Magyarország után, de még Németország előtt, Ven Csia-pao kínai miniszterelnök három napra az Egyesült Királyságba látogatott, hogy erősítse a két ország közti politikai-kereskedelmi kapcsolatokat. Az út bár mindkét fél szerint sikeres volt, Kína második embere mégis talált okot arra, hogy nyilvánosan és határozottan visszautasítsa a brit (és egyben nyugati) sajtó kioktató hangnemét az emberi jogok kérdésében.
Ven Csia-pao csak úgy, mint Magyarországon, a brit szigeteken is a mosolygósabb, joviálisabb arcát mutatta; bár tény, sok elemző szerint, köztük a DiploMaci szakértője, Szunomár Ágnes szerint is, Ven esetében ez nem olyan meglepő, mivel a kínai állampárton belül a politikus a demokratikusabb értékek képviselői közé tartozik. Ebből az állapotából pedig a nagy nyilvánosság előtt mindössze egy is időre, a David Cameron miniszterelnökkel tartott közös sajtótájékoztatóján esett ki, amikor a Sky News ismert politikai újságírója (Adam Boulton) számon kérte rajta, hogy országa mikor fog végre tenni az emberi jogok fejlődéséért. A kínai miniszterelnök válasza ugyanis a korábban tapasztaltakkal szemben hűvös, kimért és határozott volt, amiben Ven felhívta mind az újságíró, mind a nyugati média figyelmét arra, hogy Kína egy 5000 éves múlttal rendelkező állam, amely ennek köszönhetően nem szorul más országok kioktatására, főleg nem olyan ügyekben, ami csak és kizárólag a kínai emberekre tartozik. Hozzátette még, hogy a Sky News tudósítója is jobban tenné – ahogyan azt ő maga például teszi –, hogy végig látogatja Kínát, tartományról tartományra, és saját szemével győződik meg az ember jogi helyzetről, nem pedig fél információkból próbál tényeket gyártani.
("Erre inni kell - David Cameron és Ven Csia-pao", f: www.allvoices.com)
A fajsúlyos válasz persze David Cameronra helyezte a figyelmet, de a brit kormányfő – annak ellenére, hogy sokan várták tőle – tavalyi kínai látogatásához hasonlóan nyilvánosan megint nem vonta kérdőre a kommunista ország második emberét. Ezzel kapcsolatban Cameron mindösszesen annyit volt hajlandó mondani, hogy személyesen nincsenek tabu témák a vezetők között, valamint, hogy a két ország különböző, fejlettségben és történelemben egyaránt, és éppen ezért a kölcsönös tisztelet megilleti egymást. Néhány elemző azért „a politikai és gazdasági fejlődés kéz a kézben járnak, egyik erősíti a másikat” cameroni mondatot burkolt odamondásnak ítélték; e sorok írója azonban nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget. Már csak azért sem, mert David Cameron az egész kérdésre nagyjából 2 percet vesztegetet, hiszen ő is, ahogy nyilván a kínaiak is, elsősorban a gazdasági és a kereskedelmi ügyekkel akartak foglalkozni, illetve beszélni. Annak ellenére, hogy jelentős bejelentés nem hangzott el, lévén, tavaly novemberben az Egyesült Királyság kvázi előre megegyezett a mostani intézkedésekről (2015-ig a Kína és az Egyesült Királyság közti kereskedelmet 62 milliárd fontosra kell duzzasztani). Az egyedüli újdonság egy közel 1,5 milliárd fontos beruházási csomag – benne 24 megkötött üzlettel, melyek kiterjednek a szesziparra, az energia szektorra, az infrastruktúrafejlesztésre, stb. – aminek keretében például a Diageo italóriás felvásárolt egy 3000 éves égetett szesz készítőt, a Shui Jing Fang-ot .
Röviden tehát Ven Csia-pao szigetországi útját úgy lehetne összefoglalni, hogy jött, látott és győzött. Hiszen a brit vezetés a magyarokhoz hasonlóan tejben-vajban fürösztötte a kínai miniszterelnököt, ráadásul a városban szinte az összes agresszív ellentüntetést felszámoltak, ami az emberi jogokra, vagy Tibet helyzetére hívta volna fel a helyiek figyelmét. Ven és Kína ezzel, na meg persze az éppen most folyamatban lévő németországi úttal, végérvényesen megérkezett az EU-ba. A távol-keleti országot ugyanis már nem lehet fél vállról venni, sőt, ha őszinték akarunk lenni, akkor a gazdasági problémákkal küzdő európaiak nem is tehetik meg, hogy ne figyeljenek Kína szavára.
Németh Áron Attila
