Ha Uniós költségvetési tárgyalások, akkor heves szócsaták, izgalmak, kérdőjelek, szövetségek, brit kilépési fenyegetés, francia erőfitogtatás és német végszó. A forgatókönyv természetesen a ma kezdődő két napos EU-csúcson sem lesz másként, ahol a tagállamok vezetői találkoznak annak érdekében, hogy egyezségre jussanak a következő, 2014-2020-as költségvetésről. Megállapodás valószínűleg nem lesz, de tulajdonképpen ezt is várjuk.

A számok szintjén hazánkat mindössze két adat érintheti a ma kezdődő Uniós csúcson, azok közül viszont mindkettő meglehetősen érzékenyen. Az egyik a kohéziós, a másik az agrárpolitikára szánt pénzek végösszege. Jelenleg az látszik, hogy előbbi keretét kb. 30 milliárd, míg utóbbiét kb. 25 milliárd euróval kívánják visszavágni a nettó befizetők, egyetértésben az Európai Tanáccsal. Abba belemenni, hogy ez pontosan mit jelenthet számunkra szerintem felesleges, hiszen a fontosabb magyar sajtóorgánumok erről már szinten mindent megírtak. Ezzel kapcsolatban ráadásul a magyar kormány álláspontja is jól ismert (lásd: bármelyik Győri Enikő interjú az elmúlt pár hónapból – szerk.).

("Minden segítség kelleni fog", f: www.greekcrisis.net)

Merthogy az, hogy rosszul járunk (beleértve a teljes közép-kelet-európai térséget) a mostani változás tervezet elnézve egy percig sem lehet kétséges. De látva például a németek, hollandok, svédek, finnek, britek („nettó befizetők”) hozzáállását sok jóra eleve nem számíthattak az úgynevezett „kohézió barátai”, vagyis, például Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország. A fellépés persze részükről valahol érhető, hiszen a nettó befizetők úgy vannak vele, hogy 2007-2013 között öntötték ebbe a régióba a pénzt, aztán mi lett belőle, nagyjából semmi. Kicsivel élesebben fogalmazva minimális fejlődés mellett burjánzó korrupció és a pénzek egy részének szimpla elherdálása történt az elmúlt hét éves ciklusban, ergo ha őszinték vagyunk, a mostani gazdasági realitásokat figyelembe véve a németek helyében mi sem lennénk kifejezetten lelkesek, ha a görögöket kellene támogatnunk kézzelfogható biztosíték nélkül. Bár ilyenkor lehet szolidaritással érvelni – ezt tesszük mi is –, hogy ennek kellene dominálnia a nettó befizetők fejében, nem az euró milliárdoknak, de a jelenlegi helyzetben valójában senki sem gondolhatja komolyan, hogy az egyetemes egyenlőség és testvériség jegyében Észak-Európa és Nyugat-Európa jobban gazdálkodó fele tartja majd továbbra is a hátát a keletiek problémái miatt. Vagy mégis elvárható lenne?

Mielőtt azonban súlyos politikafilozófiai fejtegetésbe bonyolódnék az EU lényegét illetően, röviden vázolnám, hogy szerintem mi fog történni a legfrissebb költségvetési csúcson. A franciák természetesen kötni fogják az ebet a karóhoz, semmilyen csökkentés az agrárkereten, de ezt is úgy, hogy kezdetben a keret emelése mellett fognak kardoskodni. A britek a teljes költségvetés drasztikus visszavágása mellett érvelnek majd (sajtóinformációk szerint kb. 200 milliárd eurót szeretnének spórolni a jelenleg tervbe vett kb. 75-80 milliárd helyett – szerk.). A németek a britekkel egyetemben csökkenteni akarnak, de a Királyságtól eltérő mértékben; friss hírek szerint Merkel kancellár kb. 130 milliárd eurót akar faragni a keretből, de még talán elfogadva akár a kb. 80 milliárdos tervet is. A németek tehát minden bizonnyal készek lesznek kompromisszumot kötni (szokás szerint), a franciák ellenben azért, hogy elfogadják az agrárpolitika összköltségvetésének szinten tartását ragaszkodni fognak a brit visszatérítés kérdésének újratárgyalásához (szokás szerint), erre a pedig a britek fenyegetőzni kezdenek a kilépéssel (szokás szerint) és vétóval élnek. Megegyezés elhalasztva.

Összefoglalva tehát az szinte bizonyos, hogy a 2014-2020-as új EU-s költségvetésről az érdekeltek csak valamikor 2013 folyamán fognak megegyezni. Az viszont erősen kérdéses, hogy a mindeközben a britek bent maradnak-e a szövetségbe, mert a helyi belpolitikai helyzet, a kormányzó Konzervatív Párt és maga David Cameron miniszterelnök is lényegében már előre minden egyes engedmény lehetőségét, amit az EU irányába tehetne / tehetett volna, ellehetetlenített. Folytatása következik.

Németh Áron Attila