Maga a történet nem új, hiszen Dominique de Villepin volt miniszterelnök már december elején bejelentette indulását a 2012-es francia elnökválasztáson. Mégis, érdekes kérdés, hogy a jelen viszonyok milyen várható eredményt vetítenek előre áprilisra, a választások első fordulójára.
A közel két évtizedes politikai tapasztalattal rendelkező Dominique de Villepin hosszú pályafutása alatt volt kabinetfőnök, külügyminiszter, belügyminiszter és miniszterelnök is. Ám látványos karrierjéhez szorosan kapcsolódik a volt francia elnökkel (Jacques Chirac – szerző) ápolt barátsága, aki ráadásul soha nem is rejtette véka alá, hogy pártjának emberei közül Villepin az egyik személyes kedvence. Chiracnak ellenben nem volt közömbös egy másik, szintén ambiciózus politikus sem, név szerint Nicolas Sarkozy. A jelenlegi elnökkel azonban nem volt olyan felhőtlen a viszonya, mint Villepinnel. Főleg, 1995 után nem, amikor is Sarkozy látványosan Édouard Balladur mellé állt az elnökválasztási versenyben. De nem csak Chirac és Sarkozy, hanem Villepin és Sarkozy között is komoly feszültség alakult ki az elmúlt bő másfél évtizedben, aminek lényegében csak betetőzése volt a hírhedt 2007-es Clearstream botrány (Villepint vád alá helyezték, miután felmerült a gyanú, hogy több francia politikussal egyetemben a Clearstream luxembourgi bankon keresztül mostak tisztára kenőpénzeket, amiket 6 darab La Fayette típusú hadihajó eladás után kapott az állam – szerző).
("Sarkozy végzete?" - Dominique de Villepin, f: www.europe1.fr)
Azt követően, hogy a volt miniszterelnököt felmentették az őt ért vádak alól, lényegében biztos volt, hogy valamilyen úton-módon, de bosszút fog állni az elnökön. Ez az idő pedig sokak szerint éppen most jött el. Egyrészről, mert Sarkozy láthatóan nem tudja népszerűségét növelni, függetlenül, például a külpolitikai sikerektől (Líbia, aktív EU-s fellépés, stb.). Másrészről pedig Sarkozy így sem acélos választói bázisa jelenleg szét van aprózódva, hiszen Francois Bayrou, vagy éppen Hervé Morin is inkább valószínűleg tőle és nem Francois Hollande szocialista elnökjelölttől venne el szavazatokat. Villepin tehát minden bizonnyal úgy gondolkodik, hogy az a néhány százalék (az LH2 közvélemény-kutató decemberi felmérése alapján kb. 2 százalékra számíthat), amit ő el fog érni az áprilisi választásokon elég lehet ahhoz, hogy az amúgy is gyenge Sarkozy végleg kivérezzen. Természetesen ez mind tárgytalanná válhat, ha a jelen állás szerint 13 százalékos támogatottsággal rendelkező centrista Bayrou odaáll a szocialisták mellé, de ez azért még korántsem biztos.
Ahogy az várható volt, az elnök stábja nem hagyta szó nélkül Villepin döntését, akit felelőtlenséggel, az UMP szétrobbantásával és egyéb hasonló vádakkal illettek, de egyértelmű, igazán csak a szélsőjobboldali kártya kijátszása, valamint a volt miniszterelnök újabb botrányai segíthetnek Sarkozyn. Utóbbi közül különösen kettő lehet figyelemreméltó. Az egyik a Bourgi-ügy, mely szerint a múltban több francia elnök kapott dollármilliókat afrikai diktátoroktól (Villepin itt elvben Chiracon keresztül érintett – szerző), illetve a másik, a Relais & Chateaux hotel és étteremlánc ügye, ami a háttérben sikkasztást sejtet. Előbbi esetében pedig a Nemzeti Front és Marine Le Pen egyre acélosabb helyzete és az ezzel való riogatás lehet a kulcs, hiszen a franciák nagy többsége még biztosan emlékszik arra az esetre, amikor 2002-ben a mostani pártelnök apja, a sok esetben nyíltan rasszista Jean-Marie Le Pen jutott a választások második fordulójába a szocialista jelölt, Lionel Jospin helyett. Akkor is részben a nagy pártok szavazatainak aprózódása volt az egyik kiváltó oka Le Pen történelmi sikerének. (A másik, véleményem szerint fontosabb ok azonban a közbiztonság kérdése volt, amire válasza akkor tájt csak Chiracnak és Le Pennek volt.)
Most viszont bizonyos, hogy a szavazat osztódás mellett a gazdaság fogja a legnagyobb szerepet kapni, már pedig ebben egyik párt sem tűnik erősnek. Kérdés persze, hogy a választók végül az elnöki ciklus alatt nem sokat teljesítő Sarkozynek, vagy inkább a szinte teljesen ismeretlen szocialista jelöltnek szavaznak-e bizalmat. Egy dolog azonban biztos, ha Villepin nem bukik bele a felmerült újabb botrányokba, akkor valóban ő (is) lehet a mérleg nyelve.
Németh Áron Attila
