Oroszország nemrég elismerte, hogy Sztálin utasítására hajtották végre a több mint 22 000 ezer lengyel életét kioltó tömeges kivégzést. A kérdés csak annyi, hogy miért épp most? A válasz egyrészről akár egy mondatban is összefoglalható: mert Medvegyev államfő a napokban Lengyelországba látogat, és utat akart nyitni a Moszkva- Varsó közeledésnek. Másrészről ennél azért bonyolultabb az helyzet.
A második világháború elején, 1940-ben több mint 22 000 lengyel rabot lőttek hátulról fejbe, hogy aztán tömegsírokba lökjék a testeket. Az esetet elég sokáig sikerült eltussolni, míg 1943-ban a németek rá nem bukkantak az egyik, katyni erdőben található tömegsírra. Az akkori szovjet vezetés ezt rögtön kihasztálta, hogy a náci németek tettének állítsa be a szörnyűséget. Azóta azonban kiderült a szovjeteket terheli a felelősség. Egészen pontosan Sztálint, aki a végső parancsot adta. A szovjetek feltételezése szerint a rabok szabadulásuk után kommunistaellenes mozgalmakat indítottak volna, amit persze nem lehetett megengedni. Felmerül a kérdés, hogy Sztálin miért ragaszkodott ehhez a drasztikus megoldáshoz, miért nem küldte őket egyszerűen munkatáborokba? Sok feltételezés közül a leghihetőbb, hogy nem akarta megkockáztatni annak a lehetőségét, hogy a második világháború után esetleg újra államformát öltő Lengyelországnak katonaságában kössön ki ez a rengeteg ember. Ebben az esetben a Szovjetunió ugyanis fenyegetve érezte volna magát. Mindenesetre ez végső lökés volt a két ország kapcsolatának megromlásában. S ez volt az a seb, amit még az idő sem tudott begyógyítani. Lengyelország híresen jó kapcsolatot ápolt az Egyesült Államokkal, és szerény mozgási területén belül ott tett keresztbe Moszkvának ahol csak tudott. Egészen idáig. A múlt heti bejelentés ugyanis alapjaiban változtathatja meg a két ország kapcsolatát. Oroszország nyilvánosan megtette felelősnek Sztálint, ezzel együtt együttérzéséről biztosította a lengyeleket. A varsói viszhangok egyelőre kedvezőek. Lengyelország pozitív gesztusként értékelte a fejleményeket, és mint mondja, nem zárkózik el attól, hogy jó viszonyt ápoljon Oroszországgal. Ami most nagyon jól jönne Moszkvának.
("A bűnös - Sztálin", forrás: www.telegraph.co.uk)
A kérdés összetettsége abban rejlik, hogy túlmutat Lengyelország keretein. Ha jobban szemügyre vesszük a orosz külpolitika lépéseit láthatjuk, hogy itt nem konkrétan Lengyelország a cél, hanem Európa teljes egészében. Varsó csak a kezdeti lépés, mondhatjuk a legkeményebb dió (ami fent leírtak értelmében nem meglepő). Méghozzá egy olyan dió, amit az igen közeli jövőben nem ártana megtörni, mert az ország hamarosan kulcspozícióban lesz. Lengyelország külpolitikai virágkorát éli. 2011 második felében átveszi az EU soros elnöki pozícióját, és nem titkoltan mély nyomokat szeretne hagyni azon a bizonyos hat hónapon. NATO tagként pedig már a Bush érában is amolyan „hot zone-ként” volt elkönyvelve, egy területére tervezett rakéta radar rendszer telepítése miatt. Oroszország ezt akkor nem engedte, mert féltette saját arzenálját.
A novemberi lisszaboni NATO csúcs, azonban merőben új fejleményeket hozott. Először is Moszkva hivatalos volt az űlésre. Másodszor az USA nem titkoltan komoly szerepet szán Oroszországnak egy közös rakátaellenes védelmi rendszer kiépítésében. Medvegyev egyértelműen azt az álláspontot képviseli, hogy a két nagyhatalomnak együtt kell fellépnie az esetleges nukleáris fenyegetettség ellen. A legérdekesebb mégis az oroszok készségessége. E mögött egyértelműen az Észak- Koreából valamint Iránból jövő fenyegetettséget kell keresni. Talán Moszkva ráébredt, hogy vele vagy nélküle, de Obama megcsinálja védelmi rendszer kiterjesztését. Akkor pedig saját érdekében jobb ha részt vesz benne. Most már a lengyel radartelepítést sem látja lehetetlennek. Állítása szerint, a radar nem olyan rakétákat venne célkeresztbe, mint amilyen neki van. Így ugye már mindjárt más a helyzet. Nem szabad elsuhanni az olyan hírek felett sem, mint az orosz segítség az USA afgán háborújában. De mindez, hogyan érinti az európai kapcsolatokat? Idáig ugye arról volt szó, hogy Oroszország, hogyan segít. Segít egy védelmi rendszer kiépítésében (neki is érdeke), segít az USA-nak, tulajdonképpen minden NATO tagnak. Ez azonban nem fog a végtelenségig menni. Moszkva soha nem arról volt híres, hogy másodhegedűs legyen. Medvegyev ki is jelentette, hogy egyenrangú félként akar az USA-val együttműködni. Szeretné ha az ő szavának is olyan súlya lenne, mint Amerikáénak. Nem árt tehát „barátokra” szert tenni, hogy legyen egy-két ország, amely Moszkva ötleteit pártolja. Ehhez pedig nem árt, ha a NATO erősen nyugat orientált kis európai országait előbb megpuhítja....
Soós Bea
