Augusztus 5-én gyakorlatilag mérföldkőhöz ért a Standard & Poor’s (S&P) amerikai hitelminősítő intézet, amikor a történelem során először leminősítette az Egyesült Államok hitelbesorolását az addigi tripla A-ról AA+-ra. Véleményem szerint ez a döntés két nagyon komoly, elsősorban a jövőben érezhető következménnyel járhat. Az egyik, hogy az Obama adminisztráció megelégeli a három legbefolyásosabb hitelminősítő intézet (S&P, Fitch, Moody’s) működését és rövid úton megtesz majd mindent annak érdekében, hogy nemes egyszerűséggel felszámolja őket. Elsőre ez a lépés talán meglepőnek tűnhet, ám elnézve az elmúlt napok fejleményeit (itt, itt), lehet, hogy az S&P mégis rossz lóra tett a másfél héttel ezelőtti döntésével. A másik lehetőség pedig, hogy marad minden a régiben és a hitelminősítők újabb, korábban beton biztosnak hitt besorolásokat rontanak le; például olyanokat, mint amilyen Franciaországé. Éppen ezért a Sarkozy-kormány aggodalma több mint érthető. Azonban az, hogy valóban bekövetkezik-e a leminősítés még bizonytalan.

 

(Egy hajóban eveznek, f: www.rfi.fr)

 

Egyrészről azért, mert maga az S&P vezető európai elemzője szerint is a francia besorolás leminősítését egyelőre semmi sem indokolja; később hozzátéve persze, hogy adott esetben egy ilyen lépés nem elképzelhetetlen. Másrészről meg a francia elnök, Nicolas Sarkozy és kormánya által az elmúlt héten felvázolt gazdasági lépések biztatónak nevezhetők. Ezek közül külön említést érdemel a deficit lefaragása (2013-ig 3%-ra) és az államadósság visszavágása. Azonban míg előbbire van esély, hiszen a 2010-ben még 7,1%-os hiány idén (várhatóan) már csak 5,7%-os lesz, addig az utóbbira nem nagyon, lévén, az államadósság aránya (GDP-hez viszonyítva) jelenleg is kb. 85-86% körül mozog. Nyilván ez a szám erős gazdasági növekedéssel, vagy éppen komoly politikai hátszéllel elérhető lenne. De tekintve, hogy a francia gazdaság finoman fogalmazva sem most éli aranykorát (a jelenlegi növekedési ütem 0,2% körül mozog), valamint a tény, hogy az adósság lefaragásához az ellenzék is kellene, hiszen Sarkozy alkotmányba szeretné foglalni annak szükségességét, lényegében megoldhatatlan problémaként tornyosul az egyébként is tragikus elfogadottsági mutatóval rendelkező elnökkel szemben. Persze a szocialisták így a választások előtt nem sokkal, mintegy „lovagi” gesztusként mögé állhatnának Sarkozy tervének, ám sokkal valószínűbb, hogy nem fognak, helyette inkább hagyják elvérezni az elnököt a választók kezei között; közben pedig nyilván reménykednek benne, hogy a gazdaság valahogy állva marad, illetve, hogy Sarkozy tragikusan lebőg a közelgő választásokon.

 

Ahhoz tehát, hogy Nicolas Sarkozy megtarthassa pozícióját és, hogy vele együtt Franciaország is a saját tripla A besorolását, természetesen változtatások kellenének, még hozzá húsba vágóak. Az S&P szerint a leminősítés elkerülése csak úgy lehetséges, ha a szociális ellátó rendszeren, a nyugdíjrendszeren és az állam költségvetésen is komoly kiigazításokat eszközöl a kormány. Sarkozy persze ezek után jelezte, hogy mindenre hajlandó, hogy megmentse a gazdaságot, akár több milliárd euró megtakarítására is a következő, 2012-es költségvetésben. Dehogy lesz-e erre lehetősége az elnöknek, mondjuk az újabb megszorítások eredményezte tüntetések miatt, erősen kérdéses. Ahogy maga Sarkozy helyzete is, aki amilyen üstökösszerűen érkezett, hamarosan (akár) ugyanúgy távozhat is az Elysée-palotából.