Félig üres, félig teli - vízművek itthon és Európában

2011. április 08.

Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten jelentette be azon elképzelését, miszerint az ország eddig privatizált vízműveit újra állami kézben lenne ésszerű összpontosítani. Véleménye szerint erre azért lenne feltétlen szükség, mert a nemzeti vízkincs nem szabad, hogy külföldi tulajdonba kerüljön. A probléma érdekes módon jelenleg nem csak nálunk, hanem több más európai államban is aktivitásra készteti a politikai elitet vagy a társadalmat.
 
Szakértők szerint a magyar kormányfő kijelentése inkább a nagyközönségnek szólt, lévén a magyar vízmű hálózat alapvető részei mai napig állami tulajdonban vannak. Az infrastruktúra csúcsa felé haladva (a harmadik-negyedik szinten) viszont már találunk négy olyan gazdasági társaságot is, melyeknek, bár többségi része magyar – legtöbbször önkormányzati – tulajdonban van, részvényesei között felfedezhetünk külföldi cégeket is. A Greenwichi Egyetem által készített, az európai vízművekről szóló tanulmányában megtalálható az összes fontos részesedési adat: a Fővárosi Vízművek 25 százaléka van a Suez-RWE (előbbi francia, utóbbi német cég) közös projektszervezetének a kezén, a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. szintén 25 százaléka van a Veolia Environnement (francia) magyar leányvállalata és a Berlinwasser (német) konzorciumának tulajdonában, a Szegedi Vízmű Zrt. 49 százaléka a Veolia-hoz tartozik, valamint számolhatunk még külföldi privatizációs partnerrel a Pécsi Vízmű esetében is. Itt a cég 49 százaléka a Suez tulajdona, ám a pécsi városvezetés 2009 szeptemberében megszüntette a vízellátási szerződést a PV-vel, és annak jogát egy teljesen magyar vállalatnak, a Tettye Zrt-nek adta át. A drasztikus döntést heves sajtóvisszhang követte, jelenleg épp a kártérítési tárgyalások előkészítése folyik a Suez és az önkormányzat között, akik közt több milliárd forint cserélhet gazdát. Bár még egy ilyen, a pécsihez hasonló gyors és agresszív lépés nem várható, azonban a tárgyalásokat már megkezdték a külföldi felekkel, így a vízművek államosítása valószínűleg révbe fog érni a közeljövőben. Ehhez akár követendő példát is mutathat a párizsi főpolgármester, Bertrand Delanoe, aki két héttel ezelőtt bejelentette, hogy a víz árát 8 százalékkal tudják csökkenteni (ilyen 1985 óta nem történt). Mindezt
annak köszönhetően, hogy másfél évvel ezelőtt állami kezelésbe helyezték a vízműveket.
 
("Máshol sem eladó", forrás: www.procidattiva.wordpress.com)
 
Sőt, jelenleg úgy tűnik, hogy a túlzottan magasnak tartott, külföldi cégek által diktált vízárak kérdése nem csak nálunk, vagy Franciaországban, hanem Európa-szerte kardinális problémává fejlődött. Olaszországban például januárban 1,4 millió aláírással fordultak a legfelsőbb bírósághoz, valamint március 26-án 300 ezren gyűltek össze Rómában, hogy népszavazásnak vessék alá a vízmű-privatizációs törvényt. A szavazást végül június 12-re és 13-ra írták ki, ekkor dönthet közel 50 millió olasz választópolgár, hogy szeretné-e újra állami kézben látni a vízellátást. A privatizációs hullám itt sokkal erőteljesebb volt, mint Magyarországon, a főbb cégek sokkal biztosabb pozíciókat szereztek a piacon az évek során (a Suez 5 különböző cégben 5,4 százaléktól 70 százalékig terjedő részesedést élvez, a Veolia 4 cégben 19-től 50 százalékig stb.). Hasonló helyzet jött létre Németországban is, ahol a berlini vízművek közel felét privatizálták 12 éve. A Veolia és az RWE ezen szerződéseit azonban a legutóbbi időkig titokban tartották, a helyi lakosok legnagyobb ellenkezésére. Idén februárban sikerült népszavazást kiírni az ügyben, melyet elsöprő többséggel nyertek azok, akik a szerződések publikálását szerették volna látni. Ezekből kiderült, hogy a szóban forgó cégek teljes körű garanciákat és engedményeket kaptak a vízellátás fejlesztésért és gazdaságosabbá tételéért, melyből végül közel semmi nem valósult meg. A szerződés nyilvánossá tételét az első lépésnek tekintik a privatizáció visszafordítása érdekében folytatott harcban. Németországban ugyanis jelenleg a Suez 100 százalékban birtokol egy helyi céget, a Veolia 3 cégben élvez tulajdonjogot 25-től 74,9 százalékig. Sőt, nem is kell ennyire messzire mennünk, hogy a magyar helyzethez hasonlót találjunk: Romániában szintén egyre több koncessziót ítélnek inkább önkormányzati vállalatoknak a privatizált cégek helyett.
 
Összességében tehát látható, korántsem egyedülálló, netán renitens viselkedést tapasztalhatunk a magyar kormány részéről, mikor a vízművek államosítása kerül szóba. A kontinensen pillanatnyilag több ország indult el hasonló úton, így sokkal inkább egyfajta európai trend követésének és annak itthoni kommunikációjának lehetünk szemtanúi jelenleg a belpolitikai életben.

 

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr92808917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása