Miközben a világsajtó a líbiai polgárháborúra és a nemzetközi beavatkozásra összpontosít, egy nem kevésbé drámai összecsapás van kibontakozóban az Arab-félsziget déli csücskében. A jemeni tüntetések háborúvá szélesedése sokkal komolyabb biztonsági következményekkel járna, mint szinte bármi, ami Líbiában történhet.
Az arab világon végigsöprő forradalmi hullám a legstabilabbnak hitt rendszereket, a leginkább beágyazott diktátorokat kezdte ki leginkább. Először a Tunéziát titkosszolgálatán keresztül kemény kézzel irányító Ben Alit kergette el a népe, majd az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségesének, Mubaraknak kellett távoznia a hatalomból, Kadhafi ellen pedig szinte az egész világ összeszövetkezett. Az előbbiekhez képest sokkal kevesebb figyelmet kapnak a jemeni események, részben a jóval nagyobb földrajzi távolság miatt, de persze az is bizonyára szerepet játszik ebben, hogy Jemen nem rendelkezik számottevő kőolaj- vagy földgázkészletekkel. Az Ali Abdullah Szaleh három évtizedes uralma alatt sínylődő államnak azonban Líbiánál sokkal jelentősebb stratégiai szerepe van a térségben, amelyről hajlamosak megfeledkezni a nyugati hírforrások.
(Ők is változást akarnak, forrás: theaustralian.com.au)
A hidegháború során Németországhoz vagy Koreához hasonlóan megosztott Jemen ugyan egyesült 1990-ben, azonban a különböző területek mind a mai napig igyekeznek elszakadni Szanaa, a főváros fennhatósága alól. A képet tovább bonyolítja, hogy Jemen társadalmi szerkezete őrizte meg talán a leginkább a törzsi berendezkedést az arab világon belül. A törzsi logika áthatja az élet minden területét, a katonai és politikai elit csúcspozícióiban Szaleh elnök törzséhez tartozó férfiak ülnek, legfelül természetesen a közeli rokonokkal. A mostani konfliktus eszkalálódása ezeket a törésvonalakat szélesítheti ki, pedig Jemen összetartása még nyugodtnak számító időben is nehéz feladat. Jelenleg az ország a polgárháború szélén egyensúlyoz, a tüntetők követelik Szaleh és garnitúrájának lemondását, ráadásul a hadsereg egy része is a reformokat követelők oldalára állt.
A Szalehhez hű erők egy polgárháborúban való lekötöttsége több jemeni fegyveres csoportnak adhat egyedülálló lehetőséget és legalább két országnak komoly fejtörést. A háború első haszonélvezői a központi kormánytól elszakadni vágyó területek lehetnek, a déli és északnyugati régiókban várható önálló kormányzatok alakulása. A legnagyobb nyertes azonban az al-Káida regionális szervezete lehet, amely napjaink egyik feltörekvő terrorcsoportja. Ez a szárny annak ellenére, hogy jelentős merényletet még nem sikerült végrehajtania, ambiciózus kísérleteket már tett és ideológiai szerepe megkérdőjelezhetetlenül növekszik a radikális iszlamista körökben, különösen az interneten. A jemeni instabilitást kihasználva ez a csoport komoly támadásokat intézhet hazai vagy akár szaúdi célpontok ellen, továbbá olyan bázist építhet ki, amelyet a nyugalom helyreállása után is már jóval nehezebb lesz felszámolni. Ne felejtsük el azonban, hogy annak ellenére, hogy az Egyesült Államokból csak úgy dől a pénz és kiképzési segítség a jemeni biztonsági szolgálatoknak, mindeddig képtelenek voltak komoly előrelépést tenni az al-Káida helyi csoportjainak felgöngyölítése terén. Amennyiben Jemenben lecserélődik a hatalmi elit, azzal pontosan azok a Szaleh-hez hű tisztek és csoportok kerülnének ki a vezetésből, amelyek leginkább részesültek az amerikai segítségből, tehát az ország egy sokkal gyengébben kiképzett és felszerelt terrorelhárító erőkkel venné fel újra a harcot az egyre erősödő terroristákkal szemben.
Végezetül pedig az iráni előretörés és a szaúdi védekezés újabb terepévé válhat Jemen, hiszen a perzsa állam már eddig is támogatta a kisebb-nagyobb intenzitással folyó síita felkelést északon, amely az egyik elszakadni vágyó terület egyben. Ez a konfliktus már 2009 második felében is valódi háborúvá szélesedett, amelybe Szaúd-Arábia is beszállt, bár erről az egészről nem nagyon igyekezett tudomást venni a világ. Amennyiben, kihasználva a Szaleh-hez hű erők lekötöttségét, a síiták újra megpróbálnak elszakadni Jementől, ezzel a szaúdi vezetés lépéskényszerbe kerül, hiszen a síita felkelések átterjedhetnek Szaúd-Arábia déli tartományaira, továbbá felbátoríthatják az ország keleti felében, éppen a legfontosabb olajmezők fölött élő szaúdi síitákat. A királyság ezzel már a második fronton érezheti Irán előrenyomulását, hiszen néhány hete hadsereggel segített leverni a Bahreinben folyó síita lázadást, amely mögött ugyancsak a perzsa állam állhatott, legalább is részben.
A jemeni események tehát sokkal jelentősebb következményekkel járhatnak, minthogy lemond-e egy arab diktátor vagy sem. A nemzetközi és regionális terrorizmus és az iráni befolyás megerősödését is okozhatja a polgárháborúba, vagy akár csak egy hosszantartó patthelyzetbe merülő Jemen. Arról már nem is beszélve, hogy a Vörös-tengeren folyó hajózást már a szomszédos bukott államból, Szomáliából is veszélyeztetik a kalózok, a jemeni állam szétesése hasonló fenyegetést jelentene északról, ezzel tovább nehezítve, vagy akár ellehetetlenítve a Szuezi-csatornán folyó hajózást és kereskedelmet.
Csepregi Zsolt
