Kevesen gondolták volna, hogy az arab tavasznak nevezett politikai földindulás másfél év után is legfeljebb lassan változó patthelyzethez vezet Szíriában. A kormányerők és a felkelők közötti konfliktus mintegy 25.000 emberéletet követelt, több százezer szíriai polgárnak kellett elhagynia otthonát és a környező országokba menekülnie.
A konfliktus gyors megoldását legfőképpen a nemzetközi közösség megosztottsága akadályozza. Míg a Nyugat az Aszad-rezsim gyors bukásában érdekelt, addig Oroszország és Kína ennél kevésbé radikális változást látna szívesen, mivel főként előbbi nem kívánja elveszíteni utolsó, a szovjet időkből megmaradt közel-keleti szövetségesét. Emellett a nemzetközi rendszerről vallott gondolkodás is nagyban eltér az államok két laza csoportja között, hiszen míg a nyugati hatalmak hajlamosak aktivista módon érvényre juttatni értékeiket a Szíriához hasonló konfliktuszónákban, addig a feltörekvő hatalmak a nemzeti szuverenitás abszolút természetén alapulva politizálnak, érdekeiket és saját kevéssé demokratikus politikai rendszereiket is így óhajtják a külső behatástól féltve fenntartani.
Kép forrása: The Telegraph (www.telegraph.co.uk)
A szíriai polgárháborúnak különösen jelentősek a regionális kihatásai, a konfliktus kimenetele, bármelyik oldal győzzön is, alapvetően átalakítja a térség politikai és katonai képét. A megoldás elhúzódása ennél is károsabb, hiszen folyamatosan erősödik a szír ellenzék fragmentáltsága, egyre nagyobb szerephez jutnak az iszlamista szélsőségesek, amelyek a térség instabilitását erősíthetik. Szíria északi szomszédja Törökország különösen aggódhat, hiszen az észak-szíriai kurd területekről a Kurd Munkapárt, kihasználva a konfliktust, folyamatos hadjáratot visel a török állammal szemben. A térség korábbi relatív stabilitása nagyban volt köszönhető a diktatórikus, szír vallási kisebbségek kényes erőegyensúlyán és a többségi szunniták elnyomásán alapuló szír politikai rendszernek, amely megtűrt bizonyos terrorista és szélsőséges szervezeteket, azonban soha nem engedte, hogy a szunnita iszlamisták hatalomhoz jussanak. A konfliktus másik nagy vesztese Irán, amelynek szövetségi rendszerében az Aszad-rezsim különösen fontos szerepet játszik, Szírián keresztül támogathatta eddig a libanoni Hezbollah terrorszervezetet. Ugyanakkor a szír polgárháború eltereli a figyelmet a vitatott iráni nukleáris programról, így rövid távon látszólag jól jöhetne Iránnak a regionális felfordulás. Ezen túlmenően Szíria korábban stabilizáló szerepet játszott Libanonban, azonban a vallási és etnikai törésvonalak mentén széthulló szír állam „betegsége” azonnal negatív hatást vált ki Libanonban, így a szír polgárháború az egész térséget lángra lobbanthatja.
Az arab államok Törökországhoz és a Nyugathoz hasonlóan már régen elengedték a mészárlásokért felelőssé tehető Aszad elnök kezét, azonban a felkelőknek nyújtott bújtatott támogatásuk egyelőre nem hozta el a várva várt megoldást. Ezt a folyamatot felgyorsította a Muszlim Testvérek hatalomra kerülése Egyiptomban, amely éppen azon a szunnita iszlamizmust tűzi zászlajára, amelyet az Irán és az Aszad-rezsim a túlélése és regionális ambíciói miatt el akar nyomni. A menekülthullám egyre nagyobb terhet jelent a környező államokra nézve, Törökország bejelentette, hogy nem képes több menekültet fogadni, így megoldást egyedül a konfliktus lezárása jelenthet. Végezetül Izrael különösen aggódik a szíriai helyzet miatt, amellett, hogy az iráni szövetségi rendszer derékba törése alapvető érdeke. A zsidó állam egyrészt fél egy iszlamista militánsoktól fertőzött északi szomszédtól, amelyekkel szemben konvencionális hadserege nem jelent megfelelő elrettentést, másrészről az Aszad kormányzat elismerte, hogy vegyi tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, bár ezt azzal a kitétellel tette meg, hogy saját lakossága ellen nem, csupán külső agresszorral szemben vetné be azokat. Izrael nagy valószínűség szerint katonai válaszra kényszerülne, amennyiben ezek a tömegpusztító fegyverek a libanoni Hezbollah vagy más terrorszervezet kezébe jutnának a szíriai káosz közepette. Látható, hogy a fentiek miatt a szír nép mellett a teljes közel-keleti régió megszenvedheti az elhúzódó polgárháború hatásait, amelyre megnyugtató választ minden bizonnyal kizárólag az egymással kiegyezni képes nagyhatalmak adhatnak.
Csepregi Zsolt
A cikk rövidített változata a Közgazdász című folyóiratban jelent meg.
