A baloldali érzelműek és a populisták számára – főleg így a gazdasági világválság ki tudja hányadik évében – a bankárok keresztre feszítése rendkívül hálás téma. Hiszen, ha egy kicsit esik a kormány népszerűsége vagy megszorul a kincstár, esetleg egyszerűen rossz napja van valakinek a politikai élet baloldali (néha napján jobboldali) csúcsán a nemzetközi pénzvilág szidalmazása néhány százalékpontnyi népszerűséget, pár millió eurót, fontot vagy forintot mindig szállít a konyhára. Természetesen hiba lenne a részemről azt állítani, hogy az európai kormányok, miniszterek és miniszterelnökök éles kirohanásai rendre alaptalanok. Dehogy többször inkább igen, mint nem, az biztos. Ez az attitűd az elmúlt néhány évtizedben elsősorban a kontinensre volt jellemző, az Egyesült Királyságot csak ritkán kapta el egy-egy gyönge szellője. A helyzet azonban változni fog, ha nem is hosszú távon, de rövidtávon egész biztosan, a tények legalább is ezt mutatják.

Tegnap délután ugyanis David Cameron miniszterelnök, valamint George Osborne pénzügyminiszterek bejelentették, hogy az irányadó globális bankközi kamatlábak (LIBOR*) manipulálásának teljes hátterének kivizsgálására a lehető leghamarabb időn belül parlamenti vizsgálóbizottságot állítanak fel. A bizottság feladata – a csalás pontos felderítése mellett – a felelősök megtalálása lesz. Osborne ehhez még hozzátette, hogy a bizottság munkája kiterjed majd az érdekütközések felgöngyölítésére és javaslatok kidolgozására, hogy hogyan működhetne etikusabban és magasabb nívón a bankrendszer. Persze magában az, hogy felállítottak egy ilyen szerveződést még nem jelent semmit, lévén, nem ez lenne az első eset, amikor egy parlamenti vizsgálóbizottság semmi érdemlegeset nem állapít meg egy társadalmilag fontos üggyel kapcsolatban. De látva, hogy kivételesen milyen gyorsan reagált a mostanában döcögősen működő kormánykoalíció, aggodalomra adhat okot a City-ben. Nyilván Cameron és Osborne még így is tartózkodni fog a habzó szájú populizmustól, mert sem nekik, sem pedig a City-nek nem érdeke az, hogy a kirobbant ügy hosszú ideig a köztudatban maradjon. Előbbi esetében azért, mert a Királyság messze legsikeresebb gazdasági ágazata a pénzügyi szektor. Utóbbi esetében pedig azért, mert a globális válság miatt a 30’-as évek óta nem látott utálat fogadja szinte mindenhol a bankárokat. Mindenki érdeke tehát a minél gyorsabb és a minél megnyugtatóbb vizsgálati eredmény. Bár egyértelmű, hogy a lakosság és a bankárok véleménye arról, hogy milyen mértékű büntetés lenne majd jogos, vagy egyáltalán mi számítana megnyugtató eredménynek, erősen megosztott lesz.

Ám addig is, amíg ez kiderül, marad nekünk a Barclays siralmas helyzete. A britek egyik pénzügyi zászlóshajója, amely nem mellesleg a világ egyik vezető óriás bankja, rekord összegnek számító közel 300 millió fontot fizet ki az ügyben való kiemelt érintettsége okán (jelen állás szerint e bank alkalmazottai a leginkább érdekeltek a trükközésben – szerk). Emellett a bank elveszítette a City körökben nagy megbecsültségnek örvendő és makulátlan előélettel rendelkező elnökét (Marcus Agius); valamint félhet, hogy a botrány magával rántja a befolyásos vezérigazgatót, Bob Diamondot, aki a részvényesek nagy kedvence. Folytatása tehát következik.

Németh Áron Attila   

* A LIBOR leegyszerűsítve, az a referencia kamatláb, amely történetileg azt mutatja, hogy milyen kamat mellett adnak kölcsönt egymásnak a londoni bankok. Évtizedek alatt azonban a LIBOR olyan igazodási ponttá vált a pénzügyi szektorban, amely már nem csak a londoni, hanem a legjelentősebb nemzetközi bankok egymás közötti kamatait szabályozza.