A brazil elnökasszony hagyománykövető látogatása kétségtenenül a két ország szoros gazdasági és politikai kapcsolatának tanúbizonysága. Dilma Rousseff hangsúlyozta, hogy Argentínára továbbra is úgy tekint, mint nélkülőzhetetlen partnerre, mind a regionális integració mélyítése, mind a régió nemzetközi jelenlétének növelése terén. Mindemellett azon tény mellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy mindkét elnökasszony személyében - amennyiben a Perón halálát követően, választás nélkül az elnöki székbe került Isabel Perónt nem számítjuk - az első demokratikusan megválasztott női államfőt tisztelhetjük. Az más kérdés, hogy ez mennyiben a saját érdemük.  

 

A két elnöknő kétségtelenül mutat néhány közös vonást a hatalomra kerülés körülményeinek tekintetében, de életrajzuk nagyban különbözik. Mindketten magas végzettségűek, karakteres személyiségek és ambiciózus politikai pályafutást tudhatnak maguk mügött, azonban a hasonlóság ezzel véget is ér. Rouseff, példának okául, tagja volt egy, a katonai diktatúra ellenes gerillaszervezetnek, míg Fernández az aktív politikai ellenállás helyett Patagóniába költözött, és mint ügyvéd kereste kenyerét az argentínai katonai diktatúra idején. Cristina Fernández tulajdonképpen férjével játszott politikai tandemnek köszönheti az elnöki széket, míg Rouseff Lula árnyékából került elő, utóbbi politikájának folytatása zálogaként.

 

(Dilma Rouseff és Cristina Fernández, forrás: www.en.mercopress.com)

 

Az előzmények ismeretében tehát nem meglepő, hogy a két elnökasszony elődeik politikai örökségét viszik tovább. A találkozó során a napirendi pontok közt szerepelt a Mercosur és az Unasur regionális szerveződések mélyítése, melyeket Brazília már évek óta lelkesen támogat, és melynek révén nem titkolt célja saját politikai súlyának növelése a nemzetközi színtéren. Az együttműködés e téren korántsem meglepő, hiszen éppen Lula volt az integrációt szorgalmazók legfőbb mozgatórugója, illetve Néstor Kirchner – Cristina Fernández október végén elhunyt férje, korábbi elnök (2003-2007) - lett volna az UNASUR első főtitkára. Rouseff azonban ezúttal azt javasolta, hogy a posztot inkább rotációs alapon töltsék be, lehetőleget nyújtva ez által a kisebb országok képviselői számára.

 

Dilma Rouseff egy, a megbeszélést követő argentin újságíróknak adott interjúban hangsúlyozta, hogy a jószomszédi viszonyon, illetve a szoros kapcsolat alatt nem csupán a mára jelentős gazdasági kapcsolatokat érti, hanem egyfajta speciális politikai kapcsolat kialakítására törekszik déli szomszédjával. A különleges politikai szövetség tulajdonképpen egy közös stratégiai együttműködést jelentene, mely elsősorban a régió fejlődését segítené elő, mert, mint az ismeretes, ahhoz a két gazdasági nagyhatalom együttműködése elengedhetetlen fontosságú - mondta. A két elnökasszony kiemelte, hogy a női együttműködésre és szívósságra építve céljuk, hogy a 21. század végre Latin-Amerika évszázada legyen.

 

Kevésbé tulajdonít jelentőséget az argentin államfővel való együttműködésnek Barack Obama, aki márciusi – hivatalba képése óta első - latin-amerikai körútja során csak Brazíliába, Chilébe és El Salvadorba látogat el. A hírek hallatán az argentin diplomácia és az elnöki hivatal is közömbösnek mutatkozott, ugyanakkor a tény, hogy Obama szerint Fernández nem tartozik a térség “legjelentősebb” vezetői közé csak azt a tendenciát támasztja alá, hogy Brazília gazdasági előretörése és Chile demokratikus és gazdasági stabilitás terén nyújtott teljesítménye egyre inkább háttérbe szorítja Argentínát. Megjegyzendő továbbá, hogy az argentin-amerikai kapcsolatokra a Wikileaks által kiszivárogtatott dokumentumok sem voltak kedvező hatással, ugyanis azok Cristina Fernández elnöki alkalmasságát, valamint elmeállapotát taglalták.

 

A felek ugyanakkor kielégítőnek találják a két ország kapcsolatát, annak ellenére, hogy az utóbbi egy évben amerikai vállalkozók több alkalommal panaszkodtak az argentin jogi stabilitás hiányára, illetve arra, hogy az USA chilei származású Latin-Amerikai ügyekért felelős államtitkárát, Arturo Valenzuelát az elnökasszony egyik Buenos Aires-i látogatása alkalmával sem volt hajlandó fogadni.

 

Barack Obama latin-amerikai körútjának bejelentése alkalmával hangsúlyozta, hogy az USA az utóbbi időben felmerült ázsiai prioritások ellenére továbbra is elkötelezett a régió iránt. Brazíliai látogatása egyértelműen a dél-amerikai óriás gazdasági fejlődésének elismerése, illetve kiváló alkalom, hogy a nyíltan Lula-barát Obama szorosabbra fűzze kapcsolatát az új elnökasszonnyal. Chilében Sebastián Piñeraval, az ország Pinochet-éra óta első jobboldali elnökével találkozik majd, míg az El Salvadori látogatás jelentősége abban rejlik, hogy először fog kezet amerikai elnök Mauricio Funes-szel, az egykori baloldali gerillák politikai örökösével, akik ellen az Egyesült Államok a nyolcvanas években fegyveresen is beavatkozott az el salvadori polgárháborúban.