Obama és Amerika

2011. január 27.

Magyar idő szerint szerda hajnalban Barack Obama amerikai elnök ismét megtartotta az Egyesült Államok helyzetéről szóló beszédét a Kongresszusnak, amely minden adminisztráció számára az adott év talán legfontosabb eseménye. Bár a szakértők abban egyetértenek, hogy az Obama által elmondottak egy világos és sikeres jövőképet vázolnak fel az országnak, sokan mégis kissé bizonytalannak látják az oda vezető utat.
 
Az első elnöki évértékelőt, vagy, ahogy Amerikában nevezik, a „State of the Union” beszédet 1790-ben George Washington tartotta. Ám akkor ebből a szokásból még nem lett hagyomány, mivel egy másik legendás elnök, Thomas Jefferson véleménye szerint a beszéd nem egy szabad ország vezetőjének, hanem sokkal inkább egy brit uralkodó kinyilatkozásának tűnt. A kongresszusi évértékelők éppen ezért egészen a 20. század elejéig, Woodrow Wilson elnök beiktatásáig nem keltettek különösebb figyelmet az Egyesült Államokban, hiszen azok rendre csak írásos formában kerültek a képviselők és szenátorok elé. Azóta viszont - néhány évet leszámítva – a State of the Union beszéd szinte minden évben az egyik politikai csúcspont, amely már nemcsak a politikusok, de a média és a lakosság figyelmét is lekötik.
 
Barack Obama második évértékelőjét azonban a szokásosnál is nagyobb érdeklődés kísérte tegnap éjjel, hiszen az Államok rég nem látott nehéz helyzetben van a globális gazdasági válság kirobbanása és saját tragikus pénzügyi helyzetének felismerése óta. Ezért aztán talán nem meglepő, hogy Obama elsősorban a gazdasággal foglalkozott beszédében. A konkrét intézkedéseket nézve az amerikai elnök egyrészről minden állami kiadás befagyasztását javasolta (kivéve az oktatás, infrastruktúra és fejlesztés területén), másrészről jelezte, hogy kész a deficitet drasztikusan lefaragni (kizárólag hosszútávon – szerk.), az adókat csökkenteni, a munkahelyek számát pedig növelni, hogy a további gazdasági fellendülés ne Kínában vagy Indiában, hanem az Egyesült Államokban keletkezzen. Ezek persze egytől egyig olyan intézkedések, amelyek a Republikánus szíveknek kedvesek. Nem beszélve arról, hogy az elnök még megemlítette, hogy akár az egészségügyi reform bizonyos passzusait is kész megváltoztatni, ha az ellenzék értelmes vitában olyan ötleteket terjeszt be, melyek megfontolandóak.
 
(Obama beszéde 2010-ben, forrás: www.rubytall.com)
 
Obama igazi célja tehát ebből a rövid felsorolásból is egyértelműen kitűnik, hiszen egy nehéz helyzetben lévő elnöknek, aki nemrég súlyos vereséget szenvedett az időközi választásokon és, aki megválasztása óta tulajdonképpen önmagát keresi, úgy kellett ez a beszéd, mint egy falat kenyér. Főleg, hogy hosszúidő után most végre ismét a régi, 2008-as Barack Obama álhatott fel a kongresszusi pódiumra – jegyezte meg több elemző. Ez a változás érezhető is volt szinte minden szóban, amit az elnök elmondott, hiszen az a magabiztosság, eltökéltség, bátorság, valamint kooperációra készség, ami a beszédben tegnap tükröződött, lényegében eltűnt a megválasztással. Azt, hogy ez elég lesz-e a lakosság és a republikánusok vissza-, illetve megnyerésére talán csak 2012-ben, az esetleges újraválasztáskor derül ki. De tény, és a legtöbb amerikai lap is ezt emelte ki az elnöki évértékelőből, hogy frissítő volt látni Obamát ismét olyannak, amilyen valójában, egy vízióval telt és határozott vezetőnek.
 
Természetesen a pozitív összkép ellenére voltak bizonyos kérdések, amiket az elnök sokak meglepetésére teljesen elfelejtett megemlíteni, ilyen volt például Guantanamo bezárása és a közel-keleti béke helyzete, vagy csak egyszerűen visszás volt megemlíteni például Tunézia helyzetét. Ami a terrorista börtönt illeti, Obama egyik választási ígérete volt, hogy bezárja a Bush-éra egyik leghírhedtebb mementóját, erre eddig mégsem került sor. A közel-keleti béke megoldásával, bár próbálkozott az elnök, a tárgyalások hamvába holtak az izraeliek és palesztinok szembenállása miatt, mindenesetre pár bíztató szó talán elfért volna a gazdasági kérdések mellett. Végezetül pedig Tunézia támogatása azért visszás, mert az Egyesült Államok korábban nyíltan támogatta Bin Ali elnök autoriter államvezetését, így most arról beszélni, hogy a szabadságot a világon mindenhol támogatja az Egyesült Államok, erősen véleményes.

 

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr552617302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása