák, amit a törvény felszámolni kíván, vagyis a muszlim közösség és a társadalom többi része közötti szakadék növekedését?
A törvénnyel kapcsolatban tehát megannyi megválaszolatlan kérdés marad, melyekre talán majd jövő tavasszal kaphatunk választ.
Baumann Zsófi