Szerda éjjel váratlan szívroham következtében elhunyt Argentína erősembere, a volt elnök és regionális kormányzó, Néstor Kirchner. A politikus halála vélhetően nem csak érzelmileg, de politikai értelemben is tragikusan érinti a jelenlegi argentin elnök és egyben feleség, Cristina Fernández hatalmát és jövőbeli kilátásait. Szakértők szerint ugyanis ennek következtében a jövő évi elnökválasztás ismét nyílttá vált, hiszen gyakorlatilag teljességgel kizárható, hogy ezek után Fernández megpróbálja az egyébként férjének szánt elnöki pozíciót megtartani.
Néstor Kirchner 2003-ban alig három évvel az argentin gazdaság 2000-es összeomlása után lett az ország elnöke, elhanyagolható nagypolitikai tapasztattal. A gazdaság még akkor is tragikus állapotban volt, de részben a szerencsére, részben pedig gazdasági minisztere, Eduardo Duhalde remek munkájának köszönhetően az ország relatíve gyorsan talpra állt a brutális sokk után. A kezdeti visszafogott elnöki fellépést és kompromisszumkereső politikát azonban a gazdasági fellendüléssel egyetemben Kirchner gyorsan levetkőzte. Ahogy a neves brit gazdaság-politikai szaklap az Economist írója fogalmaz, Néstor Kirchner a legnemesebb peroni hagyományoknak megfelelően hatalma erősödésével, azonnal hozzákezdett az állami jogosítványok központosításába. Az új elnök nem tisztelt semmit és senkit, aki nem állt be a sorba azzal csúnyán elbánt (Duhalde így lett kiszorítva nem csak a kormányból, de egyenesen az argentin politikai élet első vonalából is – szerk.) megbízni pedig csak és kizárólag saját, belső embereiben bízott. Itt érdemes megjegyezni, hogy Latin-Amerikában az ilyen típusú vezetőnknek külön nevük van, ők az ún. caudillok, akik központosítják a hatalmukat és egy kis csapat élén irányítják egymaguk az állam ügyeit, kizárva mindenki mást.
(Fernández és Kirchner, forrás: www. telegraph.co.uk)
Kirchner amúgy négy éves elnöki ciklusa alatt nem csak a hatolom központosítására, de anyagi javainak gyarapítására is komoly figyelmet fordított. Máig nem tisztázott például, hogy hogyan többszörözte meg vagyonát az elnöki család az elmúlt években. Az állami vezetők fizetése ugyanis Argentínában is nyilvános volt mindvégig, de abból aligha telt volna mindenre, amit építettek, illetve vásároltak. A kritikus hangokkal egyébként sem nagyon foglalkozó volt elnöknek és feleségének állítólag dédelgetett álma volt, hogy egymás között váltogatják a hatalmat, ameddig bírjak, majd visszalépve a háttérből irányítanak tovább. Az elképzelés lényegében nem volt sikertelen, sőt, inkább kifejezetten sikeres volt, hiszen a Kirchnerek a sajtót sakkban tartották, a független jegybank vezetőjét leváltották, az IMF-t elzavarták az országból, összevesztek az Egyesült Királysággal és előszeretettel barátkoztak olyan vezetőkkel, akiket a nyugat nem igazán szívelt (Chavez vagy éppen Morales – szerk.). Ráadásul az elnöki pár hatalmát még a folyamatosan leszálló ágban lévő közvélemény kutatási adatok sem rengették meg. Tehát egészen szerdáig úgy tűnt, hogy Argentína egyhamar képtelen lesz megszabadulni a Kirchnerektől.
(Daniel Scioli, forrás: www.urgente24.com)
A kocka azonban aznap éjjel tragikus körülmények között fordult egy hatalmasat, Néstor Kirchner elhunyt, Cristina Fernández elnöki és dinasztikus reményei pedig elúszni látszanak. Hű társának és elsőszámú tanácsadójának elvesztése szinte biztosan megpecsételte az elnök asszony sorsát, a kérdés már csak az, hogy ki következik az elnöki székben. Sok elemző szerint Fernández lényegében vagy megpróbálja átmenteni hatalmát a család barátján és belsőkörös tagján, Hugo Moyanon keresztül, vagy udvariasan távozik és eltűnik a közéletből. Ha ez utóbbi forgatókönyv érvényesülne, akkor vélhetően Daniel Scioli, befolyásos buenos airesi kormányzó követhetné az elnök asszonyt az állam élén. Bár könnyen előfordulhat mindkét eset, a legvalószínűbb eshetőség mégis talán az, hogy bár Fernández megpróbálja majd a szinte lehetetlent Moyano hatalomba juttatásával, Scioli mégsem fogja annyiban hagyni a befolyás átmentést és felveszi a kesztyűt az eddig az országot irányító erőkkel.
Németh Áron Attila
